Volt már délután egy is, mire felébredtem, de akkor sem magamtól. A nappaliba kellemes hangerőn szólt a Waving Flag, K´naan előadásában. Azaz a VB egyik dala. Felkeltem és gyorsan lefürödtem, és átöltöztem melegítőbe, hiszen még mindig a tegnapi ruhám volt rajtam. Összefogtam a hajam és kiléptem az ajtón. Elvigyorodtam, mert Chris is abban a pillanatban lépett ki a vendégszoba ajtaján boxerbe meg egy pólóba, amit nem értettem, hogy hogyan kerül hozzá, bár nem is érdekelt annyira, hogy megkérdezzem. Vigyorogva nyújtotta felém a karját, hogy karoljak bele. Már harmadszorra indult el a dal, de ezúttal David Bisbal énekelte a spanyol verzióját. Lementünk a lépcsőn egymásba kapaszkodva és belestem a nappaliba ahol a kanapén egyik végében Sergio a másikba Oli, Fernando felesége ült. Nora a kislányuk pedig éppen tapsikolt a zenére és nevetgélt Sergio ölében.
- Sziasztok. – köszöntem rájuk. Adtam Olinak két puszit majd oda mentem Sergiohoz és felkaptam az öléből Norát. – Hát sziaaaa. – nem zavarta meg a helyváltoztatás, tovább nevetett. Tiszta apja volt.
- Ha már Ami is felkelt a zenére, akkor Torresnek is ideje lenne kimászni az ágyból. – mondta vigyorogva Serg. Ránéztem és engem nézett. Még mindig éreztem a vonzalmat iránta, de közel sem annyira elsöprőn, mint tegnap este. Chris oda jött mögém és megpiszkálta Nora orrát, amitől bandzsított és még a kis nyelvét is kidugta.
- Milyen volt a buli? – kérdezte Oli végig nézve rajtunk. – Mennyire ittatok sokat?
- Jó buli volt. – vigyorodott el Sergio. Felvont szemöldökkel néztem rá. Nem mertem volna fogadni, hogy a buli minden mozzanatára emlékszik. Én emlékeztem, sajnos túlságosan is elevenen.
- Gerard hozta a formáját, de egyébként rendbe volt minden. – mosolyogtam Olira. – Ha megszületik a második baba te is jössz majd velünk, ugye?
- Ha tudunk, valakit szerezni a kicsik mellé akkor lehet róla szó. – mosolygott. – Nino mennyire lesz morcos? – kérdezte nevetve.
- Szerintem épp eléggé, szóval keltem inkább én. – nevettem én is. Fernando szeretett hisztériázni, ha buli után valaki felkeltette, bár közel sem volt annyira kibírhatatlan, mint a másnapos Chris. Mondjuk úgy tűnt, hogy Roninak most nincs különösebb baja. – Nora jössz felkelteni aput? – kérdeztem tőle vigyorogva. Totál apa mániás baba volt.
- Apaaaa… - mondta boldogan. Ritkán hallottam beszélni, pedig már kezdett elég komolyan benne lenni abban a korban mikor a kicsik beszélnek. Vigyorogva indultam meg az emelet felé Norával a kezemben. Biztos, ami tuti bekopogtam Nando ajtaján, de nem jött válasz így benyitottam. Hason feküdt és elég szépen el volt terülve. A fején ott volt a párna, hogy kizárja a fényt és a zajokat. Tapasztalatból tudtam, hogy ebben a házban a zajokat kizárni nem lehet, ha már Sergio felkelt, csak úgy, ha ordít az ember vele egy sort, hogy ugyan már maradjon még pár óráig csöndbe. Számra tettem az ujjam ezzel mutatva Norának, hogy maradjon csöndben. Aranyos volt, mert mind a két kezét a szájára tapasztotta. Letettem Fernando mellé az ágyra és megemeltem a fején lévő párnát. Nem igazán reagált rá.
- Most már felébresztheted aput. – suttogtam Norának. Hatalmas mosollyal az arcán rá mászott Fer hátára és felült, majd kézzel elkezdte ütni az apja hátát.
- Apaaaaaaaaaaaaaaaaaa. – kiabálta nevetve. Szegény srácnak az ébredés elég hírtelen volt. Lekapta a hátáról Norát és magam mellé fektette egyből. A rutinos mozdulatok láttán jöttem rá, hogy ezt nem egy reggel eljátszhatják.
- Pszt! Apa alszik. – suttogta csukott szemmel. Próbáltam csöndbe maradni és nem hangosan felnevetni.
- Apa éjesztőőőő. – Nora elkezdett mocorogni Fer keze alatt. Mikor ez sem hatott a kis ujjával bökdösni kezdte az arcát. – Kisujom a szemed. – mondta nevetve. Erre már Fer is felnézett és elkapta Nora kezét.
- Én meg megcsikizlek, na? – az oldalára fordult, hogy rendesen hozzáférjen a kislányához és elkezdte csikizni. Nora hangosan és tele torokból elkezdett nevetni. Erre már én is elnevettem magam. Nando rám nézett. – Te vagy az ébresztésemért a bűnös, mi? – kérdezte vigyorogva. Megvontam a vállam és próbáltam elrejteni a vigyorom.
- Szarul áll a másnaposság, mondták már? – piszkáltam.
Mikor Nando felkelt az ágyból én már tudtam, hogy ebből futás lesz. Elkezdtem az ajtó felé sasszézni.
- Ne menekülj. – szólt rám. Felvette Norát és megindult felém. Csináltam egy gyors hátra arcot és rohantam a földszint felé. Szerencsére nem Chris vagy Sergio kergetett, mert ők simán utolérnek. Nando annyival nem volt gyorsabb főleg nem Norával a kezében.
- Felébresztettük. – mondtam Olinak és bemenekültem Sergio mögé, aki éppen a hifit állítgatta. Belekapaszkodtam a felsőjébe és kilestem a keze alatt.
- Védj meg! Torres másnapos és bántani akar. – panaszoltam nevetve. Nando közben már Olinak adott egy csókot, majd lerakta Norát és megindult felém. Chris akkor jött be a konyhából.
- Ramos vigyázz onnan. – nézett Sergiora.
- Parancsolsz Torres? – kérdezett vissza vigyorogva. – Én meg se mozdulok, rendezzétek le egymás közt. – mondta vigyorogva.
- Kösz. – morogtam. Tehát Sergio nem fog megvédeni. Taktikát váltottam és megiramodtam Chris felé, csakhogy erre számított Nando is így mielőtt Christ elértem volna elkapta a kezem. Nando felkapott Chris pedig vigyorogva arrébb állt.
- Torres tegyél le! – hisztiztem, de ő csak ment kifele velem a medence felé. – TORRES! A medence nagyon hideg!
- Legalább felébredsz Csipkerózsika. – válaszolta vigyorogva. Nemes egyszerűséggel dobott bele a vízbe, de arra nem számított, hogy Sergio végig jött mögötte és őt is belelökte.
- Ramos! – jött fel a felszínre Fer.
- Torres. – biccentett felé vigyorogva Sergio és kisegített a medence szélére.
Háromfelé átjöttek a többiek is David is hozta a két tüneményes kislányát és Patríciát.
Kint voltunk az udvaron, míg a házból szólt a zene. Mikor váltott a szám és elindult a Waka waka Shakirától a srácot felpörögtek. Sergió hozott ki egy labdát és azt rugdosták meg dekáztak vele.
Mona meglehetősen nyúzottan ült a medence szélén. Oli egy napernyő alatt ült mi viszont a napon feküdtünk bikinibe. A Három kislány Olival ültek az árnyékba és ott játszottak.
- Jó hajnalod volt? – kérdezte Sara vigyorogva Monától. – Ahogy látom rajtad ne aludtál túl sokat.
- Első osztályú hajnalom volt. – nevetett. – És neked kedves barátnőm jó hajnalod volt? – nézett vissza vágásként Sarara aki fülig vörösödött.
- Tehát igen. – nevettem.
- Sara te tudom, hogy mész. – kezdett bele Patrícia. – De Mona, Ami ti mentek a VB-re?
- Nekem nincs időm elmenni. – csóváltam a fejem szomorúan. – Sehogy se tudnék egy hónapot távol lenni a futamok miatt.
- Tényleg, hogy megy a versenyzés? – kérdezte Oli. Fél szeme a 3 kislányon volt a másik pedig a srácokon. Ezen jót mosolyogtam.
- Hát ez még nem volt a sokadig futamom, de nem panaszkodom. – vontam vállat. – Már elég szépen pontszerző helyen vagyok, csak a dobogó meg a győzelem várat magára.
- Mi neked drukkolunk. – nevetett Sara.
- Ismered Jaime Alguersuari-t? – kérdezte Mona felpörögve.
- Persze, ő is spanyol. – bólintottam.
- Az a pasi. – sóhajtva dőlt vissza a napágyra. Ezen mi csak nevettünk. Mona mindig ezt csinálta. – Nem tudsz szervezni egy tal… - nem tudta befejezni, mert a labda, amivel a fiúk játszottak közvetlen közénk vágódott be. Pattant egyet és az én ölembe kötött ki jól hasba vágva.
- Fiúk! – csattant Patrícia hangja. – Mi van, ha az egyik kislányt találjátok el? – kérte őket egyből számon. A megnevezett kislányok szeme se rebbent, sőt Zaida egyből oda jött és lenyúlta a labdát. Casi jött a labdáért, és nagyon bűnbánó arcot vágott.
- Bocsi. – nézett végig rajtunk és leguggolt Zaida elé. Nyújtott a kezét a labdáért, de a kislány faképnél hagyta és besietett vele az anyukája mögé.
- Zaida megkapom a labdát? – kérdezte tőle Iker kedvesen.
- Nem. – rázta a fejét. – Már az enyém. – mondta neki vigyorogva. Furfangos volt a kiscsaj, mert, ahogy David megindult felénk oda ment először Oli háta mögé, majd mikor Oli csak vigyorgott rá, és nem segített neki egyből elbújtatni oda menekült hozzám, mint utolsó mentsvár. Felkeltem és felemeltem a kislányt.
- Apa nem! Enyém! - mondta nevetve mikor David beért minket és megpróbálta kiszedni a kezéből.
- Ebből sírás lesz. – sóhajtott Oli.
- Nem. – vigyorgott Patrícia. – Azt akarta, hogy David figyeljen picit rá. Apja fia.
- Ez nagyon ismerős. – nevetett Oli. Végül Sergio volt a békítő fél, mert hozott ki Zaidának egy kis műanyag labdát.
- Elcseréled velem? – nyújtotta felé a kék kislabdát. Zaida fölényesen mosolyogva adta oda Sergnek a focilabdát. Mikor megkapta a kis labdát egyből letettem a földre és oda szaladt a másik két kiscsajszihoz. Ők is elkezdtek labdázni. Patrícia is oda ült a gyerekekhez, hogy ne szegény Olinak kelljen terhesen rohangálni egyedül utánuk.
- Hozok ki innivalót, ki kér? – állt fel a napozóágyról Oli. Mivel sokan kértek ezért Mona is bement vele. Én közben az egyik bulvár újságot lapoztam és bele-bele olvastam, ha valahol érdekes cikket láttam.
- Olaya! – kiabálta Pati, felkaptam a fejem. Pont abban a pillanatban esett bele a kislány a 2 méter mély, hideg vízbe és egyből elmerült. Ledobtam az újságot és rohantam a medencéhez. Elrugaszkodtam és valakivel pont egyszerre csobbantam a vízbe. A víz alatt átkaroltam a kislány derekát és elrúgtam magam az aljától. Addigra ért oda a vízben Fernando is. Úgy tűnik mi ketten voltunk a legközelebb. Nando átkarolta a derekam és kirakott a kislánnyal a kezembe a medence szélére. Pati egyből kivette a kezemből a zokogó kislányát. Szerencsére nem töltött annyit, időt a vízben, hogy komolyabb baja legyen. Köhögött és hisztérikusan sírt, de jól volt. David egyből belecsavarta egy törülközőbe és próbálták megnyugtatni. Fernando kiült mellém a medence szélére és mindenki csak nézte a sápadt szülőket és a síró kislányt. Oli és Mona kiértek a házból de Oli egyből hátra arcot csinált, és mire Mona oda ért hozzánk Oli is újra feltűnt két törülközővel meg egy pokróccal. Az egyik törölközőt Nando hátára terítette a másikat pedig oda adta nekem. A pokrócot pedig David kezébe nyomta, aki egyből a kislányára tette. Zaida Sergio nyakába csüngött és aggódva nézte a húgát. Nora Chris kezében volt, aki egy szó nélkül oda adta Olinak a kislányát. Oda mentem vacogva Sergióékhoz. Egyik kezével magához húzott és megölelt. A mellkasa forró volt, hiszen egyébként nagyon meleg volt, de a medence vize így is iszonyú hideg volt. Zaida nyomott egy puszit az arcomra és rám mosolygott.
- Hideg vagy. – mondta a néma csendbe. – Olaya is ilyen hideg?
- Remélem már nem. – válaszoltam. Csitulni kezdett a kislány zokogása a szülei ölelésében és a pokróc melegében. David felkelt és megölelte Nandot majd oda jött hozzám és engem is megölelt.
- Köszönöm, hogy időben reagáltatok. – nyomott egy puszit a fejemre és ránézett Nandora aki rá mosolygott majd biccentett.
- Ez természetes. Mi voltunk a legközelebb. – mondtam magától értendően. – Bárki van, közelebb beugrik utána.
- Te is beugrottál volna Noraért. – mosolygott Nando. Látszott rajta, hogy azért örül, hogy nem az ő kislánya esett bele a vízbe. Olaya megnyugodott, a fiúk pedig visszamentek focizni, de fél szemük már rajtunk volt. Zaida és Nora babáztak Olaya viszont Pati és Oli közt ült törülközőbe tekerve és nézte őket. Érdekes volt, mert a legkisebb Villaval nem volt olyan jó a kapcsolatom. Még kicsi volt és keveset találkoztam vele, ő Olit szerette nagyon, főleg, hogy róla kapta a nevét is. Zaida és Nora születésénél ott voltam és vigyáztam is rájuk párszor, mikor Olaya megszületett nem voltam ott és Patrícia a második gyerek után már teljesen otthon volt, és nem ment igazából már sehova, csak a gyerekekkel.
7-órára már mindenki haza ment. Mona vitte ki a reptérre Christ, mert neki még útba is esett. Sergio végig dől az ágyon és lehunyta a szemét.
- Mikor a kicsi Olaya belesett a vízbe azt hittem senki nem ér oda időben. – mondta majd rám nézett. – Mire én egyáltalán felfogtam, hogy a vízbe van te már utána is ugrottal. Nagyon jó reflexeid és helyzet felismerő vagy. – nyújtotta felém a kezét, de én inkább átmentem a konyhába. Ahogy ott feküdt egy száll gatyába…
- Ezért vagyok az első női pilóta. – szóltam még vissza.
- Jó focista lennél. – jött utánam. – De pilótának sem vagy rossz. – megállt az ajtóba és összefonta a mellkasán a kezét. Kivettem hűtőből egy ivó joghurtot és menekülőre fogtam. Bementem a szobámba és beterültem az ágyra.
Kívántam Sergiot. Egyre jobban. Ránéztem a telefonomra és 5 nem fogadott hívásom volt, az összes Sebitől. Kaptam egy sms-t is.
„ Sajnálom, hogy kiakadtam. Remélem nem haragszol nagyon. Törökországban találkozunk”
A következő futam helyszínre hétfőn el kell majd indulnom, Sergio pedig holnap után indul. Elég hamar elaludtam szerencsére és nem kattogott az agyam.
Reggel én ébredtem előbb, így összefogtam a loboncom és egy szál mezbe meg bugyiba lementem a konyhába reggelit csinálni. Szerettem főzni, bár csak ritkán vitt rá a lélek. Csináltam rántottát meg pirítóst. Tettem egy tálcára müzlit és tejet magamnak és felmentem Sergiohoz. Halkan bementem a szobájába és letetem a földre a tálcát. Felnyitottam a laptopját és elindítottam a zenelejátszót halkan. Szinte egyből mocorogni kezdet, de nem ébredt fel. Mellé feküdtem az ágy szélre és elkezdtem az arcát simogatni. Lassan nyitotta ki a szemét.
- Szia. – suttogtam mosolyogva.
- Azt hittem kerülni fogsz, míg el nem megyek. – mondta nagyot nyújtózkodva.
- Én is azt hittem. – mosolyogtam. Az ölébe tettem a tálcát és elvettem a müzlis tálam.
- Rózsát nem kapok? – kérdezte nevetve.
- Tudtam, hogy valamit elfelejtek. – csaptam nevetve a homlokomra. – Elégedj meg a reggelivel.
- Tökéletesen meg vagyok vele elégedve. – nyomott egy puszit az arcomra és neki állt enni.
Családiasnak éreztem a hangulatot. Jó volt együtt reggelizni, és vicces volt, hogy az ágyában eszünk.
- Mit szólnál hozzá, hogyha összepakolnánk, a cuccaidat utána estig DVD-znénk? – kérdeztem mikor már egymás mellett feküdtünk az ágyon teli hassal.
- Megnézetem veled a 300 című filmet. – vigyorgott.
- De én nem akarom megnézni. – húztam fel az orrom. – Nem érdekelnek az ilyen kaszabolós filmek.
- Akkor is megnézed. – vigyorgott.
- Nem! – keltem fel az ágyból. Kiugrott és felkapott. Lecipelt a földszintre és ledobott a kanapéra.
- Megnézeeed. – fogta a kezem, míg elindította a filmet. Beült a kanapéra és oda rántott magához. Fogta a kezem meg a derekam, hogy ne meneküljek el. – Nézd szépen meg. Jó film, tetszeni fog. – elhúztam a számat. Megadóan bólintottam. Elengedett én pedig felhúztam a térdem a mellkasomhoz.
- Hát nagyon jó film mondhatom. – jegyeztem meg mikor a perzsiai követet belerúgta a spártai király egy mély lyukba.
- Nézd. – jött a válasz. Mikor majdnem vége lett már a filmnek rám nézett. – Érted a lényeget?
- Ja. – bólintottam. - Vér, erőszak, helytelen gyereknevelés, hullák. – számoltam az ujjaimon. – Jó pasik, akik félmeztelenek. – vigyorogtam. – Egyetlen pozitív dolog a filmbe.
- Te gyagya. – lökött meg. – A lényeg az, hogy csak 300 katona harcol nagyon-nagyon sok perzsiai ellen. Jó stratégia és remek csapatszellem. Tudják a dolguk, így nyerhetnek. – magyarázta nagy elánnal.
- Fúú nagyon közel van a VB. – csóváltam a fejem nevetve. Magamtól is rájöttem a film lényegére, de tudtam, hogy alig várja, hogy elmagyarázhassa. – Már mindenbe a VB-t látod. – felugrottam guggolásba és vártam mikor kap utánam, de csak rám nézett.
- Nem az a lényeg. – legyintett. – Jó stratégiával és csapatmunkával bármit elérhetsz. – mondta büszkén.
- Aha, szóval ezekkel fogjátok megnyerni a VB-t. – bólintottam. Vigyorogva bólintott. - Tehát pontosan a VB a lényeg. – mondtam diadalmasan.
- A VB mindig lényeg. – vont vállat. Inkább visszafordult a TV felé.
- Nem akarlak lelombozni, de a filmbe meghalnak a katonák. – mondtam mikor már a szobájába pakoltuk a cuccait. Illetve ő hordta az ágyra, amit vinni szeretne én meg pakoltam a bőröndökbe.
- Ezzel mit akarsz mondani? – jött ki a fürdőből a dolgaival a kezébe.
- Azt, hogy ha a másik csapat ember fölénybe kerül, mert az egyik játékost kiállítják hiába jó a csapat. – magyaráztam. – Szóóóóval, ha lehet, focizzatok és ne verekedjetek a pályán. – vigyorogtam. Hozzám vágott egy felsőt, amitől hanyatt dőltem a ruha kupacára.
- Fogd be. – nevetett. – Ez nem vérre megy.
- Ezt fogod mondani akkor is mikor már ideges vagy a pályán? – cukkoltam. – Volt már pár szitud.
- Mondom. – mutatott rám. – Fogd be. – vigyorgott.
- De vigyázz majd, hogy a hajad jól álljon! – szívattam tovább.
- Bezárlak a szekrénybe! – fenyegetett meg.
- Most, hogy a teljes tartalma szinte az ágyadon van, még be is férnék. – nevettem.
- Semike.. – mondta fenyegetően, de a szája sarkába ott volt a mosoly.
- Ne hívj így. – húztam fel az orrom és neki dobtam az egyik pulcsit.
- Más téma. – fordult vissza a szekrénye felé. – Ha, ismétlem HA bejutunk, a döntőbe akkor arra a meccsre el tudsz jönni? – nem fordult meg, csak hátra nézett a válla fölött, közben nagyon matatott a szekrényében.
- Futamom lesz. – mondtam szomorúan. – Angliába leszek. – nem örültem neki. Nagyon nem. – De majd Fernando Alonsoval és Jaime Alguersuarival megnézem. – nevettem. – Meg attól függ, kikkel kerültök a döntőbe, hogy még ki ül oda nézni.
- Mit csinálsz, ha az Angolokkal vagy a Németekkel játszunk? – kérdezte.
- Attól, hogy a csapatom Angol, még nem fogok drukkolni nekik. – nevettem. – Sebi miatt meg főleg nem fogok a Németeknek drukkolni. Jó lesz kicsit ellen drukkolni neki.
- Élvezni fogod mi? Piszkálhatod. – nevetett. - Akkor majd hívlak, hívsz, sms-ezünk. Rendben? És amint lesz időd, szólsz szépen és elrendezem neked a szállást a hotelünkbe. Gépre ülsz és jössz.
- Alap. – vontam vállat. 10 óra út, oda és 10 vissza. Előre imádom…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése