A Világ Tetején

Egész gyorsan fel kellett kelnem, mert délután a Spanyolok játszottak a Németek ellen.

Totális másnapossággal küzdve ültem be Sebi és Nico Hülkenberg közé.

- Nem vagy kicsit bátor? - vigyorgott rám Sebi.

- Két német között szebb ünnepelni a győzelmet. - mosolyogtam rá édesen.

- Nem fogtok nyerni. - rázta a fejét.

- Dehogy nem! - vigyorogtam rá. Nico csendesen meghúzta magát, főleg mikor Barcaboy és Alonso is megérkeztek.

Én közbe félre vonultam telefonálni.

- Már fél lábban a döntőbe vagytok. - vettem fel neki a telefont. - Ne görcsölj. Már most nemzeti hősök lesztek.

- Mi megnyerjük ma a meccset, de hétvégén a futamot, áll az alku? - kérdezte vidáman.

- Rendben. - nevettem el fel. Sebi és Nico furán néztem rám, a két spanyol meg somolygott. Ők értették mit magyarázok. - De aznap ti a VB-t is megnyeritek nekünk.

- Odáig el kell jutni! - tudtam, hogy vigyorog. Jó kedve volt. Nagyon reméltem, hogy a többiek is ilyen jókedvűek.

Mikor letettem a telefont és visszaültem a helyemre kezdtem el izgulni. Ha elverik a németeket, bent vannak a döntőbe.

Összeszorított térdekkel és összekulcsolt ujjakkal ültem szinte végig. Mikor Puyol befejelte a német kapuba a labdát leírhatatlan öröm árasztott el.

- Ezaz igeeeeeen!!! - sikogattam. Jaimevel összeölelkezve ugráltunk az örömtől. Fernando csak hatalmas mosollyal figyelt minket. A két német srác nagyon mérges fejet vágott. Seb vágta az arcokat, de ez a legkevésbé sem érdekelt. Pár perccel később az is kiderült, hogy ez volt a győztes gólunk. Ugráltam, ordítottam hecceltem Sebit. Iszonyú boldog voltam. Előtúrtam a telefonom, hogy írjak Sergnek egy sms-t.

„ Megcsináltátooooook!!! Gratulálook!! ”

**

Egész héten kitartott az örömöm. Ruganyosan mászkáltam mindenhova, nem volt olyan hogy korán kelés, mert teljesen fel voltam töltődve.

Szombaton 3. lettem az időmérőn így vasárnap a futam előtt a szobámban ülve éppen Serget próbáltam elérni.

- Nyerd meg nekünk a futamot! - vette fel nevetve.

- Mondani könnyű. - fújtam ki a levegőt.

- Mondani könnyű, hogy nyerjünk meccset. - vágott vissza jókedvűen. - Nem fogunk tudni beszélni már a döntő előtt igaz?

- Az elejét még nem is fogom látni. - mondtam neki szomorkásan.

- Sebaj! - bíztatott. - Ha megnyered a futamot, az nekünk húzó erő. Akkor ma volt már egy Spanyol siker.

- Mindent megteszek. - sóhajtottam. - De ti is tegyetek meg mindent! Nem hisztizni, meg siránkozni!

- Semmiképp! - nevetett. Biztos voltam benne, hogy szalutál, bár úgyse látom.

Gyorsan el kellett köszönöm, mert ki kellett érjek a pályára.

A rajtnál kizártam mindent. Csak én, és a lámpa. Csodás rajtot kellett fognom, ha akartam valamit kezdeni Sebivel és Fernandoval akik előttem voltak.

Abban a tized pillanatban tövig nyomtam a gázt, ahogy kialudtak a lámpák. Hallottam, hogy a versenymérnököm, ordít a rádióba, de nem figyeltem rá. Kifékeztem Alonsot, és még rátudtam tapadni Sebire is.

- Tiszta, fair játékot akarok látni. - szólt a fülemre Christian.

- Tiszta? Fair? - kérdeztem vissza rádió forgalom nélkül. Bebújtam a csapattársam mögé, és mivel vigyázott rám, nem erőszakoskodott annyira. El tudtam mellette menni. Vezettem egy Forma 1-es versenyt!

Eleinte még nagyon koncentráltam, hogy meglépjek Sebi elől, ami annyira nagyon ugyan nem sikerült, de visszavetetek velem a motorból, így egy idő után már csak megszokottan róttam a köröket.

Akkor estem ki a megszokásból, mikor közölték velem, hogy megnyertem életem első Forma 1-es Nagydíját. Egész eddig nem gondolkodtam ezen. Fogtam a fejem, és folytak a könnyeim. Nem hittem el, hogy sikerült.

- Első női futam győztes! - kiabálta bele a rádióba Christian, és még jobban megeredtek a könnyeim. Egyszerűen nem bírtam felfogni.

Beálltam oda ahova mutatták az FIAsok, és pár pillanatig csak ültem a kocsiba. Nem bírtam feldolgozni, hogy sikerült, futamot nyertem!

Seb volt az aki ebből felrázott, mert megkocogtatta a bukómat. Kisegített a kocsiból és megpörgetett.

- Gratulálok! - kaptam egy puszit miután levettem a bukómat. Oda mentem a szerelőkhöz és a nyakukba ugrottam. Annyira felhőtlen volt a kedvem, hogy mindenről megfeledkeztem. Nevettem folyton mindenen. Nem bírtam leszedni az arcomról a vigyort. Elvertem a teljes mezőnyt!

- Büszke vagyok rád! - ölelt meg Alonso is. - Pár óra múlva remélem, szintén spanyolokat láthatok a dobogón legfelső fokán. - csak a szavai hallatán jutott eszembe a VB döntő. A gyomrom csomóba ugrott és rám telepedett az ideges várakozás, de mellette tombolt bennem az öröm.

Fent a dobogón leírhatatlan érzés volt. A nemeztem himnusza szólt nekem, és lent a csapat és az emberek engem ünnepeltek. Megállíthatatlanul folytak az örömkönnyeim.

Próbáltam gyorsan letudni a sajtót és a kötelezőt. Megdumáltam a szerelőkkel, hogy este megyünk bulizni.

Rohantam be a motorhomeba és a tömeget átverekedtem magam, hogy lássak is valamit.

- Na? - néztem a mellettem állóra.

- Semmi. - rázta a fejét. Tommi oda hozta nekem a Spanyol mezem, amiért nagyon hálás voltam.

Két percig néztem a meccset mikor már tudtam, hogy a bírót utálni fogom és a Hollandokat is.

Néma csend lett a terembe, mikor láttuk, hogy De Jong mellkason rúgja Xabi Alonsot. Nekem a tüdőmbe rekedt a levegő. Vártam, hogy komoly baja lesz-e.

- Nem olyan fából faragták a Spanyolokat, hogy csak azért mert a Hollandok mindent rugdosnak ami nem labda kifeküdjenek. - szólalt meg mögöttem Jaime.

- Gyerünk srácot. - suttogtam. Rugóztam, meg előre hátra dőlingéltem, mert egyszerűen nem bírtam megmaradni nyugton.

- Ramos elkaplak, csak gyere haza. - morogtam mikor már harmadjára szúrta el, pedig egész tiszta helyzetei voltak.

Még mindig overállba voltam, csak ez volt az oka, hogy nem zavart az, hogy a hátamon már folyik végig az izzadság. Borzalmas idegi állapotba voltam, főleg, hogy 90 perc alatt nem született gól, és ment tovább hosszabbítással a meccs. Én már a körmöm is lerágtam csontig szinte annyira izgultam. Mikor Nino elterült a földön benn akadt a levegő a tüdőmben. Féltem, hogy komoly. A bíró nem törődött vele, kiállított szépen egy Holland játékos de még egyet nem akart, pedig Robben is megérdemelte volna. Két védőnk megállított egy hollandot, nem volt teljesen szabályos, de a bíró már rég széthullott agyban. Mehetett a kontra a 116. percben. Cesc adott egy jó passzt Iniestanak aki rárúgta, és Gól. Én pár pillanatig mereven néztem a képernyőt. Casit mutatták, ahogy sír, az ünneplő Spanyol csapatot mutatták, és a kiborult Hollandokat. Megszűnt körülöttem minden.

- Világbajnokok vagyunk! - rázott meg Jaime. Nevetett, ordított egyszerre. Átölelt és csak akkor jutott el a tudatomig. Bajnokok.

- Ezt nem hiszem el. - suttogtam. Utána már csak, mint aki megőrült, sikítottam, ugráltam, ordítottam és Olléztam a többiekkel együtt. Elsírtam én is magam, mikor láttam őket ünnepelni, ahogy ölelkeztek, és ahogy emberségesen a másik csapatot vigasztalták. Ahogy Casi átvette a VB kupát, és ahogy elsírta magát. Sírtam vele együtt. Úgy éreztem a föld fölött járok. Tökéletes nap. Életem első győzelme, és Világbajnok lett a csapatunk.

Mindenkivel telefonáltam, de semmi igazán értelmeset nem beszéltem. Monával, Oliva, Patival, Saraval csak sikítoztunk, őrjöngtünk, dadogtunk. Sergio sem bírt beszélni, csak százszor köszönetet mondott. Senki nem volt olyan állapotba, hogy rendesen beszélgetni lehessen vele. Még én sem.

Este bulizni voltam a szerelőkkel, de semmi nem maradt meg az estéből, csak az, hogy a hazafele tartó gépen ébredek.

El se mentem a reptérről, mert a csapat gépe mindössze 20 perccel később szállt le. Teljes volt az őrület Spanyolországban. Mindenki őrjöngött, kiabált, Ollézott. A tömegen kellett átverekednem magam, hogy eljussak a családtagokhoz. Menet közbe jó pár aláírást kiosztottam én is, és kaptam egy zászlót is. Ráterítettem a hátamra és úgy mentem oda a családtagokhoz. Mindenkit megöleltem, mindenki teljesen kész volt.

Mikor leszállt a gépük, és megállt a tömegnél olyan hangorkán kerekedett, hogy a gondolataimat sem hallottam.

Elsőnek Iker jött el mellettem. Megöleltem és gratuláltam neki, de nem bírt semmit se mondani. Csak vigyorgott, mint aki nagyon beszívott. Mikor Nino leszállt először megölelte Olit, majd oda jött hozzám is és szorosan megölelt. Villa is megszorongatott. Sergio viszont felkapott a levegőbe és megforgatott.

- Győztél! Győztünk!! - kiabálta nevetve. - Te ezt elbírod hinni?

- Nem, nagyon nem. - nevettem. Olyan szorosan ölelt meg, hogy egy pillanatra nem kaptam levegőt.

- Otthon beszélünk majd. - mondta hatalmas vigyorral és megragadta a kezem, és húzott maga után. Csak a busznál engedett el. Én mentem Oliékkal hozzánk.

- Ez egyszerűen valami hihetetlen. - csóválta a fejét vigyorogva Mona. - Azt hittem, hogy nem lehet fokozni az EB utáni extázist. Tévedtem. Ez olyan, mint az ópium.

Monával bevettük magunkat a fürdőbe nálunk, hogy este jól nézzünk ki.

Egy vékony egybe részes szoknyát vettem fel, aminek a dekoltázsa jó mély volt, és mell alattol indult a lenge szoknya rész.

Mire kész lettünk már Sergio és pár válogatott tag meg is érkezett a nagy ünnepi fogadtatásról. Ők már nagyon jól voltak, így inkább taxiztunk, mert mi is inni szándékoztunk.

Mire oda értünk már tömve volt a hely. A legnagyobb meglepetést az okozta, hogy Iker is eléggé szét volt már csúszva. Azon meg se lepődtem, hogy Gerard fél kézzel támaszkodott másik kézzel a piás üveget fogta.

Gyors egymásutánba küldtem le 4 felest és csak utána indultam Pepével táncolni.

Legalább 4 számot végig ráztam vele, mikor megjelent Sergio. Magához rántott és a jobb lábam a derekához húzta. Igazi Spanyol számok mentek, amitől még jobban pezsgett a vérem. Mindenről és mindenkiről megfeledkezve ráztam magam, vonaglottam, miközben igazából már Sergio tartott. Minden józan eszem a sarokba dobva pihent, és buliztam, mint nagyon régen. Táncoltunk, ittunk…

**

A zene bekapcsolódására ébredtem fel. A fejem iszonyúan zsongott és úgy éreztem, hogy még a gyomrom is szeretne felmászni a torkomon és sikítva elfutni.

Felemeltem a fejem, és csak akkor tudatosunk, hogy egy szépen kidolgozott mellkason aludtam. A sas tetoválásból már egyből tudtam, hogy ki lehet a tulajdonosa. Ránéztem a nyúzott arcára. Hunyorogva nézett vissza rám.

- Ugye van rajtad valami? - suttogta nyöszörögve.

- Nem érdekel, hagyj aludni. - feküdtem vissza Sergio mellkasára.

- Arra vagyok kíváncsi, hogy elfelejtettem-e az első alkalmat mikor lefeküdtünk, vagy sem. - magyarázta.

- Van rajtam bugyi. - válaszoltam mikor végig simítottam a testemen a takaró alatt. - Kapcsold ki azt a szart és aludjunk, könyörgöm.

- Bassza meg! - lökött le magáról és felült az ágyba, de egyből meg is kellett támaszkodnia. - Ikernél van jelenésünk!

- Nekem biztos nem. - húztam a fejemre a takarót.

- De. - rántotta le rólam. - Siess már! Ott lesz az egész csapat. - közbe már a fürdő felé sietett.

- Aha. - motyogtam. Én aludni akartam.

- Ami! - jött vissza. Felemelt és bár a tus alatt is voltam.

- Ramos! - ordítottam.

- Amelia! - ordított vissza. Végig folyatta rajtam a női tusfürdőt, ami az ő fürdőjébe volt és a hajamra is öntött belőle. - Fürdés! Borzalmas szagod van! - nevetett.

- Kuss! - ütöttem rá a mellkasára. Nem vitatkoztam, kiléptem a bugyimból és kidobtam a zuhanyzóból. Most örültem, hogy több személyes zuhanyzója van Sergnek. Hátat fordítottam neki, hogy még véletlen se lássam a kidolgozott testét főleg ne, ahogy végig folyik a víz rajta. Gyorsan hajat mostam, és végig dörgöltem magam. Mikor ki akartam lépni a tus alól Sergioba ütköztem.

- Ne mondj semmit, még csak ne is vigyorogj! Azt mondtad sietni kell, el az útból! - lökődtem meg kicsit.

- Világbajnokok vagyunk, te pedig futam győztes! - mondta vidoran. Hírtelen ért, hogy megölelt. Két dolgot tudtam meg ebből az ölelésből: Egy, nem jó szokása gondolkodni a cselekedetei előtt és kettő, felizgatta a látványom.

- Ramos, rohadtul meztelenek vagyunk. - szóltam rá.

- Engem nem zavar. - vigyorgott az arcomba, és lejjebb hajolt, hogy megcsókoljon, de elléptem, és kislisszoltam mellette a zuhany kabinból.

- Most akkor sietünk Casihoz, vagy nem? - kérdeztem, míg gyorsan törölközőt csavartam magam köré.

- Sietünk. - bólintott. Nem fordult felém. - Holnap megyek Senegalba.

- Minek? - torpantam meg. - Most értél haza!

- Jótékonykodni Renével. - lesett rám a válla fölött. A haja tiszta víz volt és a hátán folyt végig a víz. Követtem a cseppek útját a kidolgozott izmos fenékig. Nyeltem egyet és bevágtam a fürdő ajtaját. Még az én szobámból is hallottam a nevetését.

Nagyon jók voltunk, mert időben oda értünk Ikerhez. Jókat lehetett nevetni az arcokon. Egy focista másnaposan ugyan olyan szarul néz ki, mint a normális emberek. Ezt bizonyította a teljes Spanyol válogatott. Mindenki vagy elfeküdte a haját, vagy az arcán még ott volt a kispárna nyoma, vagy csak suttogni tudott, mert elment a hangja.

A meccset néztünk végig Ikernél és reggeliztünk. Furcsa volt úgy nézni a meccset, hogy a teljes csapat és a barátnők, feleségek ott ülnek melletted.

Már javában délután volt mikor haza értünk. Sergionak gyorsan bepakoltam egy adag mosást, hogy legyen valami cucca amit eltud vinni.

Vissza akartam feküdni aludni, de furán nagy volt a csend a házba. Sergio nem volt sehol. Mikor végig jártam a lakást, és tényleg sehol nem találtam meg bementem a szobájába és kimásztam a tetőre. Fent volt egy szál gatyába, de a nyakába ott volt a világbajnoki érem.

- Nem mész pihenni? - öleltem át hátulról. A forró hátának nyomtam az arcom és belélegeztem az illatát.

- Kéne. - hallottam a hangján, hogy mosolyog. A hasán nyugodott mindkét kezem, amikre rácsúsztatta az övéit is. Simán elvesztek az apró kezeim az övében.

- Min gondolkodsz? - faggattam.

- Próbálom felfogni, hogy tényleg megnyertük. - nevetett. Sokkal mélyebbnek hallottam a hangját, hogy a fülem a hátán volt.

- Elhiheted. - mosolyodtam el. - Hihetetlen, de igaz!

- Miután haza jöttünk Renével megyünk nyaralni. Mikor leszel szabad? - faggatózott.

- Még van két futamom a nyári szünetig. - gondoltam végig. Most itt van ez a hetem, utána Német nagydíj, aztán egyből Magyar nagydíj, de utána van majdnem egy hónapom.

- Addigra viszont még a VB-ért kapott plusz szabadom is lejár majdnem. - sóhajtott. - 4 hete kapunk. Egy hetet leszünk egyszerre szabadok.

- Igen. És arra ígértetek egy ibizai Guetta partyt. - jutattam eszébe.

- Mi lenne ha Monáékkal elmennénk ki a tengerre? - vetette fel az ötletet. - Ott nem nagyon találnának meg minket.

- Benne vagyok. - mosolyogtam. - Renéékkel mész nyaralni?

- Igen, jó lesz kicsit kikapcsolni. - nevetett.

- A paparazzik megtalálnak mindenhol. - figyelmeztettem.

- Tudom. - sóhajtott. Leszedte a kezeimet a hasáról és megfordult. Jóval magasabb volt, de már megszoktam, hogy szinte mindenki jó másfél fejjel nagyobb, mint én. Ezért volt élvezet a Forma 1-esek közt lenni.

Leemelte a nyakából az érmet és áthúzta az én fejemen. Hagyta, hogy az arany a mellemre simuljon. Végig simított rajta.

- Hány éve is vagyunk barátok? - nézett a szemembe. Totálisan elvesztem a barna szemekben.

- Nagyon régóta. - suttogtam.

- Nem vicceltem, mikor azt mondtam, hogy ha VB-k leszünk, megpróbálnám veled. - az arca komoly volt. Sehol egy jel, hogy viccel.

- Sergio… - nem hagyta befejezni. A számra tette az ujját.

- Had mondjam végig. - kérte mosolyogva. - Azt akartam veled megbeszélni, hogy vágyom rád. Nem tudom, hogy csak testileg, vagy az egész lényedre, de vágyom rád. Minden porcikám téged akar. - ezer dolog kavargott a fejembe, de csendbe maradtam. - Úgy gondolom Crisnek igaza van, hogy könnyű lenne elrontani egy barátságot ilyenekkel, de a miénk erősebb, hogy erre rámenjen. Ha valamire rámegy, akkor arra fog, hogy vágyakozunk csak egymás után. Elfolytjuk. Ha kiderítjük mi ez az egész és esetleg csak testiség, akkor egy kisebb botlás után minden a régi lenne. Ha több, már tudjuk, hogy el tudjuk egymást viselni, mindent meg tudunk beszélni, és tudunk együtt élni.

- Komolyan kísérletezni akarsz? - kérdeztem vissza. Egyet értettem vele, de ez nekem valahogy fura volt. - Feküdjünk össze, és kiderül mi lesz? Ez a terved?

- Valahogy úgy. - bólintott. - Kínos nem lenne az utána lévő nap, napok mert itthon se leszek. - huncut fény volt a szemébe.

- Próbáljuk meg. - bólintottam. Azt hittem meg fog csókolni, de csak a kezem fogta meg és levezetett a tetőről, le a szobájába. Ribancnak éreztem magam, pont mint régen. Elég könnyűvérű voltam egy időbe. Anyu halála után változott meg minden.

Mondani akartam, hogy ez így nem lesz oké, hogy így tudja az ember. De nem hagyott rá időt. Leült az ágyra és lovagló ülésbe az ölébe ültetett. Gyengéden simított végig az arcomon és az arcélemen állt meg a keze. Az érintésétől végig borsózott a bőröm. Óvatosan, lágyan csókolt meg. Mikor viszonoztam csak akkor váltott át szenvedélyesbe, de olyannyira, hogy egyből magával sodort. Egy lenge nyári ruha volt rajtam, de pár mozdulattal a sarokba végezte. Végig döntött az ágyon, és a bőröm minden négyzet centiméterére csókot hintett, csak a bugyimat kerülte el. Én a végére már szinte könyörögni akartam, hogy szedje le rólam a vékony anyagot, és ott is kóstoljon meg, de érezhetett a dolgot meg vigyorogva csúszott lejjebb és egy mozdulattal szakította el a vékony anyagot.

- Hé! Ezt a bugyimat szerettem! - háborodtam fel, de nem zavartatva magát belecsókolt a szemérmembe, én pedig elfelejtettem a bugyimat és minden mást is. Nem sokáig bírtam idegekkel, így felrántottam magamhoz, és egyből elkezdtem a gatyájával bénázni. Annyira kívántam, hogy már remegtem.

- Ne siesd el. - szólt rám a nyakamba somolyogva.

- Nem sietem el, gyerünk már, ne kelljen könyörögnöm! - feladtam a harcot a gatya gombjával, és két oldalt megfogva az anyagot rántottam rajta egyet izomból. A gomb megadta magát és a cipzár is. Sergio pedig vigyorogva rúgta le magáról.

- Végülis, minek boxer. - hecceltem, mikor leesett a hiánya.

- Kekeckedsz? - kérdezte vigyorogva majd óvatosan beleharapott a mellbimbómba.

- Dehogy! - nyögtem ki nagy nehezen. A hátára fordítottam, de egyből vissza is fordított.

- Ne is álmodj róla. - vigyorgott. Nem hagyott időt a vitára, mert belém csúszott egy lendületből tövig. Egy pillanatra a tüdőmbe akadt a levegő, aztán ahogy a torkom bírta csak nyögni és sikítani voltam képes. Teljesen ellepett a köd. Fogalmam sem volt az időről, vagy a környezetről. Egy dolgot éreztem csak: Sergiot. A kezem a hátán és a fenekén volt. Éreztem, ahogy az izmai megfeszülnek, és kicsit elernyednek. Érzékeltem a lélegzet vételét, ami egyre szaporább volt. Hallottam a nyögéseit és hörgéseit, és éreztem is a forró leheletét a bőrömön. Még soha nem éreztem igazán egy pasin eddig, hogy mikor van az a pont, hogy mindjárt elmegy. Ahogy felfogtam, hogy közel van az orgazmushoz miattam, vagy inkább nekem hála elpattant valami bennem, és életem talán legnagyobb orgazmusát éltem át. Mikor magamhoz tértem Sergio a nyakamba bújva pihegett.

Nyögtem egyet mikor kicsúszott belőlem és eldőlt mellettem az ágyon.

- Ennyire jó vagyok, vagy megjátszottad?- kérdezte levegőért kapkodva, de nevetve.

- Soha nem tudod meg. - vigyorodtam el. Nem fogom az EGOját fényezni.

- Te nő! - nevetett fel teli torokból.

- Én? - az oldalamra fordultam és felkönyököltem.

- Te bizony! - nevetett még mindig. - Egy kész vadmacskával lakok együtt már évek óta! - hátra nyúlt a hátához és végig simított rajta.

- Megkarmoltalak? - tettem a kezem a szám elé.

- Igen. - nevetett még mindig. - Nem zavart. Egyáltalán nem. Sőt! - nem bírta abba hagyni a nevetést. Felhőtlen volt a kedve, és ez teljesen átragadt rám is, vagy én is a fellegekben voltam. Nem tudtam eldönteni. Nem is akartam.

- Mutasd. - a hasára fordult, hogy lássam a hátát. 4-4 vörös csík volt végig a hatalmas hátán. Feltérdeltem, és végig húztam a nyelvem hegyét az egyiket. Sergio bele remegett. Megismételtem még párszor, de az összesen nem tudtam végighúzni, mert elkapott és maga aláhúzott.

- Ne játssz az idegeimmel. - figyelmeztetett. Közben éreztem, hogy újra erekciója van, mert teljesen a combomnak nyomódott. Picit meg mozgattam a lábam, amire lehunyta a szemét egy pillanatra. - Megjárod. - figyelmeztetett. Vigyorogva folytattam és óvatosan beleharaptam a vállába. - Véged. - nyögte ki és a keze eltűnt kettőnk között. Két ujja egyből bennem is volt, de csak pár mozdulatig, mert utána valami egészen más váltotta fel őket.

**

- Mondtam már, hogy imádom a focisták abnormális kondiját? - kérdeztem tőle a mellkasán fekve. A hasán rajzolgattam körbe a kockákat. Nevetni kezdett, amitől az én fejem is rázkódott.

- Miért talán a Forma 1-es pilótáknak nincs ilyen jó kondijuk? - kérdezett vissza.

- Még nem volt hozzá szerencsém. - ezen elgondolkodtam. - Jaimevel megvolt rá az esély, de nem éltem vele.

- Lázas vagy? - kérdezte nevetve.

- Ő Barcás! - mondtam komoly hangon, de nem bírtam sokáig nevetés nélkül.

- Szóval, te csak madridistákkal fekszel le? - faggatott.

- Hát van pár Realos játékos, akit bevállalnék. - vallottam be. - De a legtöbbjüknek van barátnője, vagy felesége. És nekem annyira bátyus filling szinte mind, hogy nem menne szerintem.

- Mondj példát. - az egyik kezem ráfektettem a mellkasára és arra tettem rá az állam, hogy a szemébe nézhessek.

- Xabi Alonso. - mondtam pár pillanat után. - Csak a mostani csapatból lehet?

- Ha nagyon akarsz, mondhatsz régebbieket is. - vigyorgott.

- Van der Var, Guti, Becks. - soroltam. - Higuain, Di Maria, Benzema és persze Casi.

- Nem vagy kispályás. - nevetett. - És ki az akinél be is próbálkoztál a tudtom nélkül, vagy szeretnél?

- Cris, de ő meg is volt. - nevettem. - Meg te. Másnál nem próbálkoztam, és nem is fogok.

- Gondolom, tartsam a számat. - vigyorgott.

- Pontosan. - böktem meg.

Még egy kicsit beszélgettünk majd inkább aludtunk.

Reggel már egyedül ébredtem a hatalmas házban. Sergio hagyott egy cetlit, hogy elment, majd hív ha megérkezett.

Lementem a konyhába reggelizni, de egyből csengettek. Kinyitottam az ajtót és hagytam bejönni Casit.

- Te nem bírod magad lelőni reggelente? - faggattam.

- Fél 3 van. - nevetett. - Bár én is nem rég keltem. - vallotta be.

Már mondani se kellett, hogy szolgálja ki magát. Ez náluk valami komoly ártalom volt. Ha csapattárs házába voltak, akkor mintha otthon lennének. Eleinte idegesített, de már megszoktam. Crisnél és Casinál én is így mozogtam már.

- Te lefeküdtél valakivel. - állapította meg.

- Békén hagyhatsz így kora reggel. - morogtam a műzlim felett.

- Fél 3 van! - jegyezte megint meg.

- Leszarom! Most keltem fel, akkor még nekem reggel van! - akadtam ki.

- Tényleg lefeküdtél valakivel. - nevetett. Elvett egy almát és jóízűen beleharapott. - Kivel?

- És te tegnap este elrendezted Saraht? Hányszor? Meddig tartott? - kérdeztem gyors egymás utánban. Casinak szent volt a magánélete. Ezért is volt fura, hogy nagyközönség előtt csókolta meg Saraht.

- Összefeküdtél Sergioval. - állapította meg.

- És akkor mi van? - csattantam fel.

- Össze is jötteket? - faggatott.

- Szóval hányszor is volt múlt éjjel orgazmusod? - kérdeztem faarccal. Hozzászokott már a csapattól, hogy ilyenekkel piszkálják, szóval egyik fülén be másikon ki.

- Elment jótékonykodni. - hümmögött. - Még ti se tudjátok akkor. Ha nagyon nagy lenne a szerelem vele lennél most is kint.

Közbe Cris beengedte magát a házba.

- Szép napot emberek. - jött be vigyorogva.

- Hát te mikor jöttél haza? - lepődtem meg.

- Tegnap. - vont vállat. - Te pasival voltál! - nézett végig rajtam.

- Le lehet szállni rólam. - morogtam. Kezdtem mérges lenni.

- Lefeküdtetek Ramossal? - vigyorodott el.

- Mi a jó élet? - akadtam ki. - A homlokomra van írva?

- Nem, de a boxerébe vagy, és soha nem szoktál a boxerében lenni. A hajad zilált, és messziről érezni rajtad az illatát. - sorolta Cris vigyorogva.

- Hagyjatok békén. - beledobtam a műzlis tálam a mosogatóba. - Húzzatok haza, és ne az én vérem szívjátok. - kisétáltam a konyhából és befeküdtem a kanapéra. Bekapcsoltam a TV-t és tüntetőleg azt néztem. Egyik srác se ment haza, inkább beültek velem TV-zni.