Morcosan szálltam le a Madridi reptéren. Biztos voltam benne, hogy Sergio elfelejtette, hogy értem kéne jönnie. Kimentem a reptéri kapun és körbenéztem a várakozók között Serget keresve. Sehol sem volt. Leszedtem a bőröndjeimet a futószalagról és fogtam egy taxit. Megadtam a címet és tovább morogtam magamban. Bekapcsoltam a telefonom, és egyből sms-t jelzett.
„ Én haza értem, írj ha már otthon vagy! : ) Seb”
Gyorsan pötyögtem neki egy sms-t, hogy haza mértem Madridba. Pont megérkeztünk a hatalmas villa elé mikor elküldtem. A taxis kirakta a bőröndöket és miután kifizettem ott hagyott. Felpakoltam őket a küszöbre nagy nehezen és lenyomtam a bejárati ajtó kilincsét. Nem volt bezárva tehát Sergio itthon volt.
- Kösz, hogy kijöttél elém. – paskoltam meg a fejét. Az egyik fotelba terült el és valami műsort nézett.
- Ja bocs, azt hittem majd hívsz. – nézett fel rám vigyorogva.
- Tudod mit és tudod hova. – morogtam. Vigyorogva bementem a hatalmas konyhába, hogy igyak valamit. – Behozod a bőröndöket? – kiabáltam neki. – Ha már nem méltóztattál letolni a formás feneked elém a reptérre.
- Mi vagyok én csicskás? – állt meg a konyhaajtóba a mellkasa előtt összefont karokkal.
- Hé, attól még, hogy nő vagyok, gyengébb nálad és kisebb is, simán orrba váglak. – fenyegettem meg nevetve.
- Segítsééég félek. – forgatta meg a szemeit vigyorogva és kiment a cuccaimért.
- Mikor lesz edzés? – indultam meg utána az emelet felé. Egy száll gatyába volt így az izmai a cuccaim cipelésétől megfeszültek.
- Jövő héten megyünk edzőtáborba. – lerakta a dolgaimat a szobám közepére és végig dőlt az ágyamon. – Utána pedig már egyből megyünk Afrikába a VB helyszínre.
- Jó lenne veled menni. – dőltem mellé. – De az alatt az idő alatt 3 futamom is lesz. – sóhajtottam.
- Van telefon, net és ajánlom, hogy megnézd a meccseket. – fordult az oldalára és rám vigyorgott.
- Nézni fogom. – nevettem. – Majd drukkolok Sebivel a németeknek. – mondtam komoly arccal.
- Meg ne próbáld. – fenyegetett meg az ujjával vigyorogva. – Köteles vagy nekünk drukkolni.
- Miért is? – húztam az agyát.
- Mert ismersz minket, mert a barátaid vagyunk! – mosolygott. – Mert kis kölyök korunk óta ismerjük egymást. Elég jó indok, nem?
- Háááát. – nevettem. Felültem az ágyban és meglöktem a combját a térdemmel. – Terpeszkedj már arrébb, nem férek el. – nevetve gurult arrébb. Tényleg ismertük egymást kiskorunk óta. A szüleink jóban voltak. Sergio csak 4 évvel volt idősebb, mint én, de ő elég hamar önálló lett és elköltözött otthonról. Mikor anya meghalt 2 éve és én betöltöttem a 18-at abban a percben én is összecsomagoltam otthon, de nem tudtam hova menjek hova költözzek, hiszen akkor még csak a Forma 1es pályafutásom leges legelején voltam. Nem volt még túl sok pénzem költözködni. Így kötöttem ki Sergionál. Azóta együtt lakunk, és nekem személy szerint meg sem fordult még a fejembe, hogy elköltözzek, mert fura lenne egyedül lakni, és ez a hatalmas villa bőven elég kettőnknek is.
- Min merengsz? – kérdezte kíváncsian. Akkor eszméltem fel, hogy elbambultam.
- A múlton. – vontam vállat és visszadőltem mellé. – Azon, hogy ide költöztem.
- Ugye nem akarsz elköltözni? – kapta fel a fejét egyből. – Nehogy itt hagyj egyedül ebbe a nagy házba! Így is elég elviselni mikor én itthon vagyok te meg nem.
- Ennek a háznak a vendég seregét még egy hotel is megirigyelnél. – nevettem. – Elég ritka mikor csak ketten vagyunk itt, nem gondolod?
- Bajod van valamivel? – hajolt fölém vigyorogva.
- Dehogy! – nevettem. – Élvezem, mikor úgy indul a reggelem, hogy sok félmeztelen focista ül a konyhába vagy a nappaliba. – erre már ő is elnevette magát. – Képzeld el, milyen lenne neked úgy lemenni reggel, hogy sok jó testű nő félmeztelenül mászkál lent.
- Bejönne a dolog. – vigyorgott mint a vad alma. – Legközelebb rájuk szólok, hogy öltözzenek fel. – komolykodott.
- Ne pazarold rá az energiád. – böktem meg. – Nekem bejön. – gonoszul elmosolyodott és elkezdett csikizni. Nem bírtam ki és elkezdtem zizegni-mozogni és teli torokból nevettem. Nagyon csikis voltam, és sajnos ezzel ő is tisztába volt. Addig mocorogtam, míg le nem estünk az ágyról. Gyorsan felpattantam és rohanni kezdtem a földszint felé. Mielőtt az utolsó lépcsőfokról leugrottam volna két erős kar kapott fel.
- Mikor tanulod meg, hogy gyorsabb vagyok? – kérdezte nevetve. Átdobott a vállán és megindult a kert felé.
- Tegyél le! Ramos, most azonnal tegyél le! – elkezdtem ütni a hátát, de ő csak nevetett. Bele akart dobni a medencébe, de mikor előre lendített megkapaszkodtam a vállába és kibillent ő is az egyensúlyából. Együtt csobbantunk bele a medence kellemes vizébe.
- Te tényleg nem vagy normális. – prüszköltem ki a vizet nevetve. Vigyorogva rángatta le magáról a víz alatt a gatyáját és kidobta a medence szélére. – Mit művelsz? – kérdeztem felvont szemöldökkel. Én még mindig a vizes pólómba és gatyámba ácsorogtam a medence közepén és őt figyeltem.
- Úszok, strandolok. – vigyorogott majd kimászott a medence szélére, hogy ugorjon egy bombát mellém a vízbe. Megint ellepett a víz és nagy nehézségek árán tudtam magam ellökni a medence aljától. Pont nem ért le a lábam, Sergionak viszont minden gond nélkül. – Vetkőzz le és maradj kint velem te is. – jött oda hozzám. Lehúzta rólam a zöld pólómat és egyik kézzel megfogta a derekam, hogy ne kelljen a vízbe tempóznom a levegőn maradásért.
- Mit csinálsz? – kérdeztem tőle érdeklődve mikor már a gatyámat kezdte el lecibálni rólam. Megkapaszkodtam a vállába és tűrtem, hogy lehámozza rólam a vizes nadrágom és a pólóm mellett, a medence szélén kössön ki.
- Levetkőztettelek, hogy biztos itt maradj velem úszkálni. – mondta vigyorogva.
- Honnan veszed, hogy nem megyek be a házba, fehérneműbe? – vontam fel a szemöldököm. Felnevetett és a terasz bejárat felé intett a fejével. Ott állt Fernando Torres zsebre tett kézzel minket nézett és hatalmas vigyor volt az arcán. – Nando nem akadályoz meg abba, hogy kimásszak a medencéből fehérneműbe. – Sergio csak lefelé görbítette a száját és felnevetett. Intett Nandonak aki vigyorogva kilépett az üvegtolóajtón és megállt a medence szélén.
- Meg zavartam valamit? – kérdezte még mindig vigyorogva.
- Dehogy. – nevettem. – Dobd le a cuccod és gyere te is, ha már itt vagy. Tényleg, te, hogy kerülsz ide? – vágtam értetlen arcot.
- Nemsokára megyünk Edzőtáborba így haza jöttem erre a pár napra. – vont vállat. Sergio közben oda úszott a medence széléhez, de Fernando még időben lépett hátra párat így nem tudta berántani a vízbe. Viszont Sergio kimászott a medencéből és megindult a barátja felé. Vicces volt látni őket, ahogy kergetőznek.
- Oliék is itt vannak? – kérdeztem mikor végül magától ugrott bele a vízbe. Inkább jött önszántából boxerbe mint lökjék ruhától és a zsebe minden tartalmával együtt a vízbe.
- Itt vannak. – vigyorgott. Belekapaszkodtam Sergio kezébe, hogy vízfelszínen tudjak maradni és adtam Fernandonak egy tockost.
- Miért nem hoztad őket is? – kérdeztem morcosan.
- Oli fáradt volt. – vont vállat.
- Én is az vagyok. – húztam el a számat. Még mindig Sergio tartott a vízbe. Most éreztem igazán mennyire elfáradtam ezen a futamhétvégén Törökbe. – Bemegyek, lefekszem pihenni kicsit.
- Itt hagysz két boxeres vizes pasit? – vonta fel a szemöldökét Serg.
- Itt bizony. – nevettem. Hagytam, hogy kipakoljon a medence szélére és felkeltem.
- Amelia! – szólt utánam Fernando. Visszanéztem rá kérdőn. – Cuki a bugyid. – nevette el magát. Lenéztem az említett fehérneműre és elnevettem magam. Micimackó éppen a kezéről nyalta le a mézet.
- Te csak ne nézegesd a bugyim. – nevettem és ott hagytam őket. Ledobáltam a vizes cuccaimat a fürdőmbe és végig dőltem meztelenül az ágyba.
Arra ébredtem, hogy valaki birizgálja a hajamat. Kinyitottam az egyik szemem és Sergio mellkasával találtam szembe magam. Egyből eszembe jutott, hogy meztelenül feküdtem végig az ágyon, nyúltam volna a takaró után, hogy magamra rántsam, de be voltam takarva.
- Jó reggel, illetve jó estét. – felnéztem rá és mosolygott.
- Te mit csinálsz itt? – kérdeztem rekedten. – Ki takart be?
- Én takartalak be. – vigyorgott. – Becsuktam a szemem ne izgulj.
- El tudom képzelni. – morogtam. – Miért engem birizgálsz?
- Unatkoztam. – vigyorgott. – Nem megyünk el valahova bulizni?
- Hova? – kérdeztem szenvedve. – Én ma maximum a konyhába megyek. – felkeltem és magam köré csavartam a vékony takarót.
- És holnap? – jött utánam.
- Holnap még messze van. – vontam vállat. Leértem a konyhába és míg megittam egy nagy pohár narancslevet kinéztem az ablakon. Éppen lemenőben volt a nap. – Felmegyünk a tetőre? Megy le a nap.
- Nem öltözöl fel? – bökött a takaróra.
- Nem, mert addigra lemegy a nap. – ráztam a fejem és gyorslépésbe felmentünk Serg szobájába, mert onnan kilehetett mászni a tetőre. Felmászott, és nyújtotta a kezét, hogy segít. – Ment eddig egyedül is.
- De most csak szerencsétlenkednél a takaróval magadon. – nevetett. Megfogtam a csuklóját és ellöktem magam az erkély korlátjáról. Ha ezt a csapatfőnök látná… Leültem a földre és néztem a naplementét, ami innen a háztetőről nagyon szép volt. Serg oda ült mellém és átkarolta a vállam.
- Micsoda romantikus jelenet. – mondtam nevetve. – Kicsit gáz, hogy egyikünknek sincs senkije. Nem gondolod?
- Nekem van sok jó barátom és van egy legjobb barátnőm. – nyomott egy puszit a fejemre. – Van családom, focizhatok méghozzá nem is akárhol. Nekem ez elég.
- Igaz. – bólintottam. - De néha olyan jó lenne oda bújni valakihez éjszaka. – húztam el a számat.
- Ma aludhatsz velem, ha szeretnél. – ránéztem, mert azt hittem viccel. Ritka volt mikor együtt aludtunk, azok is inkább a piás esték szoktak lenni. Vagy ha az egyikünk ki van borulva. Nem válaszoltam az ajánlatra.
Együtt laktam egy elég híres focistával, akiért megvesznek a nők. Ismertem a teljes Spanyol válogatottat és a Real Madrid játékosait. Többen a világba ölnének ezért. Ismerem a teljes Forma 1-es mezőnyt, hiszen pilóta vagyok a Red Bullnál. Igen, az életem sínen van.
- Bemegyünk? – kérdezte meg nagyot ásítva.
- Mehetünk. – felkeltem a földről és vártam, hogy lakótársam is feltápászkodjon, de továbbra is ott ült. – Minden oké? – oda guggoltam mögé és átöleltem a nyakát. Az állam a fejére tettem.
- Jól vagyok. – sóhajtott. – Fura belegondolni, hogy akár a VB-t is megnyerhetjük. Az EB-t megnyerni leírhatatlan volt. Milyen lesz vajon már ott lenni? Már maga az, hogy ott leszünk, főleg ha jó ideig bent leszünk. Nem leszel ott. Nem látjuk egymást sokáig.
- Remélem, egy hónapig nem látlak majd. – mosolyodtam el. – Mert az azt jelentené, hogy döntőt játszotok. Megfogjátok nyerni. Jó csapat vagytok. Én és nagyon-nagyon ok ember hisz bennetek. Értetek fog szorítani. Gondolj mindig erre és menni fog.
- Nem gondolod, hogy pont ez teszi majd a vállunkra a súlyt? Hogy jövünk haza, ha kiesünk hamar? – sóhajtott fel. Oda mentem elé és letérdeltem vele szembe.
- Repülővel jöttök haza. Bármi is lesz nagyon sokan fognak titeket itthon fogadni. – elmosolyodtam. – Bármi is lesz, csapunk egy hatalmas bulit.
- Megleszel egyedül? – kérdezte aggodalmasan. – Amilyen béna tudsz lenni…
- Köszi a bizalmat. – nevettem. – Nem lesz semmi bajom. Minden meccset végig szurkolok. Ha kell, ahogy kiszállok a kocsiból rátapadok a TV-re.
- Gyakran beszélünk majd telefonon és sms-ezünk. Rendben? – kérdezte és felkelt a földről engem is magával húzva. Nem csoda, hogy ennyire aggódott a nagy távolság miatt. Mióta ide költöztem egy hétnél több időt nem töltöttünk egymástól távol. EB-n ott voltam velük végig. Mióta pilóta lettem, azóta vagyunk lényegesebben kevesebbet együtt, de így is sok időt látjuk egymást.
- Rendben. – mosolyogtam. – De úgyis látjuk egymást a TV-be. – böktem meg nevetve. – Ha tudod, azért nézd meg a futamokat.
- Futamról jut eszembe. – vigyorgott rám. – Mi van ezzel a Vettel gyerekkel? Nagyon úgy tűnik nekem, hogy túlságosan is jól elvagytok.
- Féltékeny vagy? – nevettem.
- Nem vagyok féltékeny. – nevetett. – A szándékai érdekelnek. – mondta komoly fejjel.
- Ő nem olyan, mint te. – nevetettem. – Nem híve az egyéjszakás kapcsolatoknak.
- Kikérem magamnak, hogy híve lennék! – mondta megjátszott felháborodással és leugrott az erkélyre és oda állt nem messze a falhoz és nyújtotta a kezeit, hogy elkap. Megemeltem a takarót és leültem a tető szélére, majd ellöktem magam. Pont úgy érkeztem, hogy Sergio elkaphasson, és ne bukjak orra.
- Simán meghúzol egy csajt, ha jól néz ki. – indultam meg be a szobájába.
- Téged se húztalak meg. – csapott a fenekemre. – Nem tudom, honnan veszel ilyeneket.
- A csapattársaidtól. – nevettem. – Minden csaj oda van érted.
- Nem értem miről beszélsz. – villantotta rám a fogait.
- Viccelsz? Ilyen testtel? Ilyen focistáért ne lennének oda? – álltam meg a szobám előtt. Ő megállt a sajátja ajtajába. – Egyébként pedig oda vagy a kicsikért, és egy nő gyengéje, ha egy jó pasi szereti a gyerekeket.
- Ezt megjegyzem. – nevetett. Bement a szobájába, de az ajtót nem csukta be. Ez jelentette, hogy még nem alszik. Bementem és letusoltam majd levettem az első mezt, amit kezembe akadt a szekrénybe. Elég sok mezt összegyűjtöttem már. Volt mindenféle, mert ha tehettem ismerőstől mindig kértem. A legtöbb mégis Sergios volt. Most is az egyik Realos mezébe dőltem végig az ágyon. Hallottam mikor becsukta az ajtót és még pár percig szöszmötöl a szobájába majd csönd lesz. Ránéztem a telefonomra és sms-t jelzett.
„ Nálam maradt a haj gumid :D S.V. „
Belekuncogtam a párnába. Mintha az oviba lettünk volna, kiszedte a hajamból a hajgumit, hogy kibontva jobb. Úgy tűnik nála maradt.
„ Neked adom. :D Még növeszted kicsit a hajad és össze tudod vele fogni :D „
Vártam kicsit a válaszra, de nem jött. Ránéztem az órára és fél 10 volt. Bizonyára már alszik. Gondoltam egyet és felkaptam a kispárnám és kiosontam a szobámból. Halkan benyitottam Sergio szobájába és oda osontam az ágyhoz.
- Serg, alszol? – kérdeztem halkan. Nem jött válasz, csak egyenletes szuszogás. Felemeltem a takarót és befeküdtem mellé.
- Átjöttél? – kérdezte halkan álmos hangon.
- Baj? – kérdeztem én is halkan.
- Nem. – motyogta. Az oldalára fordult és neki simult a hátamhoz. Az egyik kezét befúrta a fejem alá, a másikat pedig hanyagul a derekamra tette. – Legalább valaki más mezébe feküdtél ide mellém? – kérdezte halkan nevetve, mikor megérezte a mez anyagát.
- Te mezed. Realos. – mondtam nagyot ásítva.
- Helyes. – motyogta. Eltűrte a hajam az útból, hogy ne csikizze és pár pillanat után már ismét aludt. Az egyenletes szuszogására én is elaludtam.
Reggel mikor felébredtem üres volt mellettem az ágy. A konyhából csörömpölés hallatszódott és beszélgetés így megindultam le a lépcsőn. A konyhába Iker ült az egyik pult melletti bárszéken Sergio pedig éppen reggelit csinált.
- Jó reggelt. – mondtam ásítva.
- Ameila Semvilla már 11 óra van. – nézett a karórájára Iker.
- Casillas, maradj csöndben és ne szólogass be már hajnalok hajnalán. – néztem rá csúnyán. Iker olyan volt, mint egy bátyus, a kedvesebbik kategóriából. Voltak többen is a csapatba, akik imádtak az idegeimre menni. Iker csak egészségesen piszkálódott a többiekhez képest.
- ’Reggelt. – fordult felém Serg is. Mikor el akartam mögötte menni kitolta a fenekét, hogy észrevegyem a reggeli vakságommal, hogy a gatyája oldalára rá van csíptetve az egyik nagy hajcsatom. Hátközépig érő szál egyenes fekete hajam volt, így boldogan vettem el a csatot és feltűztem fele a hajam.
- Nem is tudtam, hogy Sergio Ramosnak hívnak titokban és a Realba játszol, bár nagyon szexy meg kell hagyni. – mondta vigyorogva Iker. Felültem a pultra és előszedtem egy müzlis tálat.
- He? – kérdeztem vissza értetlenül. Felém bökött én meg lenéztem és akkor jöttem rá, hogy Serg meze van rajtam semmi más. Pont a combomig ért, épp, hogy takarva a fenekem. Még bugyi sem volt rajtam, mert tegnap este eszembe se jutott, hogy alváshoz felvegyek. Megpróbáltam minél lejjebb simogatni a mez szélét a combomon.
- Te ne rajtam legeltesd a szemed, mert ha összefutok Saraval megemlítem neki. – fenyegettem meg nevetve. Viszont közben az is leesett, hogy bugyi nélkül aludtam Serg mellett. Ránéztem a félmeztelen Sergiora aki éppen lerakta a pultra a reggeli pirítósát és enni kezdett. – Egyébként te mit keresel itt Casi? Nem mintha nem örülnék neked… - öntöttem müzlit ki magamnak. – Ha már ott vagy a hűtő mellett dobd ide a tejet légyszi. – néztem rá szépen.
- Sarat vittem be a városba és gondoltam benézek, ha már itt voltam a közelbe. - kinyitotta közben a hűtőt és a műanyag flakonos tejet oda dobta nekem. Pontosan a kezembe érkezett a dobás. Öntöttem a tálkámba és visszadobtam neki. Elkapta és már tette is vissza a helyére.
- Kérsz? – kérdeztem a tálkámat felé megemelve.
- Én lassan ebédelni szeretnék majd. – csóválta a fejét mosolyogva. – Mit műveltetek ti tegnap, hogy ilyen sokáig aludtatok? – Sergiora nézett cinkos mosollyal, aki csak tovább nyammogott a reggelién, és nem szólt bele a beszélgetésbe.
- Semmit. – mondtam és bekaptam egy nagy kanál müzlit. Csak vigyorgott magába, és csöndbe maradt most már Casi is. Mikor Serg végzett a kajálással felkelt és bement a nappaliba. Pár perc múlva megszólalt a zene és mikor jött vissza oda dobta nekem a mezének a gatyáját. Leugrottam a pultról, ami nagyon rossz ötletnek bizonyult, mert így a mez felcsúszott egy pillanatra a hasamig. Egyből lerántottam vissza helyére és belebújtam a nadrágba.
- Még egyszer, pont nem láttam. – mondta vigyorogva Iker.
- Kuss. – vágtam hozzá az egyik almát a gyümölcsös tálból. Sajnos kapus reflexszel kapta el és jóízűen beleharapott.
Még egy fél óráig ott ültünk a konyhába és leginkább a fiúk beszélgettek mindenféléről. Én csak hallgattam a zene duruzsolását. Mikor Casi elment és célba vettem a szobámat, hogy felöltözzek, de nem értem be a szobámba, mert Serg elkapta a derekam és magához húzott.
- Le vagy borotválva. – mondta izgatott hangon. – Vagy még a vasárnapi futam utáni bulin számítottál valamire vaaaaagy…. – hagyta függőben a mondatot, de tudtam, hogy arra gondol, hogy tegnap este mellette aludtam.
- Felejtős. – nevettem és kibontakoztam az ölelésből majd gyorsan becsuktam a szobaajtóm.
- Bementem a városba. – kiabálta fel Serg mikor éppen a gatyám-gomboltam be. Kimentem a szobám elé póló nélkül és lekiabáltam.
- Mikor jössz? – pár pillanatnyi csend.
- 9-re itthon vagyok. – válaszolta és csukódott az ajtó. Oda szaladtam az ablakomhoz, ami az utcára nézett és kihajoltam.
- 4-kor eljössz velem apához holnap? – kiabáltam utána. Felnézett rám a kocsija mellől.
- Akkor nézzünk be René-hez is. – válaszolt és beült a kocsiba. Még ki intet és már ott sem volt. Becsuktam az ablakot és elindultam le, pakolászni. Pont mire leértem megszólalt a szobámba a telefonom. Morogva rohantam fel a lépcsőn és bevetődtem az ágyba. Ránéztem a kijelzőre és vigyorogva vettem fel.
- Csak nem hiányzom? – kérdeztem heccelve a csapattársamtól.
- Csak érted epekedem. – nevetett. – Gondolta felhívlak és emlékeztetlek arra, hogy hétfőn fotózásra vagy te is hivatalos a gyárba.
- Köszi, hogy szóltál. – húztam el a számat. – Így nem tudom eljátszani, hogy elfelejtettem. – erre már ő is elnevette magát. Fél 8-ig vele beszélgettem telefonom. Nem figyeltem a környezetemre, így hírtelen ért, hogy dörgött egy hatalmasat az ég. Annyira megijedtem, hogy felsikítottam és lestem az ágyról.
- Mi történt? – kérdezte egyből Sebi.
- Vihar van. – ahogy kimondtam elkezdett az eső szakadni. Annyira beborult, hogy esti sötétlég lett a házban. – Nem szeretem a viharokat.
- Nem bántanak. – nevetett. Én nem nevettem. Nem akartam elmondani neki miért nem szerettem őket. Összehúztam magam az ágyamon ülve és befészkelődtem a sarokba. Égett a szobámba a villany ez egy kis megnyugtatást azért adott. Lent elkezdte a huzat csapkodni az egyik ajtót nekem pedig összeszorult a torkom. – Ami, jól vagy? – kérdezte aggódva Sebi.
- Jól vagyok. – mondtam nem épp magabiztosan. – Most leteszem, van egy kis dolgom mielőtt Sergio haza ér.
- Kicsoda? – kérdezett vissza meglepetten. – Te együtt élsz a pasiddal? Erről én miért nem tudtam?
- Sergio nem a pasim. – morogtam. – Ő egy kedves barátom.
- Én nem szoktam összeköltözni a kedves barátaimmal. – morogta. – Szia.
- Seb.. – de már lerakta.
Átöleltem a térdem és imádkoztam azért, hogy Serg végre haza érjen. 2 éve anyukám egyedül volt otthon és hatalmas vihar volt. Mikor haza értünk apával, anya holtan feküdt az előtérbe. Valaki betört és kirabolta a házat és megölte anyát. Azóta sem találták meg a tettest.
Az ajtót még mindig csapkodta lent a huzat. Felkeltem az ágyamról és elindultam ki a szobámból. Nem voltak félelmeim. Nem féltem semmilyen állattól, nem féltem a magasságtól vagy a mélységtől. Semmitől csak a viharoktól. Felkapcsoltam a villanyt a lépcsőn és a telefonom a kezembe szorongatva megindultam a fal mellett lefelé. Már legalább a felénél jártam mikor egy hatalmasat dördült az ég és elment az áram.
- Hogy az a... – káromkodtam hangosan. Az ajtót tovább csapkodta a szél és tépte cibálta a függönyt a nappaliba ahol bizonyára nyitva maradt a tolóajtó, ami a kertbe vezet. A bejárati ajtó sem hiszen, hogy kulcsra lenne zárva. Muszáj volt lemennem és mindkét ajtót becsukni. Megindultam a lépcsőn lefelé próbáltam az emlékezetem szerint menni lefelé, mert csak pár pillanatra világította meg a házat a villámok hada. Hatalmas durranással vágódott be az egyik ajtó az emeleten. Felsikítottam és lecsúsztam a lépcsőre a fal mentén. Közelebb voltam a földszinthez, mint az emelethez, de egy tapodtat sem mertem megindulni egyik irányba sem. Elkezdtem ömleni a könnyeim a félelemtől. Nem tudom mennyi időt tölthettem a lépcsőn kuporogva, de egyszer csak kivágódott a bejárati ajtó, amire megint felsikítottam. Valaki sietősen végig rohant a kövezett előtéren.
- Amelia. – kiabálta Sergio a vihar zajaiba. – Merre vagy? – nem bírtam válaszolni. Az agyam nem bírta felfogni, hogy már itt van Serg. Megjelent a lépcső alján valaki és rohanva indult meg a lépcsőn felém. Feljebb másztam pár fokod, de elkapta a derekam és magához szorított. – Itt vagyok kislány, itt vagyok. – az inge tiszta víz volt és a hajából is csöpögött a víz. Oda bújtam a mellkasához és a félelem fokozatosan enyhült bennem. Nagyon régen jött ki rajtam ennyire a pánik.
- Köszönöm, hogy itt vagy. – mondtam a mellkasába mikor már bírtam beszélni.
- Ahogy elkezdett dörögni kocsiba ültem, de ömlik az eső. – mondta és a hátam simogatta. – Gyere zárjuk be az ablakokat és az ajtókat. – felhúzott magával és megindult a lépcsőn lefelé. Ott mentem mellette a kezébe kapaszkodva. Úgy csimpaszkodtam a karjába, mint egy kislány. Bezártunk minden ablakot és ajtót, majd felrángatott az emeletre és pár pillanatra magamra hagyott, míg átvette a vizes ruháit szárazra. Bent feküdtem az ágyába és szuggeráltam a fürdője ajtaját, hogy jöjjön már ki. Mikor kilépett egy pillanatra elfelejtettem a fóbiám és csak néztem rá. Egy száll boxerbe jött ki a fürdőből és éppen a haját szárítgatta egy törülközővel. A boxer teljesen rá volt tapadva a testére, így szinte úgy tűnt, hogy meztelen. Nyeltem egy nagyot, de ő ezt szerencsére nem láthatta, mert orromig fel volt húzva a takarója. Oda feküdt mellém és addig fészkelődött, míg a mellkasán nem feküdtem. Premier plánba kaptam a kockás hasát a sas tetkóját és a boxerét. Becsuktam a szemem és vettem pár mély lélegzetet. Serg úgy igazgatta a takarót, hogy derékig betudjon, ő is takarózni, így egy fokkal azért jobb volt. Már átéltem ezt a vonzalmat régebben is. Tudtam, hogy ez jelzi, hogy régen voltam pasival, és vágyom a szenvedélyre. Nagyon reméltem, hogy ezt jelzi.
- Alszol? – kérdezte halkan pár perc után.
- Nem. – sóhajtottam.
- Holnap elmegyünk egy utolsót bulizni az edzőtábor és a VB előtt. – mondta. A vihar kint már lecsendesedett. – Eljössz te is velünk?
- Mindenki részegen fog táncolni, énekelni, lézengeni? – kérdeztem rá feltámaszkodtam a mellkasára, hogy rá tudjak nézni. – Nem hagynám ki a lehetőséget, hogy ennyi jó, részeg pasival bulizzak. Mellesleg kik lesznek ott?
- Villa, Torres, Piqué, Casi, Sara, Mona, Te meg Én. – sorolta. – Nem annyira ’igyunk’ buli lesz. – mondta vigyorogva. – Inkább egy utolsó gőzkieresztés.
- Tehát mindenki részeg lesz. – mondtam nevetve. – Rég láttam Monát. – mondtam elgondolkodva. Mona, Sara, Oli és Patrícia voltak a legjobb barátnőim. Mona iskolás korom óta nagyon jó barátnőm volt, Sara Iker barátnője volt egy ideje, Oli Nando felesége, Patrícia pedig David felesége. Én és Mona voltunk a bulizósok. Mi mentünk mindig bulizni a srácokkal. – Oda megyünk ahova múltkor?
- Ahonnan alig találtunk haza? – kérdezte röviden felnevetve. – Oda is mehetünk. – mondta lazán. – Jó hely volt.
- Csak azért nem találtunk haza, mert Pepére hagyatkoztunk. – nevettem. – Most majd irányítok én. – húztam ki magam.
- Akkor holnap se alszunk itthon. – nevetett. Bele boxoltam gyengén a mellkasába.
- Aludjunk. – dőltem rá a párnára mellé.
- Hé az úgy kényelmes volt. – bökte meg az orrom. Csöndbe visszafeküdtem a mellkasára és szinte azonnal el is aludtam.
Másnap elmentünk megnézni aput és Sergio bátyához, Renéhez is benéztünk. Daniela a kislánya nagyon aranyos volt. Folyton Sergion csöngött és együtt játszottak meg táncoltak. Mire haza értünk már kezdhettünk is készülődni. Mikor a gardróbba megláttam a csapat ruháimat, csak akkor jutott eszembe, hogy Sebi valószínűleg haragszik rám. Törülközőbe leültem az ágyra és írtam neki egy sms-t.
„ Nem tudom, miért hiszed, hogy Sergio a pasim lenne. Sergio Ramos gyerekkori barátom, és 18 évesen ide költöztem hozzá. Azóta még nem is jutott szembe, hogy itt hagyjam. CSAK EGY BARÁT. ”
Nem vártam választ. Kiválasztottam egy igazán forró ruhát, ami egybe részes volt és nem volt pántja. Zöld anyaga volt és a combom közepéig ért, a mellem pedig pont fenn tartotta rajtam. Nem testhez simuló ruha volt, hanem enyhén redőzött melltől lefelé. Egy fekete vastag övet tettem a derekamra, hogy megtörje a ruha egyhangúságát és hagytam, hogy a hajam magától megszáradjon. Pár tincsem-beszárítottam csigába és felkentem magamra zöld és fekete szemfestéket. Mivel a szemem zöld volt így remekül passzolt mindenem. Eredeti hajszínem szőke volt, de utáltam mikor Barbi babának hívtak így fekete lettem. Az orromba volt egy kis köves piercing. amit 16. szülinapomra csináltattam. A bal csuklómon pedig volt egy kiscica tetoválva, amit még anya tiszteletére csináltattam, mert imádta a macskákat. A kis cica alatt pedig ott volt anya keresztneve is. A medence csontomnál pedig nekem is volt egy sas, mint Sergionak. Felvettem az egyik ezüst karkötőm és pár gyűrűt húztam az ujjamra, hogy ne legyen üres a kezem. A nyakamba ott lógott anya ezüst nyaklánca, egy kereszt. Mosolyra húztam a szám és elindultam kifelé a szobámból, míg a karkötőmhöz passzoló fülbevalót ügyeskedtem bele a fülembe. Megálltam Sergio ajtaja előtt és megrugdostam az ajtót sarokkal, mivel mindkét kezem foglalt volt az ékszer miatt.
- Ramos kapkodd magad. – szóltam be. – Már én is elkészültem! Nem érzed gáznak, hogy még… - nem fejeztem be, mert kinyílt az ajtaja és vigyorogva ott állt az ajtóba. Kész volt már csak a felső hiányzott róla.
- Neked nincs pólód meg semmid, hogy folyton felső nélkül mászkálsz? – támadtam le. Nem számítottam a látványra. Mondjuk igazán hozzászokhattam volna már.
- Nem tetszik? – vigyorgott és visszasétált a szobájába. – Ing vagy póló? – emelte meg a két ruhadarabot.
- Hát, mi a terved az estére? – kérdeztem vigyorogva. – Ha csajt szeretnél megdönteni, akkor ing mert szexisebb és levenni is sokkal izgatóbb. – magyaráztam. – Ha simán inni jössz meg táncolni velünk, akkor póló, mert ha fullon jövünk haza egyszerűbb lesz levetkőzni. – vigyorogtam.
- Látom, te ötvözted a kettőt. – nézett végig rajtam. – Jól nézel ki. Szexis vagy. – vigyorgott. Felkapta az inget és belebújt majd elkezdte begombolni. – Ing, mert abba szexisebb vagyok. – kacsintott rám.
- Nincs még egy pasi, akinek ilyen rohadt jól állna a betűrt ing. – csóváltam a fejem. Még szélesebb lett a vigyora és a mandzsettát gombolva megindult kifelé a szobájából. Mikor elment mellettem megéreztem a parfümje illatát. – Te hódítani mész. – nevettem el magam. – Más az illatod.
- Tetszik? – vigyorgott továbbra is.
- A csajok elfogják, dobni a bugyijukat. – nevettem és megindultam a földszint felé. Beleléptem az egyik fekete szandálomba, aminek nem volt olyan magas a sarka. Serg addig hívott egy taxit és a megbeszélt helyre mentünk. Mikor kiszálltam a taxiból megtorpantam. David Nandoval és Monával beszélgetett. Casinak Sara magyarázott nagyon valamit, de akitől meglepődtem az Gerard Piquével beszélgetett és nagyon vigyorgott mikor meglátott.
- Te hogy kerülsz ide? – kérdtem hatalmas szemekkel Christiano Ronaldora.
- Hát ezt a fogadtatást! – tárta szét a kezét nevetve. – Semmi puszi, vagy ölelés. – nevetve mentem oda hozzá és megöleltem.
- Úgy tudtam, hogy szombaton haza mentél. – pislogtam rá. – Nem is tudtam, hogy jössz. – rásandítottam Sergiora aki nagyon vigyorgott.
- Haza is mentem, de úgy gondoltam vissza jövök, hogy lássalak téged és bulizzak egyet veletek. – vigyorgott. – A VB-n úgyse nagyon lesz alkalmunk együtt ünnepelni. Nem ünneplek vesztesekkel. – vigyorgott a srácokra. Mona volt az, aki tarkón vágta.
- Tudod ki a vesztes. – vigyorgott David. – Majd küldök egy képet a díjról, hogy lásd, és legalább úgy megfoghasd. – vágott vissza. Sara vetett végett a csipkelődésnek és megindult a szórakozóhely felé. Csendben sétáltunk utána.
- Örülök, hogy itt vagy. – vigyorogtam Chrisre. – Hiányzott a legnagyobb idióta a csapatból. – piszkáltam.
- Nocsak, kinyílt a csipád kislány? – vigyorgott rám. Mona színpadiasan felsóhajtott.
- Kezdik. – csóválta a fejét. – Ronika ma velem táncol, addig se tépitek egymást. – karolt bele nevetve Chrisbe.
Legalább a hetedik koktélom ittam. Már mindenki nagyon jól érezte magát. Mint mindig most is Gerard volt a legrészegebb. Egy ismeretlen lánnyal táncolt, aki nem volt sokkal józanabb, mint a focista. David mellettem ült a kanapén az egyik beülőbe. Nando éppen piáért volt. Sergio Monával táncolt Chris pedig összeszedett egy macát és vele rázta. Casi és Sara el voltak tűnve.
- Táncolsz? – kérdezte David vigyorogva.
- Ülök, iszok. – nevettem el magam.
- Deeeee jössz táncolni? – nevetett ő is. Vigyorogva keltem fel a helyemről és vártam, hogy ő is kimásszon az asztal mögül.
- A felelősség teljes apa, aki kicsit el van ázva. – nevettem mikor majdnem hasra esett.
- Láttad már Fernandot? – kérdezett vissza. A szeme még nem állt keresztbe, mint Gerardnak vagy Monának. – Ő sokkal részegebb.
- Látom. – nevettem mikor Nando oda ért hozzánk és elég ingatagul ment. Elkaptam a kezét és oda húztam magamhoz. – Gyere, táncolj velünk. – bennem is volt már rendesen. A két sráccal oda mentünk Sergioékhoz és beálltam a két srác közé. Elkezdtünk a zenére táncolni, ami inkább már vonaglás volt, főleg ennyi pia után. Éreztem, ahogy a ruhám alja egyre feljebb jön rajtam, volt bennem annyi, hogy ne érdekeljen. David mellkasának voltam neki dőlve és Nando szorosan a mellkasomhoz simulva követte a mozgásom. David egyik keze a derekamon volt a másikba a söre volt. Nando ugyan így, csak az ő keze a másik oldalt a csípőcsontomon volt. Nagyon meglepődtem mikor Christ ott hagyta a csajt és mondott valamit Davidnak aki vigyorogva indult meg Sara felé, mert közben a szerelemes pár egyik fele előkerült. Casi gondolom a bárpult fele lehetett. Chris nagyon közel húzott magához és mindkét keze a combomon volt. Belecsókolt a nyakamba és lejjebb húzta a ruhámat, hogy ne villanjon ki a bugyim.
- Hozok még piát, addig ellesztek. – mondta Nando és már ott se volt. Ráhajtottam a fejem Chris vállára.
- Hogy-hogy ott hagytad a ma esti hódításod? – piszkáltam.
- Meg vár, míg táncolok veled egyet. – vigyorgott. – Sergio nagyon néz téged. – tette hozzá. – Ne nézz oda, de mióta Davidékkal táncoltál nagyon bámult rád.
- Serg olyan mintha a bátyám lenne. – mondtam neki.
- Nem. Az én vagyok. Vele együtt élsz 2 éve. – mondta nevetve. – Lehet, te nem veszed észre, de az EB óta egyre inkább éhesen méreget. Tény, hogy eddig csak részegen láttam ezt rajta. Talán csak meg akarja tudni, milyen vagy az ágyban. – harapott bele óvatosan a fülembe.
- Ahogy én meg akartam tudni te milyen vagy? – vigyorogtam. Nyílt titok volt, hogy részegen már egyszer összefeküdtünk Chrisszel még a legelején.
- Vagy, ahogy én akartalak téged kipróbálni. – nevetett. – Rázzad Bébi. – csapott végül a combomra. Nevetve táncoltam minden porcikámat megmozgatva. Egy idő után egy pohár úszott be a látóterembe és Serg vigyorgó képe. Elvettem tőle a felém nyújtott poharat és lehúztam. Nem tudtam beazonosítani, de nagyon erős volt. Chris kivette a kezemből a poharat és nyomott egy puszit a fejemre majd ott hagyott. Serg oda húzott magához és elkezdtünk táncolni úgy, hogy egymás agyát is húztuk közben. A szánk sokszor centikre kerülte el egymást. A keze a fenekemen pihent vagy a combomon végig. Elég gyakran mozdultam úgy, hogy a férfiasságához dörgölőztem. Egy idő után éreztem, hogy komoly merevedése van. Lehajtotta a fejét és belecsókolt ott a nyakamba ahol Chris is. Mindketten tudták, hogy mennyire érzékeny ott. Éreztem, hogy a fejembe már totál köd van a piától. Többször is majdnem csók lett a kacérkodásból, de egyikünk mindig időben elfordult. Kívántam, érezni akartam az ajkát az enyémen, érezni akartam magamban. Belenéztem a szemeibe, és tudtam, hogy végem, de neki is. Tovább táncoltunk a zenére, de adott egy puszit az arcomra egyre közelebb a számhoz. Végül az egésznek Nando vetett véget, mert elkapta a kezem és elrántott onnan. Pont azelőtt a pillanat előtt, hogy Sergio megcsókolt volna. Fernando meglökött Chris felé, aki a kanapén ült nem messze onnan ahol táncoltunk. Szinte mindenki ott ült, csak Gerard feküdt az asztalon. Mivel nem voltam éppen józan elvesztettem az egyensúlyom és belestem Chris ölébe. Egyből átölelte a derekam.
- Bébi meg fogod bánni holnapra. – mondta mikor ki akartam szabadulni. Még mindig Sergiot figyeltem, ahogy ő is engem. – Ha józanul jöttök össze nincs kifogásom. Szép pár lennétek. Ne részegen tegyétek. Elronthat mindent. – ránéztem. Nála talán csak Casi volt józanabb, de így is picit támolygott és botladozott a nyelve. Azért ez valamit elárul a mi alkohol szintünkről. Fernando valamit magyarázott Sergionak, aki bólintott és meglapogatta a barátja hátát. Ezek után inkább haza indultunk. Fernando és Chris nálunk aludtak, míg David és Gerard Casiéknál. Mona az aktuális pasit vitte haza. Mikor megállt a taxi a ház előtt nagy nehezen másztam ki belőle. Lerúgtam a cipőmet és a fülemből rángattam ki a fülbevalót a lépcsőn felmenet. Annyira viszont nem voltam józan, hogy ezt sikerüljön végig vinnem a lépcső teljes hosszába így majdnem hatalmasat zakóztam. Serg átölelte a derekam és egymást támogattuk fel az emeltre. A másik két srác már aludt itt annyiszor, hogy egyből célba vegyenek egy-egy szobát. Chris kísért be a szobámba. Végig dőltem az ágyon, de húztam őt is magammal. Sikerült közvetlen magamra rántani így egy pillanatra kiszorult belőlem a levegő. Feltámaszkodott az egyik alkarjára. Megfogtam a tarkóját és lehúztam magamhoz, hogy megcsókoljam. Nevetve húzódott el.
- Ne vigyél kísértésbe Bébi. – fordította el az arcát.
- Akkor mennyél szépen aludni, ha nem akarsz tőlem semmit. – mondtam neki hisztisen. – Mássz már le akkor rólam. – böködtem meg.
- Ronaldo! – szólalt meg Sergio az ajtóba. Chris egy szó nélkül lemászott rólam és kiment a szobából, de megállt a folyosón.
- Ramos, ne akard részegen elbaszni, szó szerint, ezt a barátságot Amivel. – mondta még neki és bevonult az egyik szobába. Sergio pár percig állt az ajtóba. Az inge már végig volt gombolva. Végül megrázta a fejét, intett és már ott se volt. Nyögve fordultam az oldalamra és egyből elnyomott az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése