Barátságból Valami Más.

Két napom idegbeteg várakozással telt. Sergioval csak pár sms-t váltottunk, de semmi nem derült ki számomra belőle, hogy ő mit gondol, és érez.

Sebivel bezzeg végig dumáltam telefonon fél napomat.

- Sziasztok! - ordított lentről valaki. Lecsuktam a laptopom, és odaálltam a lépcső tetejére, hogy meglessem ki az.

- Csak én vagyok itthon. - siettem le Marcelo elé. A nagy hajával messziről megismerhető volt, a hatalmas vigyoráról nem is beszélve.

- Tudom. - villantotta meg a mosolyát. - Csak ezt hoztam be Sergnek.

- Ha tudod, hogy egyedül vagyok akkor, miért sziasztokkal köszöntél? - elvettem a dobozt és beraktam a nappaliba. - Mi van benne?

- Megszokás a sziasztok. - vont vállat lazán. - Sergi meze, meg cuccai a következő szezonra.

- Áh, akkor beletúrok. - vigyorodtam el. Egy kislány lelkesedésével ültem le a doboz mellé, de Marcelo megfogta a kezem.

- Nem szép dolog beletúrni mások dolgába, és ne üsd mindenbe bele az orrod. - bökte meg az említett szagló szervem.

- Tehát titkos. Még Ami baba se tudhatja? - szépen néztem rá.

- Ne bontsd ki. - borzolta meg a hajam, mint a kishúgoknak szokás és már ment is az ajtó felé.

- Hova mész? - dőltem hátra, hogy lássam.

- Megyek Crishez. - vigyorgott. - Biliárdozunk. Holnaptól úgyis megy mindenki nyaralni.

- Ha véletlen fejbe, vagy nemesebb szerven vágod valamivel Crist, ne félj, én nem fogok haragudni rád! - mosolyogtam szépen.

- Azokra se haragszol, akik a pályán rúgják fel? - nézett vissza.

- Míg csak fetreng és hisztizik addig nem. - nevetettem. - Ha komolyabb baja lenne, akkor mérges lennék.

- Micsoda rajongó. - csóválta a fejét és el is tűnt az ajtóba. Marcelo is Real játékos volt, és ő is a kedvenc játékosaim között volt. Igazából, akit nem szerettem, annak nagyon csúnya dolgot kellett elkövetnie.

Látványosan unatkoztam a nap nagy részében, bár mindegy volt, mert senki nem nézett felém se így nem is látták az unalmamat. Hívtam Sebit, hogy szerinte mit kéne csinálnom. Persze, hogy azt mondta edzenem kéne. Semmi kedvem nem volt hozzá, de pár óra után mégis csak bevonszoltam magam a kondiba és neki álltam edzeni.

Végül annyira belemerültem az edzésbe, hogy arra figyeltem csak fel, mikor Sergio beállt a kondi ajtajába.

- Haza értél? - néztem rá mosolyogva. Még megcsináltam a felüléseket, amiket beterveztem, és csak utána keltem fel. - Marcelo hozott neked csomagot, ott van a nappaliba.

- Láttam. - mosolygott még mindig.

- Milyen a hajad, te őrült? - léptem közelebb hozzá. A fejbőréhez volt fonva a haja. - Ugye kibontod?

- Ki. - nevetett. - Segíthetnél. - el akartam mellette menni, de magához húzott.

- Héé engedj el, büdös vagyok és izzadt! - próbáltam nevetve eltolni magamtól.

- Meccs után, én is az szoktam lenni, mégis oda jössz megölelni. - vigyorgott. Lehajolt és óvatosan megcsókolt.

- Ezek szerint te szeretnéd megpróbálni? - néztem fel rá. Néha nem zavart, hogy pici vagyok. Ez nem az a pillanat volt.

- Igen. - bólintott.

- Én először tusolni szeretnék, utána elmondom az álláspontom. - vigyorogva hagytam ott és álltam be a tus alá.

Vizes hajjal, törülközőbe csavarva léptem ki a fürdőmből a szobámba. Az ágyon ott feküdt Sergio és a plafont nézte. Oda másztam mellé az ágyon és ráültem a csípőjére lovagló ülésbe. Előredőltem, és a mellkasán támaszkodva csókoltam meg.

- Halálra untam magam nélküled. - súgtam a csókba.

- Elszórakoztatlak, engesztelésül, ígérem. - súgta vissza és már rajtam se volt a törülköző.

**

Pár napra elmentem nyaralni Sergioval, Renével, Violával és Daniellával, René kislányával. Végig lent voltunk a standon és Daniellával játszottunk, aki édesen rohangált a homokba. Sergiot még a homokvárépítésre is simán rávette.

Kifeküdtem egy törülközőre és süttettem magam. Sergio mellettem ült a homokba és Daniellával homokozott.

- Ez így nem jó. - ültem fel bosszúsan. A fejemnek nem volt kényelmes sehogy sem. Odébb mentem, hogy a fejem Sergio combjára hajthassam. - Na így már kényelmes. - nyúltam végig. Legalább egy órán át így feküdtem. Utána kénytelen voltam kicsit változtatnia dolgon, mert Daniella Renéhez pártolt a napernyő alá enni. Serg pedig a két alkarjára támaszkodva dőlt végig a homokon. Szembe volt a tengerrel, ahogy eddig, így csak kicsit kellett változtatnom a fekhelyemen. Ráfeküdtem a combtövére. Jó volt vigyorogni egy sort a figyelmeztető krákogásán. Fura volt még, hogy a pasimnak mondhattam, mégis nagyon élveztem.

Szerencséjére ne pakolt arrébb, így kényelmesen napozhattam tovább egész addig míg Sergio piszkálni nem kezdte a hajam. Lejjebb toltam a napszemüvegem és felnéztem rá.

- Mi az? - a szemét nem láttam a napszemüveg miatt, de az arcvonásaiból és a testtartásából rájöttem egyből, hogy morcos valami miatt.

- Nem sokkal mellettünk fényképeznek, vagy videóznak. - diszkréten arra néztem. Elég pofátlanul csinálta a pasi.

- Eb és VB vagy. - dőltem vissza. - Ezen még meglepődsz?

- Miattad is csinálhatja. - bökött meg.

- Vagy mindkettőtök miatt. - szólt közbe Viola.

- Menjünk? - néztem Sergiora. Engem nem igazán zavart. Kezdtem teljesen megszokni, hogy nem tudok kilépni az utcára Spanyolországban, hogy az ne legyen benne az újságokban. Serget viszont zavarta.

- Aha. - szó nélkül keltem fel, s Viola is szó nélkül kezdett el pakolni. Megvártam míg Serg is felkel és oda léptem elé.

- Miért zavar most ennyire? - faggattam.

- Talán pont miattad. - mosolyodott el kicsit. - Már milliószor összehoztak minket.

- És ez miatt zavar? - vontam össze a szemöldököm. - Félsz, hogy összeboronálnak minket?

- Nem. - rázta a fejét. - Nem tudom megfogalmazni. Eddig egyedül voltam, most úgy érzem, hogy meg kell védenem téged tőlük.

- Ez aranyos, de én is valamilyen szinten ismert vagyok. - megsimogattam a kezét, de megfogni nem mertem. Nem tudtam, hogy mennyire akarja nagydobra verni, hogy együtt vagyunk. Magához ölelt és sóhajtott egyet.

Viola és René megindultak, én pedig hezitáltam, hogy most megfogjam-e Serg kezét vagy sem. Danialla mentette meg a helyzetet, mert oda jött kettőnk közé, és ő fogta meg a kezünket.

**

Jó volt kicsit lazítani, és Sergioval lenni. Daniellán pedig kibabázhattam magam.

Hétfőn viszont nekem haza kellett jönnöm, pakolni, hogy szerdán megérkezhessek Németországba. A szerdám el is telt utazással és annak kipihenésével.

Csütörtök délután a boxomban ültem és néztem, ahogy szerelőim szorgoskodnak.

- Mit csinálsz? - ült fel mellém a szerelő pultra Sebi.

- Memorizálom a kocsi összerakását. - vágtam rá. Minden erőmön azon voltam, hogy el ne röhögjem magam.

- Most komoly? - nézett rám nagy szemekkel.

- Nem. - nevettem. - Éppen várom, hogy elindulhassak vissza a hotelbe.

- Arra még várnod kell. - nézett az órájára. - Miért nem hasznosítod magad?

- Hogy? - néztem vissza rá.

- Gyere futni a pályára. - leugrott a pultról és várakozóan nézett rám.

- Nincs kedvem. - ráztam a fejem.

- Hogy jutottál ide el, ha inkább mindig lustálkodsz? - tárta szét a kezét.

- Anyu hosszú távúszó volt, apa focista. - vontam vállat. - Örököltem az abnormális kondit.

- Ennyire nem örökölhetted! - akadt ki.

- 14 éves koromig az autósport mellett fociztam is. A helyi amatőr lánycsapatba voltam csatár. - néztem rá láb lógatva. - Egy focistával élek együtt, aki soha nem eszik semmi igazán hizlaló kaját, tehát én se tudok olyat enni. És igen is szoktam edzeni. Volt már olyan, hogy egy teljes fociedzést végig kicsináltam. - felhúztam az orrom. Hogy az milyen fárasztó volt, az elmondani nem lehet. A végén elfeküdtem a pályán, és úgy vittek be az öltözőbe, mert nem bírtam felkelni.

- Akkor bírnod kell a futást. Gyere. - megindult kifelé én pedig sóhajtva követtem. Ahogy elértük a boksz végét futásnak eredtünk. Igazából szerettem futni, de annyit futkostam életembe, hogy unalmassá vált, és ezért inkább azt hangoztattam, hogy utálok futni. Jó volt futni Sebivel, mert mindkettőnkbe a versenyszellem dolgozott, így nem volt lazsálás.

Vigyorogva konstatáltam mikor elértük a rajt cél egyenest, hogy én csak kicsit lihegek, Sebi sem fáradt el annyira, de őt jobban megviselte.

- Jó, te jobban bírod a futást. - nevette el magát. Átmentünk a homebe átöltözni, de mikor benyitottam a szobámba teljesen meglepődtem. Sergio az asztalomon ült, és zenét hallgatott.

- Hát te? - közbe ledobtam a pólómat és bementem a tusolóba.

- Rájöttem, hogy szabadom van, és simán eljöhetek az egyik futamodra. - Ha te minden meccsemen, amikor otthon vagy kijössz.

- Örülök, hogy itt vagy. - kiabáltam ki. Ledobáltam a cuccaimat és beálltam a tus alá.

- Csatlakozhatok? - nyitotta ki a zuhany kabint.

- Inkább gyorsan letusolok egy magam. El se férnénk itt. - vigyorogtam. Amekkora háta, meg válla volt, tényleg nem férnénk el. Lebiggyesztett szájjal csukta vissza a zuhany kabin ajtaját.

Közbe eszembe jutott, hogy Seb vajon mit fog szólni ehhez az egészhez?

**

A péntek este a szobámba kártyáztunk Alonsoval, Jaimevel és Sergioval.

- Csapattársad mért nem csatlakozik? - kérdezte Sergio kíváncsian.

- Vettel nem hiszem, hogy tud pochát játszani. - szólt közbe Alo.

- Édes, Drága Sergio megy neked az angol vagy a német? - mosolyogtam rá.

- Angol döcög. - húzta ki magát.

- Ezért nincs itt Seb. - bólintottam vigyorogva. - És mert nem tud pocházni. - nevetettem fel. Jó volt egy kicsit kikapcsolódni, és jó érzés volt az anyanyelvemen beszélgetni, nevetni. Sokkal jobban megismertem a két pilótát, bár Barca Boyt így is ismertem. Alonso mindig kicsit távolságtartó volt, de most felengedett ő is köztünk.

Mikor kopogtak félve néztem a másik két pilótára, mert már 11 óra is elmúlt.

- Ki az? - kiabáltam ki.

- A csapatfőnököd! - szólt vissza. Ijedten néztem össze mindenkivel. Sergio értetlenül nézett ránk. Jaime velem együtt fehéredett Alo csak vigyorgott.

- Tünés a fürdőbe. - súgtam oda. - A csapatfőnököm és nagyon kikapok, ha erre rájön. - súgtam Sergnek.

- Beengednél? - ütötte az ajtót.

- Pillanat Christian, csak már alváshoz készülődöm, Sergio pedig tusol! Gyorsan magamra veszek valamit! - gyorsan összeszedte a három srác a kártyát és bementek a fürdőbe. Valamelyik megnyitott a csapot, én pedig kicsit megborzoltam a hajam. Spanyol válogatott mez volt rajtam, meg egy szabadidőgatya. Kinyitottam az ajtót és hagytam, hogy a dühös csapatvezető bejöjjön.

- Mi ez a boros üveg? - emelte fel az asztalról. A poharakat vitték magukkal szerencsémre.

- Tudod ez Spanyol szokás. - magyaráztam. - Lefekvés előtt egy-két pohár bor még egészséges is.

- Miért nem vagy ágyban ilyen későn? - körbe nézett a szobába és felemelte Alo Ferraris pulcsiát amit a kanapéra dobott. - Ez mi?

- Christian Spanyol vagyok! - kértem ki magamnak. - Mi 9-10 fele vacsorázunk! Még nem tudtam rendesen hozzászokni a korán fekvéshez, de még soha nem volt ebből baj. Az pedig egy Ferraris pulcsi. Alonsotól kapta Sergio. Mégis csak Spanyol, és Sergiótól is kapott Alonso egy válogatott mezt.

- Ezt meg is kérdezhetem Fernandotól? - nézett rám szúrósan. Próbáltam nem mutatni, hogy pánikolok.

- Persze! - mivel a fürdőbe van és mindent hall nyugodtan.

- Azért jöttem, mert a folyosóról is hallani lehetett a nevetgélést innen. - magyarázta. - Egész biztos vagy benne, hogy csak Ramos van itt? - szúrósan nézett. Szinte vártam, hogy benyit a fürdőbe, de nem tette.

- Christian miért hazudnék? - tártam szét a kezem. - Ennyire nem bízol meg bennem?

- Megbízok. - morogta és kiment. Vártam egy kicsit mert tudtam, hogy az ajtó előtt van. Kikukucskáltam a kémlelőn és ott állt az ajtó előtt. A három srác halkan kijött a fürdőből, de mutattam, hogy még maradjanak csendben. Mikor láttam, hogy a főnök feladja és visszamegy a szobájába fellélegeztem.

**

A hétvégén második lettem, de nekem megfelelt ez a helyezés, mert Sebi lett az első, és ő harcol a VB-ért, én pedig már nem tudok.

Jó volt, hogy Sergi ott állt a dobogó alatt és vigyorogva figyelt engem. Jó érzés volt, így tényleg azt éretem, hogy a nemeztem tényleg mögöttem áll.

Ahogy végeztem a pályán én már a reptérre mentem egyből, mert Serg a csomagokkal már ott várt. Mentünk haza mert El Canto Del Loco koncert lesz este Madridban, és Dani az énekes kikötötte, hogy ott legyünk, mert mérges lesz. Első sorba szólt a jegyünk, szóval szíves örömest mentem.

A reptéren sok fotós várt minket és jó pár ember fényképet akart vagy aláírást.

- Kedvesek és bájosak leszünk, vagy megyünk haza készülődni? - kérdezte Sergi mikor már csak pár lépés választott el minket az összegyűlt emberektől.

- Kicsit kedvesek. - vigyorodtam el. - Nekem ebbe még bele kell szoknom.

- Rendben. - átölelte a derekam és úgy mentünk oda. Én először megtorpantam, de többen a nevem skandáltá,k így aki felém nyújtott papírt és tollat annak alá írtam. Egy jó 10 perc ezzel ment el, mikor Sergio átölelte a derekam és mosolyogva elhúzott onnan és a bejárat felé terelt.

- Gondolkodtam, és nemsokára itt a szülinapom. - kezdtem bele. - És szeretnék egy kiskutyát.

- Elhozhatjuk Anyuéktól Odiet. - bólintott.

- Az egy kismacska. - néztem rá. Egy yorkshire terrier volt Odie Sergio imádott kutyuskája. - Én kutyát akarok.

- Nem kismacska. - morogta. - Egy aranyos érző lelkű kiskutya!

- Ramos az a kutya még a kismacskámtól is megijedt. - tényleg így volt. Annyira megijedt pár éve a kutyaszerű izéje, hogy vinnyogva futott be Sergio mögé. Egy kiscicától! - Én egy házőrző kutyát szeretnék.

- Lesz rá időd, hogy foglalkozz vele? Odie is éppen ezért van Anyuéknál. Semmi időnk nincs arra, hogy foglalkozzunk vele. - magyarázta.

- Akkor is kutyát akarok. - kiszálltam a kocsiból, mert közben haza értünk és feltrappoltam az emeletre. Mikor morcosan levágtam magam az ágyamra akkor ért el a lelkiismeret-furdalás. Olyan voltam, mint egy hisztis kislány.

Mikor lentről meghallottam a flamencóra jellemző zenét egyből kitártam a szekrényem és lerúgtam magamról a gatyámat. Ledobtam a felsőm és lekaptam a vállfáról az egyik ruhámat, aminek hatalmas szoknyája volt, de nem volt kikeményítve. A felső része pedig rám simult. Lassú nyújtott léptekkel mentem le a lépcsőn. Sergio egy pohár borral a kezében állt a nappaliba és valami levelet nézett. A ritmust pedig a lábával dobolta. Mikor meglátott lerakta a levelet és a poharat. Mire oda értem volna hozzá a szám lejárt. Elszomorodva torpantam meg, de megszólalt Shakira Gypsy száma és máris elégedetten tekertem a kezem, főleg a csuklóm a levegőbe. A flamenco egy egész könnyű dolognak tűnik, de annyira mégsem könnyű. Főleg nem több év után, bár kislány koromba előbb tudtam szinte flamencozni mint beszélni. Későn beszélő baba voltam. Ha nem pilóta lennék, akkor táncos, ez biztos. A zene minden porcikám átjárja. Vele együtt élek. Az Andalúzok mindig nagyon oda voltak a zenéért. Sergio és Én is Andalúz tartományban születtünk. Én Sevillában ő pedig Camas, bár 3 éves koromtól fogva Sergi szomszédja voltam.

A flamenco érzésekről szól. Szenvedélyről és haragról. Ezek az igazán fontos érzelmek, és minden más érzelmet be lehet sorolni ezek alá, legalábbis így neveltek minket. Bár hülyeségnek véltem, de sok mindent vélek annak, amit a származásom miatt a fejembe vertek.

Nem is igazán figyeltem Sergiora, csak a teste rezdüléseire, közben járt az agyam. Csak a szenvedélyes csókja okozott zárlatot a fejemben.

- Hé! Táncolunk. - próbáltam kibújni az erős karokból, de nem engedtek el. Felültetett a kanapé háttámlájára és közvetlen elém lépett. Csúnyán merevedése volt. Nevetve dőltem hanyatt és bukfenceztem át a kanapén, hogy nevetve menekülni kezdjek. Persze ő jött utánam. A ruhám úszott mögöttem a levegőbe, ahogy rohantam. Célba vettem a lépcsőt, de pár fok után megtorpantam, mert csengettek. Sergi volt közelebb az ajtóhoz, szóval huncut vigyorral engem nézve tárta ki. Csak akkor fordult oda mikor sarkig tárta a bejárati ajtót.

- Öcsiii! - Mirian minden invitálás nélkül sétált be Sergi mellett. Mosolyogva öleltem meg egykori legjobb barátnőmet, aki Sergio testvére is egyben.

- Én vagyok az idősebb. Fáradj be Húgi. - szólalt meg az ajtóba Serg és bevágta az ajtót. Bement a konyhába, Mirian pedig lebiggyesztette az ajkát.

- Valami nagyon harapós kedvében van. - próbáltam nem hangosan nevetni. Míg Renével felhőtlen volt Serg viszonya Mirian rendszeresen az idegeire ment elmondása szerint.

- Anya nagyon csalódott, hogy Renétől és az újságokból kellett megtudnia, hogy együtt vagytok. - ment be utána a konyhába.

- Paqui haragja? - húztam el a számat.

- Nem haragszik. - rázta a fejét Mirian. - Csak szomorú. Reméli, hogy jövő héten meglátogatjátok.

- Aminak futama lesz. - vágta rá Serg.

- Hétfőn, kedden mehetünk. - mosolyogtam Mirianra.

- Mi bajod Öcsi? - ült fel az egyik bárszékre.

- Az, hogy ott vagy, Hugicám. - mosolygott rá. Nem gondolta komolyan. Pontosan tudtam mennyire imádja a húgát.

- Csak ennyi? - vonta fel a szemöldökét. - Azt hittem a szűk naciddal kapcsolatos. - belőlem feltört a nevetés, Sergio pedig mérgesen nézett ránk.

- Neked annyi. - súgtam oda. - Menekülj.

- Mirian, édes tesókám. - hatalmas gonosz mosollyal sétált a lány elé. Már késő volt menekülni.

- Hagy békén! - emelte fel a kezét. Nem igazán hatotta meg a testvérét a dolog. Felkapta, és már vitte is a medence felé.

- Készülj, mert hideg a víz, érzésem szerint. - kiabáltam nevetve utána. Végre nem én repülök a vízbe.

- SERGIO! A ZSEBEMBE VAN MINDEN! - ordította torok szakadtából. Ez sem használt, pár pillanat múlva sikítást és csobbanást hallottam bentről. Nevetve mentem ki utánuk. Mirian a medencében prüszkölte a vizet, Serg pedig a medence szélén nevetett.

- Te állat! TE dög! - morogta Mirian míg kimászott. Épp, hogy lábra állt megint a vízben volt, mert Serg meglökte.

- Hogy is mondtad? - támaszkodott a térdére Serg.

- Pukkadj meg! - megpróbálta lefröcskölni Serget, de időben hátra ugrott, így nem érte el a víz.

- Addig is, míg kimászik, és megszárad, gyere csak. - besietett a házba és rántott magával. Felültetett a konyha pultra és időm se volt tiltakozni, mert már csókolt is.

- Sergio! Bármelyik pillanatba bejöhet Mirian. - toltam el a kezét, mikor fel akarta gyűrni a ruhámat.

- Nem érdekel. - ha a kanosságot 10-es skálán mérjük, és a 10-es a legnagyobb akkor Sergio 8ast kapott volta.

- Jaj már! - ért be Mirian. - Egyébként azért jöttem, hogy szóljak, hogy Ami keresztanyukája ide jön. Vele jöttem be Madridba.

- Hogy micsoda? - néztem rá nagy szemekkel. Serg nagy sóhajjal hajtotta a fejét a vállamra. Nem lépett előlem, mert, ahogy éreztem, jól látható eredménye van a csókolózásunknak a gatyájában.

- Kölcsön veszek pár ruhádat. - indult meg az emelet felé vizesen.

Mikor Keresztanyu megjött egyből menni is akart várost nézni és sétálni. Ennek talán a legkevésbé Sergio örült. Pláne én, mert így a végén le maradunk a koncertről, bár még csak 7 óra volt. 9-ig valahogy haza kell érni, hogy 10 fél 11kor el tudjunk indulni.

Egész jól eltelt a sétálgatás. Az első lehetőségnél elmentem WC-re és a markomba gyűrtem a vékony apró tangámat. Mikor kimentem átöleltem Sergit és a zsebébe gyűrtem a tangám. Meglepetten nyúlt bele a zsebébe és elég volt a csipkét tapintania elkerekedett szemekkel rám nézett. 8asból elég gyorsan lett 10es.

Az egyik nagyobb parkban megálltunk, Mirian és Keri elmentek körbe nézni fagyist vagy nem is tudom mit kerestek. Sergio leült az egyik padra és az ölébe húzott, de úgy, hogy lovagló ülésben ültem vele szemben.

- Mit szólnál hozzá, ha rosszalkodnánk? - kérdezte kajánul mosolyogva. Nagyon halkan beszélt, hogy még a legszemfülesebb utánunk kémkedő se hallhassa.

- Mit szólnék hozzá? - kérdeztem vissza. Még mindig a hatalmas szoknyájú ruhámba voltam. - Azt, hogy őrültség. Egyből le lehet vágni, mit művelünk.

- Ha nem sikongatsz vagy nyögsz, akkor nem. - vigyorgott.

- De az úgy nem élvezetes. - ahogy kimondtam Sergio lejjebb csúszott a padon és így pont a merevedésén ültem.

- Vigyázz, mert foltos lesz a gatyád. - súgtam oda. - Tudod, nincs rajtam bugyi. - suttogtam a fülébe. Automatikus csípőmozdulatot tett, még jobban hozzám dörgölve a merevedését.

- Fekete farmeron nem látszik. - súgta vissza.

- Serg bírj magaddal, mert nyilvános helyen vagyunk. - súgottam vigyorogva. Iszonyúan kívántam Őt, de teljes erőmmel voltam azon, hogy józan maradjak.

- Találtunk fagyizót Gerlicéim. - értek vissza Keriék. Kaptunk egy-egy kétgombócos fagyit.

Végülis szerencsésen haza értünk, és a két vendégünk is ment tovább Renéhez.

Arra, ami pedig otthon történt nincs jó szó. Ahogy becsukódott mögöttünk a bejárati ajtó én már a falnak voltam szorítva, és a ruhám a nyakamba volt. Teljesen elvesztettük a fejünket, így villámgyors készülődést kellett beiktatnunk koncert előtt, ami Sergionak nem igazán szokott menni.