Néha ami csak egy kalandnak indult, valami igazivá változhat.

BEFEJEZŐ RÉSZ!
Ismét vége valaminek. Szeretném, ha írnátok komit így a végéhez, ha olvastátok, és elmondanátok a véleményeteket, ha jó, ha nem jó! :)

A barcelonai futam után volt egy buli, amin Jaime volt a DJ. Még nem állt a pultban, mikor én megérkeztem. Sebi Felipével beszélgetett, nem messze az ajtótól. Hannah Sebi mellett álldogált és a tömeget nézte. Odasétáltam hozzájuk.

- Sziasztok! Milyen dolog, hogy a barátnőd ilyen csinosan felöltözik, te pedig el sem viszed táncolni? - szúrtam le Sebit.

- Milliomodszorra mondom akkor - fordult Hannah felé. -,menj bulizni ha szeretnél. - A lány elmosolyodott és megrázta a fejét.

- Nem hagylak itt. - Végignéztem a szőke nőn. Visszafogottan, mégis bulihoz öltözött. Ő ide szórakozni jött, nem mint Sebi, akin egy póló és egy ing volt, egy farmerral. Ő a társaság miatt jött, meg valószínűleg azért, mert a csapattársa zenélt, és mert megfenyegettem, hogy itt legyen.

- Velem se jössz? - nyújtottam a kezem Hannah felé. Nem igazán volt pozitív a kapcsolatunk, de ugye mindenkinek jár második esély. Itt már elgondolkodott, végül megrázta a fejét. - Felipe, te sem jössz? - próbáltam becsábítani a tömegbe a brazilt, de mosolyogva a fejét rázta. Megforgattam a szemem.

- Nem tudjátok, milyen egy igazi spanyol buli. - Otthagytam őket, és a pulthoz mentem.

- 4 Cuba Librét szeretnék - az ujjammal mutattam a számot, hogy ne értsük félre egymást. Én már láttam a tömegben azokat, akikkel jó lesz a buli. Igazából, csak el kéne kezdeni tombolni, és mindenkit magával húzna a zene. De ahhoz rendes zene kéne. Szemmel keresni kezdtem a kékszemű spanyol pilótámat. Nem messze a DJ pulttól beszélgetett valakivel.

- Visszajövök az italokért - néztem a pultosra, aki bólintott. Odamentem Jaime-hez.

- Mikor kezdesz? - Mosolyogva adott egy csókot.

- Kezdjek? - kérdezett vissza.

- Csak akkor fog beindulni a buli - vontam vállat.

- Látom szinte minden meghívott vendég eljött - nézett a terem másik végébe.

- Igen - nevettem.

- Majd feljössz hozzám? - kérdezte még.

- Persze - mosolyogtam rá. Bólintott, adott egy puszit és felment a DJ pulthoz.

Én visszamentem a cuba librékért, és visszamentem Hannahoz.

- Tessék, kóstold meg, nagyon finom - adtam egyet a kezébe. - Ellopom a nőd - vigyorogtam Sebire.

- Csak hozd vissza az este végeztével egyben - adott Hannah arcára egy puszit, és hagyta, hogy elrángassam.

- Ma bulizz ne, gondolj semmire - mondtam neki. Közben Jaime beszélni kezdett.

- Köszöntök mindenkit a bulin! - kezdett bele. - Külön köszöntöm a pilóta társaimat és csodás barátnőiket, és kiemelt köszöntést érdemelnek Spanyolország híres focitái is, akik ma velünk mulatnak. Jó szórakozást! - Elmosolyodtam.

- Focisták? - kérdezte Hannah.

- Bizony. - Odarángattam a terem másik oldalánál ülő focistákhoz, és lenyomtam a nekem fent tartott helyre.

- Ő itt Sebastian Vettel babája - mutattam be. - A neve Hannah. Ő is német. Meg kéne mutatni, milyen egy igazi spanyol buli. - Leraktam Sarah és Shakira elé 1-1 pohár piát és az utolsóba én kortyoltam bele.

- Hát bulizzunk! - kelt fel Gerrard és Shakirát is hívta magával. Cris és Sergio is felkeltek az asztaltól. Serg nézett vissza az ott ülő, David- Iker- Sarah- Messi négyesre. David szemforgatva kelt fel és rángatta magával a mellette ülő Sarat, így Iker is kénytelen volt felkelni. Messi viszont engem méregetett. Sóhajtva ültem le mellé.

- Oké, figyelj - kezdtem bele. - Utállak, ellenszenves vagy, és még barcás is. Arról nem is beszélve, hogy beképzelt, és argentin.

- Nem vagy egy kicsit előítéletes? - nézett végig rajtam.

- Lehet - vontam vállat. - Blanco vagyok, te viszont katalán csapatban játszol. És ellenszenves vagy. De ma este hajlandó vagyok úgy viselkedni, ahogy te velem. Ha bunkózol én is, ha kedves vagy, én is. Rajtad múlik, mennyire rontod el a saját bulid.

- Jól nézel ki. - Elmosolyodtam.

- Te sem vagy vészes. - Felnevetett. Próbálkozni lehet, nem igaz? Nem fogom megszeretni, de azért egy éjszakára elfelejthetem a gondjaimat, és azt, kit utálok.

- Gyere táncolni! - kaptam el Hannah kezét. A többiek már a táncparketten voltak.

Hannah egészen addig nem oldódott fel, míg el nem fogyott a cuba libre a poharából. Utána már kezdte a gátlásait levetkőzni, és táncolt rendesen.

- Mit szólnál hozzá, ha bevonnánk pár karót nyelt Forma 1-est is? - hajolt oda Sergio. Összevigyorogtunk. Kikértem Red Bullt meg 5 feles vodkát. Kiöntögettünk a Red Bullból, és beleöntöttük a vodkát. Tapasztalat, hogy szemét pia, nem érzed benne a vodkát.

- Ezért még kapok - nevettem.

- Majd kerülöd őket egy hétig - nevetett. Bólintottam.

Az első, akit megláttam, Hamilton volt.

- Lewis! - ültem le mellé. Érdeklődve nézett rám. Rámosolyogtam. - Sajnos nem volt sok időnk összebarátkozni, vagy ellenségekké válni - magyaráztam. Körülötte rajongók ültek, és látszott az arcán, hogy bármit megtesz, csak mentsem ki. - Tudom, hogy McLaren, meg minden. De egészségedre - tettem elé a Red Bullt. Emeltem az enyémet és először méregetett, majd végül koccintott és beleivott.

- Jössz táncolni? - kérdeztem. - Esetleg később?

- Később - bólintott. Vigyorogva hagytam ott. Figyelnem kellett kinek a kezében van már Red Bullos doboz spanyol zászlós mintás szívószállal. Ugyanis az mutatta meg nekem ki iszik vodkásat.

Meg se lepődtem, mikor Alonso kezében láttam egy olyat. Sergio ismerte őt, így könnyen rá tudta tukmálni.

Mikor megláttam a Sebi- Felipe párost, elkezdtem a részeget játszani.

- Héééé! - Megkapaszkodtam Felipe vállában, aki egyből elkapta a derekam, hogy el ne essek. - Hoztam nektek frissítőt! - nyomtam a kezükbe az üvegeket. - Egészségetekre! - emeltem meg az enyém.

- Te mennyit ittál? - kérdezte Sebi vigyorogva. A célom elértem, nem szagolt bele. Majd most megtanulja, hogy tőlem ne nagyon fogadjon el innivalót. Felipe is beleivott, látszólag egyikük sem gyanakodott.

- Nem sokat - egyenesedtem ki és vigyorogva mentem tovább. Értetlenül néztek utánam. - Gyertek majd táncolni! - szóltam vissza.

Nem volt több üvegem, így visszamentem a pulthoz, és kikértem egy kör Gin-Tonicot a többieknek. Tálcán vitte oda. Jól mutatta, ki az, aki ismer és ki az, aki nem. Cris, Iker, Sergio és David először beleszagolt a pohárba. Gerrard egyből beleivott, bár az ő részeges szokásait ismerve bármit adhattam volna neki. Sarah talán nem is akarta tudni, mi az. Shakira, Hannah és Messi pedig megvárták, míg a többiek megisszák. Mondjuk Hannah helyében nem építenék erre. Mindenesetre hősiesen lehúzta.

Leraktam a tálcát, és táncolni kezdtünk. Pár perc után Sebi, Felipe és még Hamilton is csatlakozott.

Jó pár kört megittunk, és én még Jaime-vel is ittam.

Elég gyorsan Cris karjaiban kötöttem ki.

**

Egy hotelszobában ébredtem fel, ami tuti nem az enyém volt. A hasamon Lara aludt. Pislogtam párat, mire ez leesett. A jobb oldalamon Sergio, míg a balomon Cris szunyókált. Még nem lett volna baj a csoportos alvásból, de ami a fiúkból látszott, az ruhátlan volt. Az én melleim sem fedte semmi. Ez viszont már zavarba ejtő volt. Már csak kíváncsiságból lestem be a takaró alá. Lara a két lábam között aludt. A bal lábam Cris lábain volt, és a srác keze a belső combom pihent. Sergio mancsai Lara hátán voltak, az egyik lába meg az enyémen. Még rendben lenne, de egyedül rajtam volt egy kigombolt férfiing, meg Lara nyakában egy férfi nyakkendő.

Visszadőltem a párnákra. Lehunytam a szemem és próbáltam visszaemlékezni, mi lett a buli vége. Csak sóhajok, fülledt, erotikával teli levegő, nyögések, simogatások, csókok ugrottak be.

Egyre biztosabb voltam benne, hogy ez nem egy rohadt nagy félreértés. Megcsaltam Jaimet, ráadásul kapásból 3 emberrel. Ez igazán… érdekes.

Mire a gondolatmentem végére értem, Lara megmozdult a hasamon. Laposakat pislogva nézett fel. Egy pillanatra farkasszemet néztünk. Aztán levándorolt a pillantása a melleimre. Majd vörösödve vissza ugrott a szememre a pillantása. Felült, és csak akkor szembesült vele, hogy én tök meztelen vagyok és ő is.

- Mi…? - nem folytatta. Bólintottam. Fülig vörösödött - Jaj.

- Nincs értelme vörösödni - vigyorodtam el. - Valószínűleg most már akár barátnők is lehetnénk. - Nevetni kezdtem, amire a két srác is felébredt.

- Ki mire emlékszik?- kérdeztem. Összegomboltam magamon Cris ingét.

- Én annyira, hogy téged kerestelek valami miatt, és bejöttünk ide - mondta Sergio. - És nagyon szenvedélyesen csókolóztatok, illetve már nem sok ruha volt rajtatok. - Crisre néztem, aki bólintott.

- Igen, rémlik, hogy 2 körül feljöttünk, és egymásnak estünk - ráncolta a homlokát.

- Csodás - fújtam. Értetlen arcok néztek rám. - Pasim van! - tártam szét a kezem.

- Szívás - vigyorgott Cris. - Én nagyjából mindenre emlékszem. - Végignézett rajtam, majd Larára pillantott.

- Én nem sokra - ráncolta a homlokát Lara.

- Asszem jobb is - reagáltam le. - Nem bírnál a szemembe nézni - elnevettem magam. Egyre több részlet jött vissza az éjjelből.

Felkeltem, és próbáltam a ruhámat megkeresni. Semmi sikerrel.

- Miért nem fekszel szépen vissza? - érdeklődött Cris.

- Mert Jaime így is megöl - morogtam. Magamra rángattam a bugyim. - És nem etikus csak így lazán venni a dolgokat. - Erre már Lara is fel akart kelni, de Sergio nem hagyta.

- És mit szólnál egy kis emlékfrissítéshez? - vigyorgott Serg.

- Valaki vágja szájba helyettem - morogtam. Mikor ráakadtam az egybe részes ruhámra magamra rángattam. Melltartó már az éjjel kezdetén sem volt rajtam. Legalábbis így emlékeztem.

- Na pusz - dobtam egy puszit az ágyban fekvő srácoknak és kacsintottam egyet Larára, akinek az arca mélybordó lett. Tetszik, hogy ennyire pirulós. Nem nézném ennyire ezt ki belőle.

Szépen átmentem a Jaime-vel közös szobánkba és halkan nyitottam be. Nagyon reméltem, hogy eléggé kiütötte magát ő is.

Beosontam a hálóba, és az első, amit észrevettem, hogy Jaime-nek nem lehet olyan hosszú haja, hogy csak így elterüljön a párnán. Megfogtam a takaró sarkát és lerántottam az ágyról. Egy fekete hajú csaj simult az én pasimhoz. Átfutott az agyamon, hogy milyen jogon durrogok, de csak egy pillanat volt. A spanyol vérem nem engedte meghazudtolni saját magam.

- Te mégis mi a francot keresel itt? - kaptam el a csaj csuklóját. Nem nagyon volt a testén ruha és a mellette szuszogó Jaimen még annyi se.

- Ami! - ült föl egyből a katalán pilóta. - Esküszöm megmagyarázom - nézett a fekete csajra.

- Nem kell. - Undorodva engedtem el a csaj kezét. Odamentem a bőröndömhöz, és behúztam rajta a cipzárt. Rossz megszokás volt, hogy nem pakolok ki. - Végeztem. - Büszkén rángattam magam után a bőröndöt. Dög voltam, mert ugyanúgy megcsaltam Jaimet, sőt, nem is egy emberrel, de abban a percben nem érdekelt. Nem volt az ő életében helyem. Vagy inkább az én életemben nem volt neki helye. Már senki másnak nem volt hely. A posztok ki voltak osztva.

Visszamentem Cris szobájába, ahol reggel ébredtem. Sergio éppen a pólóját készült felvenni a nappali részben. Cris boxerben állt a háló ajtajában.

- Hát te? - nézett végig rajtam Sergio.

- Rájöttem, hol a helyem. Hol jó nekem. - Megvontam a vállam.

- Hol? - kérdezte Cris kíváncsian. Elengedtem a bőröndöt és elé léptem. Szorosan átöleltem a keskeny, de izmos csípőjét.

- Itt. - Felnéztem az arcára, és egy hatalmas mosoly terült szét rajta.

- Örülök, hogy 3 év után végre erre rájöttél - jegyezte meg Serg. Ránéztem.

- Gondolkozz el rajta - mosolygott. - Gondold végig ki, mikor volt melletted, és ki milyen címre pályázik a szívedben.

- Te csak nem az idegesítően jól ismerő legjobb barát akarsz lenni? - vigyorogtam rá. Viszonozta a vigyort, és bólintott. - Iker mindig csak akkor volt ott Fernandoval együtt, ha nagy szükségem volt a jó barátokra.

- Ők messziről figyelnek téged. Így kimaradnak sok mindenből, és tudnak segíteni - bólintott.

- Oli szintén a legjobbak között van - mosolyogtam elgondolkodva, de nem engedtem el Crist. - Sarah és Mona is ott voltak, de Sarahban csalódtam, Mona pedig már más körökben mozog - elmélkedtem tovább. - Gerrard, mint egy kis öcsi. Sebi, pedig mint egy távoli rokon - folytattam. Felnéztem Crisre. - Évek óta te voltál azaz ember az életemben, akit nem tudtam hova tenni. - Én elgondolkodón néztem, de Cris tudta már, mit fogok mondani. Olyan érzésem volt, mintha mindenki tudná jó ideje, mi lesz a végkimenetele az egésznek, csak engem, az életem főhősnőjét hagyták ki a buliból. - Te képviselted a kísértést, a szenvedélyt. - Cris arcán még nagyobb lett a mosoly, mint eddig volt.

A szemeiben láttam, hogy ő nem fog lépni. Nekem kell lépnem. Lábujjhegyre álltam és megcsókoltam. A csókja édes volt, és szerető. Mikor eltávolodtunk és Sergiora néztem, olyan arcot vágott, mint egy türelmes bátyus, aki éppen most tanította meg a szorzótáblát a hugicájának.

- Miért küldted vissza a bugyiaimat, meg a baby dollt? - néztem Cris szemébe. Pontosan tudtam, hogy ő küldte.

- Úgy gondoltam, továbbléptél, és nem vagyok annyira mazochista alkat - mosolygott. Belecsimpaszkodtam a nyakába és ismét megcsókoltam, ezúttal szenvedélyesen.

Cris arcán örömöt láttam. Lara pedig picit talán zavarba volt.

- Lara, meddig leszel előttem zavarba? - szegeztem neki a kérdést. - Láttalak, érintettelek, talán még csókoltalak is. Mi kell még?

- Ez nekem fura - nyögte ki. - Nem olyan régen, még én magam írtam rólad és Sergioról a cikket, és beszéltem róla a TV-ben.

- Elég pasifaló vagyok. - vontam vállat vigyorogva. Még mindig Cris meztelen mellkasának dőltem. - Hidd el, nincs bajom veled, míg nem kezdesz el féltékenykedni rám, hogy Sergio velem is foglalkozik. - Itt eszembe jutott Sarah. Ott romlott meg a barátságunk.

- Nem fogok - mosolygott.

- Te pedig nem üldözöd el - nézett rám Sergio.

- Elüldözni? - értetlenkedett Lara.

- Minden barátnőnket elüldözte - nevetett Cris. - Elég nehezen bírja a konkurenciát - rácsaptam a mellkasára, de nem hagyta abba. - Irinát is elüldözte, bár ő bírta a legtovább Ami ellen. - Morcosan összefontam a kezem a mellemen.

- Nem igaz - morogtam.

- Deeee - nevetett Sergio. Cris vigyorogva adott egy puszit.

- Látod milyen igazságtalanok? - néztem Larára. - Vigyázz velük. A focisták fura népség. - Most mi nevettünk Larával és a fiúk néztek sötéten.

**

Pár héttel később a Wembley-ben ültem, és a szépen kimanikűrözött körmöm rágtam.

- Fújják már le - mondogattam folyton.

- Nyugodj meg egy nagyon kicsit - nézett rám Fernando. Neki mindegy volt, ki nyer, hiszen a Real Madrid és a Barcelona játszották a BL döntőt.

Mikor meghallottam a meccs végét jelző sípszót, egy emberként ugrottam fel a tömeggel és ordítva éljeneztünk. Megnyertük a Bajnokok Ligáját, Cris és Benzema góljával.

Folytak a könnyeim örömben, és aki csak a közelemben volt, ölelgetett. Mi a királyi gárda oldalán ültünk. Aztán annyit láttam homályosan, hogy Cris ott áll a korlátnál, ami a pályától választotta el a nézőtért. Fernando megfogta a kezem, és oda húzott a korláthoz. Átsegített a korláton, és a túloldalon Cris keze már a derekamon is volt. Könnyedén leemelt onnan. A nyaka köré fontam a kezem és szorosan megöleltem.

- Győzteteeeeeeeek! - kiabáltam, de így is alig hallottam a saját hangom. - Gratuláloook! - Megcsókoltam. De pár pillanat múlva már Sergio hangját is hallottam, ahogy ordítva ünnepel. Odanéztem, és nem messze tőlem a fehér mezesek egymás nyakába borulva ünnepeltek. Elengedtem Crist és a kezét szorongatva siettem oda a többiekhez. Akin fehér mez volt, megöleltem, és gratuláltam. Egyszerűen hihetetlen volt ezt átélni.

- Végre újra BL győzelem! - ölelt meg szorosan Iker. - El tudod hinni? - Látszott, hogy ő nem tudja elhinni. EB és VB győzelem után, ő még mindig nem tudja elhinni a BL győzelmet. Szorosan megöleltem Casit, és hagytam, hogy megpörgessen.

Földöntúli érzés volt ott állni a Wembley gyepén, és a Real Madriddal ünnepelni. Fernandot is láttam pillanatokra, ahogy gratulál, és láttam a barcás játékosok mellé térdelni, akik többsége a földön ült, és próbálta a vereséget feldolgozni. A közelben éppen David kelt fel, és indult az öltözők fel. Oda futottam hozzá és megöleltem. Nem mondtam semmit, féltem, hogy a szemébe nevetek, és az még tőlem is szemétség lett volna. Egyszerűen megöleltem és rámosolyogtam. Az arcára erőltetett egy mosolyt és biccentett egyet, majd továbbment. Nagyrészt minden barcás gratulált a győztes gárdának, de ez leginkább a spanyol játékosokra volt jellemző.

Visszafutottam a csapathoz, és Mout is megöleltem. Nevetve ölelt vissza.

Cris elkapta a derekam, mikor elengedtem az edzőjüket.

- Mit szólnál hozzá, ha hozzám költöznél? - kérdezte. Olyan boldogság volt az arcán, amit épp ésszel fel fogni sem bírtam. Neki nagyon fontos volt a BL. Ő nem élte át, milyen EB-nek és VB-nek lenni. Bár a spanyoljaim arcán is pontosan ugyanazt láttam, mint Crisén. Felfoghatatlan, elmondhatatlan boldogságot, felszabadultságot.

- Örülnék neki - nevettem. - Nem költöznék messzire. - Ő is nevetni kezdett és megcsókolt. Még a csókjában is boldog izgágaság érződött. Lejátszottak egy meccset, de mindenki úgy tombolt, mintha teljesen kipihent lenne. Hihetetlen erőt adott nekik a győzelem.

Mikor a díjat vették át, a háttérben voltunk Fernandoval együtt. Fotós legyen a talpán, aki jó képet tud csinálni az ordítozó, ugráló, táncoló, daloló Real Madridról.

Forma 1-es Világbajnok soha nem lehetek, ezt a lehetőséget elvette tőlem az élet, pedig ez volt a legnagyobb álmom, de a legjobb barátaim hihetetlenül boldogok voltak, és ez nekem felért egy VB címmel.

A barátaim. A pasim, és egyben nagy szerelmem. 3 év kellett ahhoz, hogy anyu halálát igazán feldolgozzam, és kicsapongás után révbe érjek, és büszkén ölelhessem a párom, aki éppen a világ egyik legboldogabb embere. Igaz, nem miattam, hanem a foci miatt, de én nem az a típus vagyok, akit ne kötne le, és ne örülnék iszonyatosan a győzelmüknek. Hiszek ők az én barátaim és ők a családom is. És büszke vagyok rájuk, ahogy arra is, hogy valaha Forma 1-es pilóta lehettem. Kiváltságos életem volt, van és lesz. Csak most kezdtem el ezt igazán értékelni. A halál szele tényleg sok mindenre ráébreszt.

Mindenkinek ajánlom, aki miattam szerette meg a focit, és főleg azoknak akik miattam néznek már máshogy(pozitívabban) Sergio Ramosra, vagy Cristiano Ronaldora.

HALA MADRID!!!

Igaz barát az, aki melletted van, pedig máshol kéne lennie.

*Oli*

Olyan gyorsan pakoltam össze, amennyire csak lehetséges. Szóltam Yolandanak, Pepe feleségének, hogy egy napig vigyázzon a két kicsire, és az első géppel mentünk Madridba.

Egyedül akartam menni, hiszen holnap reggel Fernandonak már edzése van, de hajthatatlan volt, így inkább nem vitáztam. És sajnos az igazsághoz tartozik, hogy én nem voltam mostanában beoltva TBC ellen, de Sergio szerint már nem fertőző.

Taxival mentünk a házig, és Fernando, ahogy megállt az autó, már ugrott is ki. Kifizette gyorsan a mentedíjat és már rohant is a bejárati ajtóhoz. Én valamivel lassabban követtem, bár mire beértem a házba, ő már rég a nappaliba állt, és a másik három focistát faggatta. Odaléptem a férjem mögé, és a hátára simítottam a kezem.

- A szobájában van? - kérdeztem Ikerre nézve, mivel Sergio és Cristiano a férjemnek magyarázott. Iker lassan bólintott. Felkelt és velem együtt jött fel az emeletre. Halkan kopogtam be az ajtón.

- Ameila. - Reméltem, hogy hallani fogja. - Oli vagyok. Nem kérem, hogy gyere ki, vagy engedj be. De itt vagyunk mind. Melletted állunk. Fernando is itt van. - Felsóhajtottam. - Mindenki nagyon aggódik érted. Csak tudni szeretnénk, hogy nem okozol magadban kárt. Mindannyiuknak karrierje van, át tudják érezni a fájdalmad, hidd el. Talán nekik még jobban fáj, hogy ennyire mélyre kerültél. - Leültem az ajtó mellé a földre és felpillantottam Ikerre. Az ajtó másik oldalán ugyanígy cselekedett.

- Itt maradok Ikerrel az ajtó mellett - kommentáltam a helyzetet Aminek. Reméltem, semmi butaságot nem csinált. Nagyon aggódtam érte. - A többiek lent vannak. - Talán tíz percig ülhettem ott, mikor kattant az ajtó zárja. Nem nyitotta ki, csak belül elfordította a kulcsot, hogy be tudjunk menni. Felkeltem, és mielőtt lenyomtam volna a kilincset, ismét Ikerre néztem. Végigsimított a vállamon, mintegy bíztatásképpen, és elindult lefelé, hogy elmondja a többieknek.

Ahogy beléptem a szobába, megcsapott a hideg. Az ablak ki volt tárva, Ami pedig az ágytámlának dőlve ült. Ahogy beléptem, az arcára tette a maszkot.

- Nem akarom még az esélyét sem megadni, hogy elkapd - magyarázta. - Ide se kellett volna jönnötök.

- Melletted a helyünk. - Leültem mellé, és megöleltem. - Szeretnél beszélgetni?

- Nem - suttogta. Bólintottam. Kivettem egy pokrócot a szekrényből és beültem mellé az ágyra. Pár perc után Iker vezetésével a négy focista is feljött. Látszott rajtuk, hogy millió kérdésük, és nagy monológjaik lennének, de az ajkamra tettem az ujjam. Iker talán meg sem akart szólalni. Odatelepedett az ágy végébe, és megsimogatta Ami felhúzott lábait. Nando elém ült le, a kezét az én felhúzott térdemre simította. Sergio becsukta az alakot, és feltekerte a fűtést, és csak utána ült le Ami mellé. Cris egy pillanatra tétovázott. Végül, Ami volt az, aki felé nyújtotta a kezét. Előrébb csúszott az ágyon így Cris be tudott mögé ülni.

Furcsa, családias hangulat volt. Senki nem szólt egy szót sem, de nagyon békés lett minden.

*Ami*

Míg be nem jött Oli a szobába, úgy éreztem, hogy az életemnek vége. Nincs értelme harcolnom. Aztán bejött Oli. És Iker, Sergio, Cris és Nino is. Oli és ő csak miattam jöttek ide. Beültek körém, én pedig belebújtam Cris ölelésébe. Sergio ráhajtotta a fejét a térdemre és először azt hittem, hogy várnak. Rám, hogy megszólaljak. De nem várakozás volt a levegőben, hanem béke és szeretet. Már tudtam, hogy addig van értelme az életemnek, míg ilyen csodás barátaim vannak.

- Szeretlek titeket - suttogtam jó sok idő után. Mindenki rám nézett és szinte mind elmosolyodtak. Hátra dőltem Cris vállára és végignéztem a barátaimon.

- Annyi sekélyes kapcsolat van - suttogtam. Nem bíztam a hangomban. - De Ti itt vagyok, pedig nagyon beteg vagyok. Mindent félbe hagytatok, és egyből ide jöttetek hozzám. Nem tudom elmondani, hogy ez milyen csodálatos érzés. - Elmosolyodtam. Azt hiszem minden átértékelődött bennem. Az életem, a kapcsolataim, a vágyaim. Rájöttem mennyire buta voltam mostanában, és mennyire magammal törődtem. Rosszul éreztem magam, azért, mert az elmúlt egy hónapban teljesen elhanyagoltam őket.

- Harcolni fogsz? - kérdezte csendesen Iker. Belenéztem a barna szemeibe.

- Igen - bólintottam. Tudtam, hogy hosszú folyamat elején vagyok, ha túl akarom élni, és nem kellett senkinek kimondania, hogy tudjam, a karrieremnek vége. Ennyi jutott nekem. Egy év a fényűző Forma 1-ben.

***

A magas sarkúm kopogásán kívül semmi más zaj nem volt a folyosón. Éppen nem volt futam, így a Red Bull Center nyüzsgött, bár most mégis nagy volt a csend. Mindenki dolgozott. Kopogtam az egyik iroda ajtaján, és amint engedélyt kaptam a belépésre, kitártam, és vidáman léptem be.

- Azt hitted megszabadulsz teljesen tőlem, mi? - vigyorogtam Ciaronra.

- Amelia!- kelt fel hatalmas mosollyal az arcán. - Mi járatban? - érdeklődött.

- Csak erre jártam, és gondoltam bekopogok - vontam vállat. - Jöttem megnézni a két cuki pasit. Mondd, hogy éppen félmeztelenül edzenek - néztem rá esdeklően.

- Nem hinném - nevetett. - Jaime tudom, hogy edz. Azt nem tudom, hogy Sebastian merre van.

- De itt van, nem? - kérdeztem vissza. Bólintott. - Helyes - vigyorodtam el. - Spanyol Nagydíj jön, szóval kötelező nyerni!

- Kint leszel? - érdeklődött.

- Hát, talán csak a futam kedvéért belépek a katalán körzetbe - kacsintottam rá. Megfordultam és az edzőtermek felé vettem az irányt.

Már a folyosó elején hallottam, ahogy a két srác nevet, így biztos volt, hogy mindketten itt vannak. Már május vége fele jártunk, így jó idő volt. Már a betegségem nehezén túl voltam, és nem kellett pihennem egész nap. Szerintem ennek a legjobban a környezetemben élők örültek, ugyanis napi elfoglaltságom volt, hogy kiakasszam őket.

Kopogás nélkül léptem be. Jaime, Sebi és Tommi voltak bent. Három pár kék szem villant rám az ajtónyitódásra.

- Ami! - ölelt meg Sebi. Vele február óta nem is nagyon találkoztam. Kétszer jött el meglátogatni, nem volt többre ideje, meg Hannah sem örült volna annyira, ha folyton hozzám mászkál ahelyett, hogy őt látogatná meg.

- Szervusz! - ölelt magához Tommi is.

- Sokkal jobban nézel ki, mint mikor utoljára láttalak! - nézett végig rajtam Sebi.

- Mit tesz a smink - nevetettem.

- Nem a smink miatt virultál ki - ölelt meg Jaime és nyomott az ajkaimra egy puszit. Márciusban felfedezet betegségem legelején, amikor csak tudott, jött hozzám. Szépen, fokozatosan állt vissza minden az életemben. Sergio jól megvolt Larával, és nagyon úgy nézett ki, hogy nagyon bele is bolondult fokozatosan. Lassan költözésen kell gondolkodnom, hogy ne zavarjam őket. Crissel való kapcsolatom nagyon ingatag lábakon állt sokáig, mert talán csak én magam álltam útjában az egésznek. Végül elkapott és megbeszéltük az egészet. Egy teljes hétig bírtuk egymás mellett. Én eleve beteg voltam, és sokkal nyűgösebb, emiatt ő is nyűgösebb volt, és Iker személyesen vágta a fejemhez, hogy nekik kell elviselni Crist, szóval változtassak, mert rázárja legközelebb az öltözőt a portugálra, ha tovább morgolódik. Így változtattam, de a viszonyunk továbbra is szenvedélyes volt, és veszekedésekkel tarkított. Közös megegyezésre mentünk szét. Azóta Crissel is minden visszaállt a régi kerékvágásba, kerülgettük egymást, piszkálódunk. De már tudtuk, hogy nem működne. Jaime pedig kitartóan mellettem volt, és látogatott. Immár két hónapja voltunk együtt, bár a sajtó sok marhaságot kitalált. Például, hogy a csapat parancsára vagyunk ennyire jóban, hogy leplezzük a feszültséget, mivel az én helyemet vette át. Ez hülyeség volt. Addig nagyon nyugodt és jó volt minden, míg szoba nem került a foci. Onnantól voltak gondok. Az El Classico idején 4napig nem is beszéltünk, annyira összekaptunk a „Ki fog nyerni?” kérdésen. Végül a madridi gárda nyert, és így lett 4 napból 5, mivel szerinte bicskanyitogató a fölényes vigyorom, ami az arcomra költözött. De még több meccs is visszavolt, amin össze-össze vesztünk. Persze ezek annyira nem voltak komolyak, hogy szakításig fajuljanak, sokkal inkább voltak viccesek utólag.

- Hogy-hogy te itt? - érdeklődte a párom.

- Jöttem csorgatni a nyálam a jó pasikra - vigyorodtam el. Rákacsintottam Sebire, aki nevetve ment oda a vizes palackjához. Azóta az incidens óta nem történt köztünk semmi. Ezt a múlt homálya fedi, Jaime sem tud róla, és ez jobb is így.

- És igazából? - kérdezett vissza Tommi.

- Igazából, jöttem okoskodni, ha már egyszer Spanyol vagyok, és ott lesz futam - vigyorogtam.

- Úgy mondod, mintha nálam jobban ismerhetnéd a pályát - horkantott a katalán.

- Tudtommal ti felülemelkedtek rajtunk, pórnép Spanyolokon, és büszkén veritek a melleteket, hogy ti Katalánok vagytok - néztem rá.

- Csak ne magyarázzon nekem egy Blanco - vigyorgott.

- Hülye katalán - löktem kicsit meg. Nevetve csókolt meg.

- Na jó, hagylak titeket, csak benéztem - magyaráztam. - Fotózásom lesz a közelben - magyaráztam. Elköszöntem, és kifelé indultam.

- Ami! - kiabált utánam Jaime. - Holnap délelőtt megyek haza. Úgy megfelel?

- Nekem meg - mosolyogtam rá, de ahogy becsukódott mögöttem az edzőterem ajtaja, elhúztam a számat. Jaime ragaszkodik hozzá, hogy eljön velem Camasba. Se a közvélemény, se Jaime nem tudja, hogy nekem már egyik szülőm sem él. Sergio, mikor ezt megtudta, csak a fejét csóválta, Cris meg lehülyézett és előadta, mennyire nagy vita fog ebből kerekedni. És megéltem, hogy Iker egyet értsen teljesen a portugállal.

**

Mikor hazaértem, bent ordított a zene és be volt zárva a bejárati ajtó. Visszadobtam a táskám a kocsiba és átmentem Crishez.

- Megint kizártak? - érdeklődött, mikor meglátott.

- Aha - felvettem a kicsi Cristianot és nyomtam egy puszit az arcára. - Szervusz Baba, mi rosszat csináltál ma?

- Nyem - vágta rá.

- Dehogynem - kontrázott Cris.

- Ejnye! - ráztam meg a fejem. Mivel itthon voltam, így a kisfiú is egyre többet itt volt. Tudtam rá figyelni. - Itt a mami? - kérdeztem a kicsit.

- Nyem! - mondta.

- De - forgatta meg a szemét a focista. Mosolyogva mentem át a konyhába, ahol Dolores éppen főzött.

- Ami, hogy vagy? - jött egyből oda hozzám és megölelt, de csak óvatosan, hiszen az unokája a kezemben volt.

- Jól vagyok, köszönöm - mosolyogtam. - Te hogy vagy?

- Jól - mosolygott. Dolores még mindig nem adta fel, hogy Crissel egy párt alkossunk, szerinte nagyon összeillünk, és a pici Cris is imád engem. Szerinte csak pont rossz időszakban próbálkozunk.

- Még mindig nagyon sovány vagy - csóválta a fejét. Igaza volt, nagyon lefogytam a betegségem alatt. Eleve nem voltam valami kövér, de bármelyik csontsovány modellel versenybe szállhattam volna. Ez legtöbbször persze Paqui és Dolores jegyezte meg.

- Anyu, ne piszkáld - védett meg Cris sóhajtva.

- Hogy akarsz majd így gyereket, ha ennyire alultáplált vagy még mindig? - Egy pillanatra lehunytam a szemeimet.

- Elég fiatal vagyok még a gyerekhez, és még túl sem vagyok a betegségemen, Dolores, könyörgöm mindenre, ami szent, hogy hanyagoljuk ezt a témát! - Morcosan fordult vissza a főzéshez.

- Most, hogy a mami haragszik rám, kimegyünk játszani? - néztem a hajammal játszó kisfiúra.

- Nyem! - vágta rá.

- Akkor nem megyünk ki - csóváltam látványosan a fejem.

- De,de,de,deee! - kezdett el ugrálni a kezemben.

Kimentünk az udvarra és leraktam a kicsit.

- Fogdocska! - tapsikolt.

- Te még elhiszed, hogy van esélyed Apád ellen? - néztem hitetlenkedve a kisfiúra, aki serényen bólogatni kezdett.

- Még hiszékeny - nevetett Cris.

- Na, akkor futás - guggoltam le mellé. Hagytam, hogy eltotyogjon messzebbre és csak akkor eredtem utána. A gyors futás nem volt soha a képességeim között, de most a tüdőm miatt csak a kocogásra futotta. Kitartó futás gondolatától is elbúcsúzhattam. A szexszel mondjuk nem volt bajom. Legalábbis Barca boy mellett. Cris mellett még anno azzal is bajom volt. Talán lehet, hogy sok volt az idegesítő tényező akkoriban..

- Hopp! - kaptam el a kissrácot és megemeltem picit, de az egyensúlyomnak annyi volt. Szerencsére hanyatt estem, így a kissrác a hasamon ülve tapsolt és nevetett. - Együtt érezhetnél - böktem meg az orrát, amire még jobban nevetett.

- Jól vagytok? - guggolt le hozzánk Cris.

- Fáj a fenekem - görbítettem le a számat. Hanyatt dőltem a fűbe, hogy kifújjam magam. Május vége fele járt már az idő, így jó meleg volt.

- Kérsz rá puszit? - vigyorgott Cris. Nem válaszoltam csak nevettem. Hiába temeti az ember az érzéseit, azért azok nem tűnnek el. Nem működött ez az egész. Mantráztam magamban.

- Na, én hazanézek, hátha már nem vagyok kizárva - vigyorogtam. Cris kezébe adtam a fiát, de még nyomtam egy puszit a kisfiú arcára. Elköszöntem Dolorestől és haza mentem. Az ajtó már nyitva volt.

- Hé, szerelmes pár, arra van a háló, hogy ott zárkózzatok be! - mentem be a konyhába, ahonnan Lara nevetését hallottam. Sergio vigyorogni kezdett a mondatomra, Lara arca pedig mély bordó színt vett fel.

- Ne szólogass be - nevetett Sergio. Oda dobott egy kicsi dobozt nekem. - Ma délelőtt jött.

- És nem bontottad fel? - néztem rá meglepetten. Előszeretettel turkáltunk bele egymás cuccába.

- Nem volt rá időm - vigyorgott. Lara még vörösebb lett és a torkát köszörülte. Úgy tűnt, szeretne elsüllyedni.

- Ne szívasd a saját barátnőd. - szóltam rá Sergiora vigyorogva.

- Már ma párszor megvolt. - Én hangosan felnevettem erre a beszólásra és a hozzá tartozó pajzán vigyorra, Lara pedig, ha lehetséges, még vörösebb lett, de már a füle is pirosodott. Próbált eggyéolvadni a konyhabútorral.

- Ramos, mondtam valamit! - hozzávágtam nevetve egy narancsot a tálból, ami pont fejbe találta volna, ha nem kapja el. - Lara bocsásd meg ennek az őstuloknak a viselkedését - mosolyogtam szelíden a nőre.

- Megszoktam - nevetett. Kibontottam a csomagot, és eltátottam a számat. Kisujjamat akasztottam bele a csipkés anyagba és felemeltem. Egy baby doll volt. Sergio is nagy szemekkel nézett rám, hát még Lara.

- Ki küld neked ilyet? - kérdette Lara.

- Mint a lakótársam csaja vagy mint újságíró kérdezed? - néztem rá. Elgondolkodott.

- Ha Sergio mellett látsz és nincs mikrofon a kezemben, vagy diktafon, csakis, mint barátnő. - Bólintottam.

- Fogalmam sincs. - Kiborítottam a kis doboz többi tartalmát, és három tanga esett ki belőle. Ezeket viszont már ismertem. Mindhárom az enyém volt, és jó ideje nem láttam őket. Felemeltem a feketét, amin egy vörös rúzsfolt volt a minta és egyből beugrott, mikor volt rajtam utoljára ez a bugyi.

- Ezt még velem vetted - bökött a kis anyagra Sergio. - Nem felejtem el azt a napot - sóhajtott színpadiasan. Lara beleboxolt a vállába.

- És ez utoljára a 3 évvel ezelőtti bulin volt rajtam, mikor Iker szülinapját ünnepeltük. - összenéztem Sergioval. Megnéztem a másik két bugyit. Stimmelt az elméletem. Megnéztem a cetlit.

„ Visszaadom, sokkal jobb emlékeim is vannak már veled kapcsolatban. „

- De a baby doll nem az enyém - emeltem fel. Egy vörös csipkés darab volt.

- Dehogynem - nevetett Sergio. - Bécsben vetted! - Nagyon nevetett. - Azt hiszem, nagyon részeg voltál. Aztán postáztad egy üzenettel, hogy ebben fogsz neki lejteni. - Az utolsó mondatra már Sergio arcán is láttam, hogy tudja, ki küldte a csomagot.

- Most erre mit lehet reagálni? - tártam szét a kezem.

- Semmit - vont vállat Sergio.

- Azt hiszem, elvesztettem a fonalat - kapkodta a fejét Lara.

- Nem is baj - legyintettem. A csomaggal együtt mentem fel a szobámba.

Kihagytam a vacsit, és lefeküdtem aludni. Eléggé fáradt voltam.

**

Hajnalban arra ébredtem, hogy csörög a telefonom. Cris hívott.

- Ilyen messze lakom, vagy ennyire hiányzom? - vettem fel álmosan.

- Cristiano nagyon forró, és az anyukája után sír - mondta nagyon zaklatott hangon az idősebb Ronaldo.

- De hol van Anyukád? - értetlenkedtem.

- Ő este hazament - magyarázta. - Holnap utánig velem van itthon.

- 5 perc és ott vagyok - kinyomtam a telefont, és az alvós mezem gatyáját gyorsan magamra rángattam, és lent beléptem a cipőmbe. Leszedtem a kulcsom a fogasról és rohantam át. Az ajtóban Cristiano állt a síró kisfiúval a kezében.

- Csinálj valamit, kérlek, hogy lemenjen a láza! - Aggódás volt a szemeiben. Nagyon féltette a kisfiát.

- Aja!! Aját akajom! - ordította a kisfiú. Átvettem, és megindultam vele a szobája felé. Átmentem a fürdőjébe és engedtem a kádba langyos vizet. - Ajááát akajooom! - kiabálta sírva.

- SShhh, mindjárt jobb lesz - próbáltam nyugtatni. Levettem a pizsamáját, de ahogy bele akartam rakni a kádba nem engedte el a mezt, ami rajtam volt. Nagyon forró volt a teste, így gondolkodás nélkül léptem bele a vízbe. A langyos víz körbe ölelte a lábamat, majd leültem és már a csípőmig ért. Nem fáztam benne, annyira nem volt hideg. Előre dőltem, és a két combomra fektettem a síró kisfiút. Próbáltam egy kézzel fogni, de dobálta magát, így nem bírtam elengedni. Cris viszont egyből a kád mellé térdelt és bele merítette a kezeit a vízbe, hogy a hűvös kezével törölgesse át a kisfia könnytől vizes arcát.

- Semmi baj - suttogtam a megnyugodni látszó kisgyereknek. - Már nem lesz semmi baj. - Lejjebb engedtem a lábam, és a fejét megemelve tartottam a víz felett.

- Hided - szipogta.

- Tarts ki, kérlek - nézett rá Cris. A szemében tömény aggodalom volt. Utoljára akkor láttam ezt a szemébe, mikor kiderült, hogy TBC-s vagyok.

- Itt vagyunk - suttogtam. Próbáltam halkan beszélni végig. Tapasztalatból tudtam, hogy a lázas embernek a suttogás esik jól, ha normál hangerőn beszélnek, attól zsongani kezd a feje. És a suttogás sokkal bensőségesebb.

A mezem még mindig két marokkal fogta, mintha attól függne az élete. Én már teljesen vizes voltam, de nem zavart.

- Hoznál egy lázmérőt? - néztem Crisre. Bólintott és eltűnt valamerre. Mikor visszajött, hozta a kis szerkentyűt. - Most ne mocorogj egy kicsit, Apu megméri a lázad - magyaráztam az eseményeket a kisfiúnak. Cris a fia füléhez tette a digitális lázmérőt.

- 38,8 - olvasta fel.

- Az egy ilyen kisgyereknél még mindig magas - ráztam a fejem. - Ez így nem lesz jó - sóhajtottam. Felkeltem, óvatosan tartottam a forró kisfiút a kezemben, aki még csak 11 hónapos volt, és átléptem a zuhanyzóba. Valamivel hidegebb vizet zúdítottam a nyakunkba.

- Meg fogsz te is betegedni - akadékoskodott Cris.

- Egy kis náthával elbírok - néztem rá. Szembe fordultam vele. - Nem adom neked át, mert nemsokára BL döntőt játszotok. Tökéletes formában kell lenned.

- A fiamról van szó! - Úgy mondta, mintha ez minden felett lenne. Örültem a hozzáállásának. Ez mutatta, mennyire szerette a fiát.

- Aja - suttogta a kisfiú halkan. Mindketten ránéztünk. - Aja, hided. - Döbbenten jöttem rá, hogy nekem mondja.

- Kicsim, én nem.. - találkozott Crissel a pillantásom, aki megrázta a fejét. Nem fejeztem be a mondatot. Cris ismét lázat mért.

- Sokkal alacsonyabb - fújta ki a levegőt. Elráztam a vizet és Cris egyből törülközőbe csavarta a fiát, majd az én vállamra is terített egy nagy fürdőlepedőt.

- Ajszoj vejem? - nézett rám nagy álmos szemekkel az apja karjából.

- Alszok veled - mosolyogtam rá. - Ha nem baj - néztem Crisre. Megrázta a fejét.

- Apppa is! - nézett a férfire. Összenéztünk. Én bólintottam, bár végig se gondoltam. Jaime, ha ezt megtudja, nem magyarázom ki.

Cristől kaptam egy nagy pólót, amiben tudok aludni, és míg én átöltöztem, ő átöltöztette a fiát. A kicsi Cristiano kapott lázcsillapítót, és mire én átmentem a hálóba, a két Ronaldo már az ágyban feküdt. Bemásztam melléjük, és simogatni kezdtem a kicsi fejét. Gyorsan elaludt.

- Itt maradsz, vagy inkább mész? - nézett rám.

- Ha nem zavarok, maradok - mondtam. Aztán gyorsan korrigáltam. - Ha esetleg felébredne. - Mindent tudó mosollyal bólintott.

Én is gyorsan elaludtam. Nem tudtam volna megmondani, hogy a kellemes illat, vagy a kicsi kéz, ami az enyémbe kapaszkodott, segített-e ilyen gyorsan az álmok földjére. Talán a biztonság érzése, vagy egy puha kéz, ami a derekamra simult.

Nem a betegséget, hanem a beteget kell gyógyítani!

Cris egy pillanatra sem vette le rólam a szemét. Jött oda, ahova én mentem.

- Egyáltalán hogy jutottál be? - álltam meg a mozdulatban, mikor már a szobámban akartam levenni az overállt.

- A versenymérnököd elrendeztette, hogy beengedjenek - vont lazán vállat.

- Milyen jól megy egyeseknek - mosolyodtam el. Hangom még mindig alig volt.

- Ezt úgy mondod, mintha neked nem lenne mindenhova érvényes belépőd - húzta fel a szemöldökét. - Még az öltözőbe is leengednek! - Elmosolyodtam és csendben öltöztem át. Próbáltam minél kevesebbet köhögni.

- Nem félsz, hogy elkapod? - néztem rá.

- Elég erős a szervezetem, csak nem kapom el. - Nem nagyon érdekelte. - Majd nem cserélek veled testnedveket - vigyorgott.

- Fúj - húztam fel a számat.

- Fúj? - nézett rám vigyorogva. - A csók, a puszi a szex, ezekre gondoltam.

- Tudom, de ez így durván hangozott - suttogtam.

Még átmentem a csapatorvoshoz, aki adott vénásan lázcsillapítót, és a köhögésemre is kaptam gyógyszert, de többet nem tudott a helyszínen tenni. Tovább lettem küldve a madridi dokimhoz.

Magángéppel mentünk haza, amit durvának véltem, de ugye nekem most csöndes létezés van.

Madridban az orvosom csak megcsóváltam a fejét, mikor megnézte a leleteim, meg a mellkasi röntgenem.

- Amelia, miért nem jöttél előbb? - érdeklődött kedvesen.

- Teszteltem - mondtam rekedten. Felsóhajtott. - Ugye ott tudok lenni az évadnyitón? - kérdeztem meg. Belenézett a naptárjába.

- Ha fekszel végig, nem mozogsz, és semmi olyat nem csinálsz, amitől a légzésed szaporább lesz, akkor ott lehetsz - mondta. - De csak ha nincs szövődményed.

Elgondolkodva mentem ki a rendelőből, ahol Cris várt. Minden hova ő cipelt. A bokája rendben volt már, most még a felkészüléssel volt elfoglalva.

Ahogy hazaértünk, Cris egyből a szobám felé terelt.

- Ha gondolod, jöhetsz hozzám is - nézett körbe a szobámban.

- Minden oké lesz - mosolyogtam rá. Kétkedve bólintott.

- Figyelni fogok - bökött felém az ujjával mikor már az ágyamba feküdtem.

- Nem is látsz át - kötekedtem.

- Vissza lett vágva az összes bokor, szóval átlátok. - Elhúztam a számat. Intett és kiment. Pár perc múlva csukódott a bejárati ajtó.

Orrig magamra húztam a takaróm és próbáltam a köhögésem és a nehéz légzésem ellenére aludni.

- Gyűlölöm Angliát - morogtam.

**

Aludni nem tudtam, de jól esett a fekvés. Viszont mikor meghallottam a bejárati ajtót nyílni, egyből felültem. A takarót magam köré csavartam, mert fáztam és kibotladoztam a lépcső tetejére. Óvatosan, lépésről lépésre megindultam lefelé a falnak támaszkodva.

- Hé, te miért nem fekszel? - sietett elém Sergio. - Azt hittem, alszol - csóválta meg a fejét.

- Annyira nagy marhaság volt elmenni innen. - Próbáltam úgy beszélni, hogy értse, de egyre nehezebben ment.

- Ebben egyet értünk, de mindenki elköveti a saját hibáit - mosolyodott el. Nagyon lassan lépett elém. Már nem féltem tőle. Nem éreztem, hogy elöntene a pánik. Rettentő óvatosan ölelt meg. Mintha egy rendkívül törékeny valami lennék.

- Örülök, hogy itt vagy, de miért nem Crissel pihengetsz inkább? - Kedvesen, már-már hihetetlenül lágyan kérdezte. Olyan féltőn nézett rám, mint 8 éves korunkban, mikor hátba rúgtam dühömben, és az én lábujj csontom tört el.

- Miért lennék ott? - értetlenkedtem.

- Szeretitek egymást - úgy mondta, mintha nagyon hülye kérdést tettem volna fel.

- De hát.. - nem tudtam befejezni, mert köhögnöm kellett, így remek alkalom volt neki, hogy belevágjon.

- Én Larával vagyok, oké? - mosolygott. - És az irántad érzett testvéri szeret sokkal nagyobb a lelkemben, mint a szerelem feléd.

- Azért vagyok itt, mert inkább téged fertőzzelek meg - mosolyodtam el.

- Ne köhögj rám, meg ne igyál bele az üvegembe, és nem tudsz megfertőzni - mosolygott. - Most pedig menj pihenni. Ja meg tessék bevenni a gyógyszereidet.

4 féle tablettát írtak fel, és valami hülye szirupot.

- Egyáltalán mi a bajod? - érdeklődött mikor az általa megcsinált levest diktálta éppen belém, bár undorodtam minden kajától.

- Még nem tudja a doki - válaszoltam rekedten. - Valószínűleg hülye tüdőgyulladás - morogtam.

Sergio addig piszkált, míg fel nem mentem aludni. Az egyik gyógyszerben lehetett valami, mert gyorsan elaludtam.

**

Csak másnap ébredtem már fel, ami komoly zavart okozott a napomban. Míg Sergio és Cris is edzésen voltak, én leginkább TV-ztem. De ahogy vége lett az edzésnek, mindketten jöttek szórakoztatni, és még Iker is benézett. Este 5-re kellett visszamennem a dokihoz, amihez nem volt se kedvem, sem erőm.

Sergio vitt el, mert Crisnek itt volt a kisfia és én hazaparancsoltam.

- Neked nincs jobb dolgod, mint hogy engem furikázol? - faggattam Sergiot.

- Lara dolgozik, és miért ne lenne rád időm? - mosolygott. Felkísért a dokihoz, ahol soron kívül bemehettem, magammal rángatva Sergiot.

- Amelia, minden kötelező oltást megkapott fiatalabb korában? - kérdezte a doki a kartonomat lapozva serényen.

- Ezt soha nem tudtam - morogtam. - De gondolom igen. Különben nem mászkálhatnék a világban csak úgy. Bár ha olyan országba megyünk, megkapom a szükséges védő oltásokat. - magyaráztam.

- Miért is lényeges ez? - tette fel az én fejemben is megfordult kérdést Sergio.

- Kint voltál a Dél- Afrikai Foci VB-n? - kérdezte a doki.

- Nem, a Forma 1- miatt nem volt időm - ráztam meg a fejem. - Azóta is sajnálom, hogy nem voltam ott. - Sergio fél mosollyal csóválta meg a fejét. - De mi ez kihallgatás?

- Ön ott volt - nézett Sergiora. Nem kérdezte, kijelentette. Ki ne tudná Spanyolországban, hogy kik a Nemzeti Váltogatott tagjai.

- Miért jelentős ez az információ? - értetlenkedett még mindig Sergio. Én inkább leültem a kezelő ágyra. Jó ebből már nem sülhet ki.

- Az összes közeli barátja kint volt Dél- Afrikában. Önök bizonyára minden oltást megkaptak - magyarázta a doki. - De Amelia, az ön kartonjában nincs nyoma TBC elleni oltásnak.

- He? - kérdeztem vissza értelmesen.

- Nem kapott meg egy kötelező oltást, ami nem tudom, hogy lehet, és még inkább nem értem, hogy lehetséges, hogy a világot járja, és még mindig nem kapta meg. - Felsóhajtott a doki. - A szövettani eredmények és minden arra mutat, hogy az egyik barátja érintkezett TBC-s személlyel kint és mivel ők védettek, a maga szervezetét támadta meg, vagy pedig Ön szedte össze.

- De a VB-nek már több mint fél éve vége! - vágta rá Sergio. Én csak ültem a kezelő ágyon és néztem a dokit. Ez a pasi viccel velem.

- Ezek a tünetek amik Amelianak vannak, már a második stádiumos tünetek - magyarázta. - Bizonyára volt az elmúlt pár hónapban beteg. - Csak bólintottam. Sergio pedig bambán nézett hol rám, hol a dokira. Szóval tüdőtuberkulózis. Ez ijesztően hangzik, és cseppet sem úgy, mint amivel pár hét múlva versenyezhetek.

**

*Iker*

Sara ledőlt a mellkasomra, és mint egy kiscica, úgy bújt hozzám.

- Szeretlek - duruzsolta. Mielőtt válaszolhattam volna a meghitt pillanatot a telefonom csörgése zavarta meg.

- Én is szeretlek. - nyomtam egy puszit a mézédes ajkaira, és átfordultam a másik oldalamra, hogy elérjem a telefont. Sergio neve villogott a képernyőn.

- Csáó Sergio - vettem fel. Sara felsóhajtott mellettem, és felült az ágyban.

- Iker! - a hangja zaklatott volt, így egyből felültem én is. Oda a kellemes hangulat.

- Baj van? - kérdeztem egyből. Sara rám nézett a válla fölött, de mikor picit megráztam a fejem, hogy majd később elmondom, felkelt, és lassan átsétált a fürdőbe. Bőven volt időm jól memorizálni minden porcikáját, most nem fedte ruha.

- Aminek tüdőtuberkulózisa van. - Annyira fájdalmasan és aggódva mondta, hogy nem volt kétségen a szavai igazságában.

- Még fertőző? - kérdeztem. Egyből bűntudatom lett, hogy a csapatomért aggódom legelsőnek. Bár Ami nem bírná elviselni, ha miatta lenne valakinek baja.

- Már nem fertőző, de mi régebben megkaptuk az ellenszérumot még, és a VB előtt is, hogy biztos legyen - magyarázta.

- Igaz - fújtam ki a levegőt. - Nagyon rossz az állapota?

- A doki szerint, mivel nagyon egészséges a szervezete a sportolás miatt, meg ugye figyelnie is kellett rá kiskora óta, így nem annyira döntötte le a lábáról. - Közben már a ruháimat rángattam ki a szekrényből.

- Meggyógyul? Bizakodó volt a doki ezek szerint? - faggattam. Kezdtem nagyon aggódni.

- Ha szigorúan betart minden előírást, és szedi a gyógyszereket rendesen, fél év alatt sokkal jobban lehet. - Már láttam is a legnagyobb bajt.

- Mi lesz a karrierjével? - Megálltam a gatyám felrángatásában és magam elé néztem. A választ tudtam, de nagyon bíztam valami csodában.

- Nem vezethet többet. - Annyira halkan mondta Sergio, hogy alig hallottam. Beállt egy pillanatra csend. Egy sikeres karrier tört ketté.

- Otthon vagytok? - kérdeztem végül.

- Már igen. Azt se tudom, felfogta-e - motyogta. - Bezárkózott a szobájába, és még Cristianot is áthívtam, de hiába kérleljük, nem nyitja ki az ajtót.

- Odamegyek. - zártam le a beszélgetést. Kinyomtam a telefont és mikor a pólómat húztam át a fejemen, láttam meg Sarat a fürdőajtóban állni.

- Hova oda? - kérdezte kedvesen.

- Ami TBC-s. - Kiült a döbbenet az arcára.

- Viccelsz - suttogta.

- Soha nem viccelnék ilyennel. - Bólintott.

- Veled menjek? - kérdezte, mikor kiléptem a nappaliba.

- Nem vagytok mostanában túl jóban - ráztam a fejem. - De ha megkérlek, felhívnád Olalla Torrest?

- Miért? - ráncolta a homlokát.

- Ami mostanában főleg Olival volt nők közül nagyon jóban - magyaráztam. - A száma ott van valahol a füzetben. De Fernandoé biztosan. Beszélj Olival, és kérd meg, hogyha tudnak, jöjjenek. Bár Fernando nem hiszem, hogy tud majd jönni - elmélkedtem hangosan.

Ami nagyon szerette a Forma 1-et, és egy karrierről lemondani nem kis dolog. De most még egyelőre az élete is veszélyben volt.

Elég gyorsan odaértem a házhoz, és minden teketóriázás nélkül vettem egyből célba az emeletet. Sergio és Cristiano a szobája előtt álltak és mondták a magukét.

- Nem jött még mindig ki? - kérdeztem. Megrázták a fejüket. Oda léptem az ajtóhoz, és halkan bekopogtam.

- Ami, nem lehetsz annyira énközpontú, hogy kárt teszel magadban - szögeztem le. - Mi szépen lemegyünk, és ha úgy érzed, csatlakozz hozzánk, rendben? - Nem érkezett válasz, de reméltem, hogy hallja.

- Megőrültél? - nézett rám Sergio. - És ha valami marhaságot csinál?

- Akkor már rég megtette - suttogtam halkabban. - Akkor már ha bemész, sem tudsz rajta segíteni. - Próbáltam nyugodt maradni és racionális. Letereltem őket a nappaliba, és leültem az egyik fotelbe. Türelmes ember voltam, de ez a helyzet még engem is megbolondított, bár próbáltam kifelé nyugalmat sugározni.