Szerelem és szeretet, na de ki hivott eldönteni mikor mit érzünk?

Előre dőlt egy kicsit pont annyira, hogy a homlokunk találkozzon. Átölelte a derekam és közelebb húzott magához. Éreztem, hogy egyszerűen szeretetre vágyik.

- Mikor jön el az a pillanat, mikor elég lesz? Mikor egy ember tűrése feladja a harcot? – kérdezte halkan.

- Te soha nem adod fel. – mondtam magabiztosan. Valami motoszkált az alhasamba, mert ugyan Chris jó barátom volt, de ennyire közel csak akkor volt hozzám mikor lefeküdtünk a barátságunk legelején. Akkoriban pont olyan voltam, mint Chris, csak csajba. Pepe Reina fogalmazta meg erre azt, hogy nagy EGO-k találkozása. Utána halt meg anyu. Talán ha akkor nem hal meg és nem esek depresszióba én is egy lennék Chris exei közül, vagy még mindig együtt lennénk. Akkor nagyobb szükségem volt barátokra. Így Sergio után ő lett a legjobb barátom. Kevés ember mondhatja el, hogy Roni jó barátja. Ninot és Davidot már ezek után ismertem csak meg. Casit ismertem régebb óta, de ő mindig is számomra egy bolond nagybácsi volt.

- Csukd be a szemed. – suttogta.

- Chris nem vagyok benne biztos, hogy… – nem hagyta befejezni.

- Csak csukd be. – mosolygott. Lehunytam a szemeim és pillanatokig meg sem mozdultunk. Mikor éreztem, hogy a homloka már nem érinti az enyémet fel akartam nézni, de mire megtehettem volna az ajkait az enyémhez érintette. Annyira nyitotta szét az ajkait, hogy az alsó ajkam közre foghassa velük és végig nyalt rajta. Még közelebb húzott magához és tovább kóstolgatta a számat. Jól esett, ahogy vigyázva ölelt és kóstolgatott. El akart húzódni, de nem hagytam. A tarkójára csúsztattam a kezem és visszahúztam. Elmélyítettem a csókot és beleültem az ölébe, hogy egyiküknek se kelljen fura helyzetbe ülnie. Belefúrtam az ujjaimat a hajába, de nagyon ügyeltem rá, hogy szét ne jöjjön a beállított haja. Sajnos tudtam milyen lassan készül el, mikor megy valahova, Sergio is ilyen volt.

Végig húzta a kezeit a hátamon és lehúzta a fejemről a selyem kapucnit. Végig simítottam a mellkasán és beleakasztottam az ujjaimat a felső aljábba. Lassan húztam le róla, szinte simogatva toltam egyre feljebb a felsőjét. Mikor a karjai már útban voltak elengedett és felemelte őket a feje felé. Nem kapkodtam, ez most nem arra ment ki, hogy bármi komolyabb legyen köztünk. Oldalra fordítottam a fejem, hogy lássam, hol végzi a felső, amit eldobtam. Felsóhajtottam mikor Chris a nyakhajlatomba csókolt. Visszafordultam és először adott egy gyengéd puszit az arcomra majd ismét megcsókolt. Befúrta a kezeit a köntös anyaga alá és egyből feljebb tolta a mellem alá a toppom, hogy a bőrömhöz férjen. Halkan sóhajtoztam. Nem felizgatott a simogatása, hanem éreztem, ahogy a pórusaim megtelnek a szeretetével. Közelebb csúsztam hozzá, mert eddig a térde fölött ültem nem sokkal. Elhelyezkedtem olyan közel hozzá, ahogy tudtam és a hóna alatt nyúltam hátra, hogy rendesen elérjem a hátát. Tudtam, hogy nagyon érzékeny az egész háta. Nem felizgatni akartam, hanem viszonozni azt a kedves szeretettel teli simogatást, amit kaptam. Egy pillanatra sem szakadtunk el egymás szájától, de továbbra is csak kóstolgattuk óvatosan egymás ajkait. Ennél nem mentünk tovább, de legalább fél óráig vagy talán egy órán át ott ültem az ölébe és csókolóztunk és simogattuk egymást. Egy idő után viszont már se neki se nekem nem volt a lábában vér és mindkettőnk komolyan megsiratná a lábait, így megpróbáltam feltérdelni és lemászni róla, de ha nem emeli meg a derekam tuti nem sikerül egyedül. Végig dőlt az ágyon és pedig oda hajtottam a fejem a mellkasára. Úgy éreztem, hogy megteltem szeretettel. Fáradt voltam mintha lenyomtam volna egy futamot vagy lefeküdtünk volna. Totális békesség és elégedettség volt bennem. Mosolyogva feküdtem a kidolgozott mellkason percekig.

Mikor erőt gyűjtöttem magamban felemeltem picit a fejem és az álam alá betettem a két kézfejem, így rá tudtam nézni Chrisre.

- Ha valaki tegnap meccs után azt mondja, hogy ezt fogom veled itt csinálni vagy kiröhögöm, vagy azt mondom, hogy nem ismer minket. – mondtam neki mosolyogva. Erre az ő arcán hatalmas vigyor jelent meg.

- Miért hiszi mindenki azt, hogyha ki esik a válogatunk, a VB-ből idegbeteg leszek napokig? – vigyorgott. Vagy tudta a válaszom, vagy beszívott, vagy csak simán CR-ről beszélünk.

- Mert mindig idegbeteg vagy, ha valamit nem nyersz meg. – most már én is vigyorogtam. – Ha Reallal vesztes meccset az itteni stadionba, akkor egyenesen hozzád se lehet szólni, mert szerintem még az edzőt is elásnád a hátsó kertbe, ha megszólít.

- Nem éppen elnézőek a spanyol szurkolók. – mondta válasz képen. – Olyan, hogy idő nincs számotokra. – erre már elnevette magát.

- Ez nem igaz. – morogtam.

- Jó, ha veszít a csapat a VB-ben és azt mondják, hogy 4 év múlva sokkal jobban szervezett lesz a csapat és jobb formában lesznek, mit mondasz rá? - kihívó vigyor ült az arcán. Itt csak beéghetek.

- Azt, hogy baromság. – vágtam rá végül. – Az angol szurkolóknál jobbak vagyunk. – mondtam védekezés képen. Bármi van azért csak a csapat mögött állunk.

- Aláírom. – biccentett.

- Ha már aláírod szívecskét is kérek alá! – mondtam nevetve.

- Erről jut eszembe. – lehessegetett a mellkasáról és kivonult az ajtón. Ahhoz, hogy valaki mezítláb, egy szál gatyába vonulni tudjon, tehetség kell. Meg állítom nagyon sok tükör előtt gyakorolt mozdulat. Sergnek is van egy komoly vonulási műfaja, de olyankor tudom, hogy valamit vagy valakit akar. Chris mindig vonul, mint egy hülye kifutón.

Mikro visszaért hozta fel magával a bőröndjeit is. Az egyikből kirángatott valamit és oda dobta nekem. Egy piros mez volt. Kiterítettem az ágyra, hogy jobban megnézzem. Elöl egy zöld csík volt mellmagasságban és címer, alatta egy fehér 7-es. A hátán Chris neve és megint nagyba a 7-es.

- Ebbe a mezbe játszottam Korea ellen. – magyarázta az ágy végében ülve. – Az egyetlen olyan meccs, amin alaposan elvertük az ellenfelet. A gépen még arra gondoltam, hogy azt adom oda, amibe a Spanyolok ellen játszottam, de az hosszú ujjú. – megvonta a vállát. – Azt is neked adom, ha kéred. – végig hasalt az ágyon úgy, hogy a földön térdelt. Egy pillanatig én csak néztem. Régen én is sokat feküdtem így a szülői házba az ágyamon, de itt túl magas hozzám képest az ágy, és kényelmetlen lenne.

Végül a másik mezét is megkaptam, amibe Spanyol ellen játszott. Nagyon meglepődött mikor a fehér mezt meg egy textil filcet az orra alá nyomtam.

- Dedikálást is kérek. – vigyorogtam rá. Az ágyon térdeltem a köntösöm teljesen szét jött, de nem izgatott, ahogy a topom se ami még mindig a mellem alatt volt felgyűrve. – Vagy a következő meccsen álljak sorba? – nevettem el magam. Fejcsóválva írta alá a saját mezét. – Juuuj tuti felrakom twittere. – játszottam a hisztis kiscsajt.

- Rakd. – igazi Chrisesen röhögött. Muszáj volt nekem is nevetnem, mert annyira viccesen nevetett.

Még feküdtünk egy kicsit majd lementünk kaját csinálni a konyhába. Chris oda guggolt Serg hifi cuccához.

- Ha baja lesz, rajtad veri le! – szóltam oda.

- Mi baja lenne? – kérdezte nevetve. Megvontam a vállam és bementem a konyhába. Egyszer csak egy csattanást hallottam. – Hoppáá. – mondta Chris. Megrémülve rohantam be a nappaliba, de a földön ült és a szája előtt volt a keze. Mikor oda értem mellé kitört belőle a nevetés. – Vicceltem. – mondta fulladozva.

- Ja, túl jó színész vagy. – mondtam neki gonoszul. – Tökélyre fejlesztetted már a pályán. – összefontam a karom a mellem alatt és csúnyán néztem rá. Viccesen nézhettem ki, mert egy forró naci volt rajtam meg a piros Portugál meze.

- Ha szemétkedsz beváglak a medencébe! – mondta vigyorogva.

- Azt a rohadt medencét meg feltöltetem, mert mindenki oda dobál be. – morogtam.

- Ha az emlékeim nem csalnak, van a házba is medence. – nevetett.

- Csönd vagy nem kapsz enni. – nevettem el magam és ott hagytam. Nem sokkal később megszólalt a zene. Ebben is hasonlított a két fiú. Zene mánia. Bár Serg talán jobban. Őt rosszul van, ha nincs nála vagy a laptopja vagy valami zenét lejátszó kütyü.

Chris táncikálva jött be utánam a konyhába.

- Oké elegem van. – csaptam le a kanalat, amivel belekevertem a szószba. – Hasonlítotok! Nagyon! A kiscipőm tele van azzal, hogy ha veled vagyok Serg jut eszembe, ha vele akkor te. Elfogok, költözni Fernandohoz!

- Nem bírnád Liverpoolban. – mondta nevetve. – Megfagynál.

- Mona fagyjon meg Afrikába. – mondtam nevetve. – Én is menni akartam.

- Nem volt valami jó idő ott mostanában. – húzta el a száját. – Én is hozzá vagyok szokva ehhez a klímához. Nem is akarom tudni Brazil barátaink mennyire fázhattak néha. – nevetett.

- A pályán nincs hideg, ha jól sejtem. – sandítottam rá.

- A kezem néha nem éreztem, de tényleg nem érzed. – felült a középső pultrészre és engem nézett. – Inkább hidegbe rendezzék, mint 40 fokba. – ránéztem, és elképzeltem, hogy 40 fokba futkosnak annyit.

- Már a gondolatától is rosszul vagyok, hogy 40 fokba annyit kelljen valakinek futni. – elhúzta a száját majd elvigyorodott.

- Micsoda előny lett volna a meleg klímásoknak. – elnevettem magam.

- Elég csak hozzád elmenni és elég meleg a klíma. – egy pillanatig nézett rám. Vagy nem értette, vagy azon gondolkodott erre mit mondjon. Végül leugrott a pultról és feltett engem. Oda állt elém és hatalmas szenvedéllyel megcsókolt. Hát ott helyben kalap kabát. Eldobtam volna az agyam, ha vigyorogva nem lép hátra.

- Kit buzizol te le? – kérdezte vigyorogva.

- Akkor csak piperkőc vagy. – nyújtottam nyelvet. – Meg picit milliárdos. – nevettem.

- Erre nem mondok semmit. – nevette el magát. Jó kedve volt. Vannak, napok mikor erre picit felhúzza magát.

Megkajáltunk és medencébe úszkáltunk és napoztunk utána egész nap.

**

Másnap meccs volt így nem nagyon lehetett engem lelőni se. Ronika csak nevetett rajtam, persze mikor elkezdődött a meccs már ő is komoly fejjel ült a kanapé előtt a földön és feszülten figyelt. Én mögötte ültem a kanapén és a vállait masszíroztam, hogy levezessem a fölös energiáimat. Elég uncsi meccs volt, de mikor Villa berúgta a győztem gólt tapiskoltam és juhéztam mint egy kisgyerek. Chris csak mosolygott. Meguntam a masszírozását a gól után örömömbe így a vállára raktam a lábam és hátra dőltem a kanapén. A térdeim voltak a fülénél, de valószínűleg nem merte megkockáztatni, hogy még egy gólnál összeszorítsam a térdemmel a fejét így a kezei a lábamon nyugodtak. Néha nyomott egy puszit a vádlimra, ami jókat vigyorogtam, mert csikis volt.

Mikor Casi kapuja előtt Sergio összeesett a fejét fogva Chris egyből megszorította a lábam. Eszembe se jutott összezárni őket, de ha nem aggódom totálisan Serg miatt, akkor még jót is nevetek Chrissen. Előre dőltem és haját kezdtem el birizgálni aggodalmamban.

- Mi baja? – kérdeztem.

- Szerintem fejbe rúgták. – mondta, de rám se nézett, mert közben visszajátszották az esetet. – Igen, véletlen fejbe rúgták. – bólintott. – Ne izgulj, nem lesz baja. Iker arcán már látszana, ha komolyabb lenne a baj.

- De vérzik! – vágtam rá mikor mutatták, hogy Serg homloka tényleg véres volt.

- Felszakadhatott a szemöldöke. – mondta Chris. – Nyugodj meg. Bekötik és végig játssza simán a hosszabbítást. – hátra döntötte a fejét és rám mosolygott. – Ennyi nem gátol meg egy valamire való focistát.

- És ha komoly fejsérülése van? – aggodalmaskodtam.

- Azt azért érzi az ember Ami. – nevetett. – Ramos nem annyira hülye, hogyha érzi, hogy valami nem oké tovább játsszon 3 percet és ezzel tönkre vágja magát.

- Igaz. – sóhajtottam. Nagyon rossz volt látni a vastag fehér kötést a fején, amivel játszott tovább, de még rosszabb volt látni, hogy átvérzett picit a kötés. Oda nyúltam a telefonomért és Chris fejére támasztott kézzel pötyögtem Sergnek egy sms-t.

„ Jól vagy? Minden rendben? Komoly a sérülés? Úr Isten.. ha nincs itt Ronika tuti agyvérzés vagy szívroham visz el. Hív,j amint tudsz! Vagy legalább dobj egy sms-t, kérlek! „

Tegnap mondtam neki, hogy itt van Chris, ő erre csak megint annyit reagált, hogy nem az apám, hogy bejelentsem, éppen milyen pasi van a házba. Nagyon durván kinevetett, de mégis jobb érzés volt, hogy tudott róla.

Megkönnyebbültem mikor lefújták a meccset. Nyertek a Spanyolok!

- Ennek örömére menjünk inni. – vágtam rá és fel akartam kelni, de Chris nem engedte el a lábam.

- Eleget ittál az elmúlt hetekben. – mondta fejcsóválva. Megemelte a lábaimat és megfordult. Előttem térdelt és mindkét lábam a vállán volt. – Úgyis napokig inni fogtok, ha VB-k lesznek. Ha meg nem akkor azért.

- Igaz. – biccentettem. Egy nagyon vékony forrónaci volt rajtam meg egy topp. Kényelmes volt így feküdni, hogy Chris nyakába vannak a lábaim, de picit zavarba ejtő is volt. Elvigyorodott, olyan bugyi letolósan.

- Te zavarba vagy. – állapította meg. – Zavarba vagy, mert a lábaid közt vagyok. – nem nevetett csak vigyorgott. Ez volt az a vigyor, amitől nők ezrei megbolondulnak.

- Ne vigyorogj. – böktem meg az orrát. – Nálam nem válik be az ilyes fajta csábítás.

- Valamiért mégis lefeküdtél velem anno. – továbbra is vigyorgott.

- Ja, enyhén spicces állapotban voltam, és enyhén ribanc is voltam akkoriban. – mondtam felhorkantva.

- Nekem tetszettél akkoriban. – féloldalas mosoly jelent meg az arcán, én pedig automatikusan megnyaltam a számat. Hülye ösztönök. – Most is tetszel. – tette hozzá és végig simított a combom külső felén, majd becsúsztatta a kezeit a fenekem alá és közelebb húzott magához. Rátámasztotta az állát az alhasamra és úgy nézett rám. – Ha utána pár nappal nem történik meg a tragédia együtt lennénk. – már nem csábító volt az arca csak elgondolkodó.

- Vagy együtt lettünk VOLNA. – hangsúlyoztam ki. – Téged ismerve meg az akkori magamat, vagy egymás agyára megyünk és ágyban töltjük az összes napot, vagy pár hét esetleg hónap után idegbajosan, ordibálva szakítunk.

- Azért, azóta sok minden változott. – jegyezte meg. – Bár főleg te változtál, ezt bevallom. – erre röviden felnevetett, de nem volt vidám nevetés. – Ami a legjobban megváltozott, hogy a szíved már inkább Ramos felé húz.

- Sokat köszönhetek neki. – mondtam halkan. – Nem tudom ki felé húz a szívem. – felsóhajtottam.

- Ki lenne az, aki mellett eltudod magad képzelni, mint barátnő? – kérdezte kíváncsian. Nem volt számon kérő és nem is arra ment ki, hogy esetleg mást mondok, összevesszen velem. Vagy rá akart vezetni valamire, vagy saját maga is kíváncsi volt.

- Belegondolva nem tudom. – ezen tényleg elgondolkodtam. Sergioval jól megvoltunk, mint barátok és lakótársak. Néha elég jól megvolt köztünk a szikra, hogy lehetne több. Chrisszel nem lakom együtt, de sok időt töltünk egymás társaságában. Valami szinte mindig vagy romantikus lenni kettesbe vagy pajzán. Mindketten nagyon jó pasik, és mindketten adnak a külsőre. Sergio szereti a tetkókat, Chris utálja őket, de rajtam azt a párat elnézi. Megmagyarázhatatlan miért. – Tudod mit? Algu mellett tudom elképzelni magam. – elvigyorogtam. Abba se voltam biztos, hogy van-e fogalma arról ki azaz Algu.

- Az ki? – kérdezte nevetve. Sejtettem.

- Jaime Alguersuari. – mondtam nevetve. – Spanyol Forma 1-es pilóta.

- És melyik focicsapatnak drukkol? – kérdezte egyből. És még rám mondják, hogy foci mániás vagyok. Oké.. Chrisnek elnézzük, mert mégiscsak jó focista.

- Barca. – nevettem.

- Nem való hozzád. – csóválta a fejét. – Ott is lakik?

- Ott. – vigyorogtam.

- Nem való hozzád. – sóhajtott színpadiasan. – Egy Madridista meg egy Barcás nem egy pár.

- Csak vicceltem. – böktem meg a homlokát.

- Tudom. – nevetett. Megszólalt egy Ricky Martin szám és Chris vigyorogva ugrott fel és jól felhangosította a hangfalakat. Táncikálva jött vissza hozzám és a kezét nyújtotta, hogy táncoljunk. Elfogadtam a felém nyújtott kezet és felhúzott az ágyról. Nem tudom behatárolni a táncot, amit táncoltunk. Volt benne több féle spanyol tánc is. Nevetve hagytam, hogy vezessen, és néha megpörgessen. Ő is vigyorgott, és láthatóan élvezte, hogy teljesen átadtam magam a táncnak és neki.