E korban, melynek mérlege hamis...

Reggel az ágyamban ébredtem. Sergio mellettem aludt. Semlegesnek, közönyösnek éreztem magam. Mintha kiszívták volna belőlem az érzelmeket. Lementem csináltam reggelit, pont mikor neki álltam jött le Sergio. Aggódva nyomott egy puszit a fejemre és leült velem szembe enni. Végig aggodalmasan figyelt, de nem szólt semmit. Interjúra kellett mennie, így reggeli után ment is el otthonról. Este mennek, mert holnap meccs lesz a Sevilla ellen.

Legalább 2 órán át csak ültem a nappaliba és néztem magam elé. A telefonom csörgésére is csak felnéztem. Mintha nem is én lettem volna. Nem vettem fel, csak néztem, ahogy villog a Cristiano Ronaldo felirat a kijelzőn. Mikor letette utána töröltem csak ki a nem fogadott hívást.

Jó pár perc után felkeltem, és mint egy bábú sétáltam át Cris házához. A kocsija kint állt az udvarban. Bementem a kapun, átsétáltam az udvaron aztán beléptem a lakásba. Egyből meghallottam a gyereksírást.

- Végre! - nyögte Cris mikor meglátott. A kisfiát a kezében hozta oda és egyből felém nyújtotta. - Te értesz a gyerekekhez. Nem tudom megnyugtatni! Fogalmam sincs mi baja. - a hangja aggódó volt, ami eszembe juttatta Sergio nézését. De volt valami más is a hangjában, amit eddig csak egyszer hallottam. Kétségbeesettség. Elvettem a kicsi Crist és a baba érintésére mintha visszatért volna belém az élet.

- Baj van? - kérdezte Cris furcsán engem nézve. Megráztam a fejem.

- Megetted? - kérdetem tőle. Bólintott. - Pelus csere? - bólintott. Kezdett gyakorlott apuka lenni. Elmosolyodtam a gondolatra.

- Vedd le azt a vastag izét. - bementem a nappalijába és megálltam a fotel előtt. Cris értetlenül nézett rám. - Vedd le azt a vastag pulcsit. Nem hallja a szíved rendesen. - magyaráztam. Lekapta a pulcsiját. A fotelre mutattam, amibe ledobta magát. A mellkasára fektettem a kisfiát. Felvettem az asztalról a cumiját és az ajkához nyomtam. Hüppögve zárta rá a száját és kezdett megnyugodni.

- Ezt te honnan tudtad? - nézett rám döbbenten.

- Mikor nálatok voltam még mikor megszületett, anyukád mesélt rólad mikor kicsi voltál. - meséltem. - És emlékszem, hogy mondta, hogy a szívének a hangjára meg, ha kocsival vittek arra nagyon gyorsan megnyugodtál.

- Jaaaa. - láttam, hogy már érti. - Mi baj volt mikor átjöttél? Annyira közönyös voltál. Ijesztő.

- Megtalálták anyukám gyilkosát. - mondtam csendesen. Lerogytam a kanapéra. - ÉS ez az egész a megcsalásos mizériával együtt nekem túl sok.

- Ami arra gondoltál már, hogy ez Sergionak is épp ennyire nehéz? Sőt nehezebb, mert a te befordulásod is látja. - halkan beszélt. Visszagondoltam az aggódó barna szempárra.

- Igazad van. - suttogtam. - Fájdalmat okoztam neki, mert megcsaltam. - felsóhajtottam. - És még ez is.

- És jön a Sevilla meccs is. - tette hozzá Cris. A kisfia közben elaludt a kezében. Halkan felkelt és belefektette a kiságyba, ami a nappaliba volt.

- Teljesen igazad van. - csóváltam meg a fejem. Megöleltem Cris, aki kedvesen megsimogatta a hátam.

- Azért nyerjetek ám! - nevettem. A lelkemet még mindig vérzett, de már tudtam magam tartani.

**

Enyhe köd ereszkedett a stadionra. Furcsa volt kicsit, mert a Sevilla játszott fehér mezben és a mieink sötétkékben.

Már a 3. percben a Sevilla szöglethez jut, de nem tudják értékesíteni.

Több volt a Sevilla drukker, de próbáltuk mi madridiak túl kiabálni őket.

Érdekes érzés volt mindig itt lenni Sevillába, és a Realnak drukkolni, hiszen Sergio Sevilla nevelésű focista volt. Kicsit utálják is a Sevilla drukkerek, mert az egyik ellenséges csapathoz szerződött. Fent pár sorral feljebb régi barátaink ültek, de mind Sevilla drukker volt. A meccs egész jónak indult, bár a Sevilla drukkerek folyton fütyültek mikor Sergionál volt a labda, de próbáltuk túl énekelni őket. Mikro Sergio Sánchezt lecserélték kicsit szomorú voltam, mert őt ismertem elég jól, és úgy tűnt komolyabban megsérült.

Mondjuk nem volt sok időm szomorkodni, mert Benzema egy gyönyörű gólt lőtt.

- GÓÓÓL! - ordítottam többedmagammal. Minden madridi szurkoló ordított és tapsolt.

- Ami csööööönnndddd. - fordult hátra az előttem ülő Peter vigyorogva.

- Hajrá Madrid! Hajrá Madrid! - ordítottam vigyorogva teli torokból. Peter ott lakott gyerekként abban az utcában ahol mi. Camas nem volt messze.

Összeszorított szájjal néztem mikor a Sevilla a kapunk előtt volt, és aggódva néztem Iker mennyire idegesen magyaráz Arbeolának, azon viszont már mosolyogtam mikor Sergio nyugtatta.

Nagyon izgultam, nehogy egyenlíteni tudjanak a Sevillások, mert teljesen a kapunkhoz költöztek.

Iker folyton védeni kényszerült, és ordibált a Realosokkal folyton. Látszott, hogy nagyon ideges.

- Ülj már le! - rángatta meg a pulcsim Mona.

- Hagyjál, nem tudok ülni. - rángattam ki a kezéből a pulcsim ujját. Nagyon izgultam, nem bírtam ülni. Nem volt túlzottan uncsi meccs, és a szabálytalankodást sem éppen kerülték.

Hatalmasat nevettem, mikor a Sevilla játékosa fejelni ugrott és próbált Roniba kapaszkodni, de Roni arrébb lépett a sevillai játékos pedig elfeküdt a földön. Roni arcát mutatták a kivetítőn, amin lenéző volt enyhén, és a fejét csóválta.

Az egy perc hosszabbításban a Sevilla a kapunknál volt megint és mi aggódva néztük a dolgot. Mikor Casi eldőlt jóval a kapu előtt, és a sevillai játékos rárúgta az üres kapura a labdát, azt hittem ez simán gól. Albiol viszont beérte a labdát, de beesett a kapuba. Döbbenten néztük, ahogy a labda vissza kirepül és Casi rúgja ki a pályáról dühösen. Vártuk mit ítél a bíró.

- Nenenenene… kérlek ne add meg. - mantrázott Mona mellettem. A bíró intett, és nem adta meg a gólt. Ugrálva sikítoztunk örömünkbe. A sevillások persze fütyültek, de kit érdekel, mit csinálnak? Továbbra is vezettünk!

Szünetbe néztem a visszajátszást a kivetítőn. Albiol a kapuba fekve rúgta ki páros lábbal a labdát a fehér gólvonalról.

- Veszek ennek a srácnak valamit hálából. - mondta döbbenten Mona.

- Szerintem nem csak te gondolod így. - nevettem. A vigyor ráköltözött az arcomra és nem bírtam letörölni onnan. Nem mertem igazán örülni még, mert a 2. félidő vissza volt, de a legjobbakat reméltem.

Mondjuk az, hogy a 2. félidő azzal kezdődött, hogy Roni a földön feküdt, persze csak addig, míg az őt megrúgó nem kapott sárgát, majd felpattant és nem volt gond, kicsit mutatta, hogy milyen kis gonoszak néha focisták egymással szemben. Már csak a fejem csóváltam mikor 1 percen belül megint felrúgták Ronit. Helyzetek jöttek, de nem tudott senki értékesíteni. Nagyon ideges voltam végig. Itt mindig sokkal idegesebb vagyok.

- Hogy fordulhatsz a barátaid családod ellen? - kérdezte mérgesen Peter. Megint kezdődik.

- Nekem már ők a családom. - mutattam a pályára. - Sergio a pasim, és Cris a legjobb barátom. Iker pedig mintha csak a bátyám lenne. - magyaráztam.

- Hogy hagyhattad, hogy egy ilyen beképzelt labda zsonglőr elvegyen tőlünk? - kérdezte sértődötten.

- Tudod Ő ott volt velem mikor Anya meghalt. - vágtam a fejéhez. - Madridból Camasig vezetett, hogy minél gyorsabban mellettem lehessen. Nem pedig elhúzott, hogy ő ezt nem bírja! Itt ismerszik meg az igazi barát Peter. - közbe akart vágni, de én már belelovaltam magam. - És ha igaz barátunk lettél volna, nem fordulsz Sergio ellen mikor átigazolt. És ellenem se fordultál volna mikor támogattam őt! - mérgesen fordult előre.

- Ez szép volt. - szorította meg a kezem egy pillanatra Mona. Tovább néztem a meccset és próbáltam nem gondolni semmire sem. Volt mikor felszisszentünk, volt mikor ordítva énekeltünk.

Sergio gyönyörű ollózó mozdulatán viszont jól mosolyogtam. Nagyon szép gól lett volna, de fölé ment sajnos. Rengeteg helyzet maradt ki, amit nagyon sajnáltam.

A vége előtt 1 perccel én lementem az öltözők folyosójára. A biztonsági ember simán átengedett.

Csak lent tudtam meg, hogy Ikert fejbe dobták, és percekig a földön feküdt.

Dühöngve léptem ki a Real öltözőjéből, és egyből belefutottam Jesus Navasba.

- Navas. - öleltem meg.

- Szia Ami, hogy vagy? - kérdezte fáradt mosollyal.

- Őszintén tudni akarod? - kérdeztem vissza enyhén.

- Nem, inkább mégsem akarom tudni. - megölelt és átsietett a belső parkolóba.

Kisétáltam a kocsihoz és magamra zártam. Nem volt kedvem a mérges Sevilla drukkerekhez.

Annyira elmerültem, hogy nagyot ugrottam mikor valaki bekopogott a mellettem lévő ablakon. Lehúztam az ablakot és egy fáradt Sergio mosolygott rám. Kinyomtam a központ zárt, ő pedig megkerülte a kocsit és beszállt.

Cris és Marcelo is bedobta magát a kocsiba hátra, én pedig indítottam. 5 és fél óra kocsikázás várt ránk.

Halnak duruzsolt a zene a lejátszóból én pedig monotonon vezettem. A srácok mindhárman aludtak.

**

Személy szerint én le sem feküdtem aludni, mert hajnali 3-re értünk haza. 4-ig összepakoltam halkan magamnak, főztem egy nagy adag teát és pontban fél 6-kor felmentem focistám szobájába. Befeküdtem mellé és megsimogattam az arcát.

- Sergio fél 6-van. Kiviszel a reptérre? - kérdeztem halkan.

- Ki. - morogta, de ki se nyitotta a szemét.

- Sergioo!! - böködtem meg. - Lekésem a gépet! - sóhajtva kelt fel. Látszott rajta, hogy nagyon fáradt, de felkelt hősiesen és kivitt a barajasi reptérre.

Becsekkoltam, és míg vártam a gépet Sebit zaklattam. Mivel nem vette fel, úgy döntöttem, hogy még a repülőn van. Ugyanis a csapat egy része Angliából jön repülővel Madridba, és innen megyünk tovább repülővel Valenciába.

Egy órát kellett várnom mire Sebiék gépe beért, és utána fél órát, míg indult a gépünk.

- Csodálom, hogy csak így elengedett. - jegyezte meg Sebi.

- Spanyolországban vagyunk. - vontam vállat. - Én itt sztárnak számítok, bár ez marhaság, de ez a népfelfogás. Minden sarkon lesifotósok vannak, vagy elvetemült rajongók.

- Tehát ha bármit is csinálsz, az kiderül. - összegezte.

- Pontosan. - bólintottam. - Meg nagyon régóta ismer, és tudja, milyen vagyok. Nem fogom újra megcsalni, ha szarul érzetem magam, az első alkalom után mikor elé álltam.

Mire oda értünk már volt 8-óra is, de engem nem érdekelt a napszak, aludni akartam. Berántottam a hotel szobámba a függönyt és befeküdtem aludni.

**

Vasárnap gyorsan eljött, bár nekünk mindössze csak PR munkánk volt. Le akartam ülni, megnézni a Madrid- Osasuna meccset, de Christian kitalálta, hogy vacsorázzon együtt a csapat, így nem láttam a meccset. Később, mikor meccs után felhívtam Sergiot már azt mondtam, hogy szerencsére nem láttam. 1-0ra kikaptunk, és borzalmas béna meccs volt Sergio szerint. Próbáltam bíztatni, de hát egy ilyen vereség után nem igazán lehet. Én is kiborulnék kicsit, ha egy Virgin kört adna nekem.

Kedd reggel autó bemutató volt, és kezdődött a teszt.

Szerencsém volt, hogy Sebi jó fej csapattárs, mivel a teszt második napjának az estéjén én le akartam lépni kicsit. Végül megbeszéltük, hogy az első nap délelőttje az övé, délutánja meg az enyém. Második nap az enyém, a harmadik pedig az övé, azaz nyugodtan mehetek vissza Madridba szerda este, hogy lássam a Sevilla- Madrid visszavágót.

Kedd délután és Szerdán egész nap én ültem így hát kocsiban, és nagyon jó érzés volt újra vezetni. Minden gondolatom, érzésem kiment belőlem. A feszültség távozott a mellkasomról. Sokkal felszabadultabban cuccoltam össze szerda este, hogy pont oda érjek a Santiago Bernabéu Stadionunkban megrendezésre kerülő visszavágóra.

Sok minden volt a fejemben, mikor már a kocsimba ültem, és a stadion felé mentem. Leginkább Adebayor, az új csatárunk érdekelt.

Mikor oda értem akkor kezdett el csörögni a telefonom.

- Szia. - vettem fel Sergionak. - Neked nem kéne fejben már a meccsre készülni?

- Pont azt csinálom. - nevetett. Egész jó kedve volt, bár azt hittem, hogy rányomja a bélyeget a csapatra Gago és Pedró Leon kisebb bunyója az edzés után. A csapattársaknak kellett őket szétszedni. Egyikükkel sem voltam annyira jóban, így teljesen pártalan maradtam a témában, ahogy az összes többi csapattag is próbált az maradni.

- Visszaérsz legalább a 2. félidőre? - érdeklődött izgatottan. Minden meccs előtt izgatott volt, és ezt nagyon imádtam benne. Persze mindenki izgatott volt az öltözőbe, és ilyenkor, ha negatív hozzáállással lemész oda, szó szerint kipakolnak onnan.

- Éppen most fogok bemenni a Bernabéu baloldali főkapuján. - adtam le az infót. Felmutattam a bérletem, és bementem a tömeggel.

- Helyes. - örültem, hogy jó kedve van.

- Lerakom. Hajár Real! - mondtam neki nevetve. Ő is nevetett én pedig kinyomtam. Leültem a kispadok mögé a szokásos helyemre és vártam, hogy kivonuljanak a pályára.

Csak pár percet kellett a majdnem teltháznak várnia, hogy a játékosok feljöjjenek az öltözőből.

A megemlékezés alatt néma csend volt a több ezer fős stadionba. Egy régi játékosunk hunyt el nem rég, és neki adták meg a tiszteletet ezzel. A megemlékezés után pedig egyből kezdődött a meccs.

Sergio kapásból olyan helyzetbe került az oldal vonalnál, hogy fektébe passzolta tovább a labdát, de utána az oldal vonalról a sevillai játékos kirúgta és még dobni is akart, majd elvitte a labdát Sergio elől. Vártam, hogy egyből kiakad az Andalúz, de csak megcsóválta a fejét.

- Jól van, csóváld a fejed, csak ne dühöngj. - mosolyogtam.

Di Maria rárúgta a labdát, mint már Roni kétszer is 5 perc alatt, de egyik sem talált, viszont Di Maria kipattanóját Benzema nagyon elszúrta, pedig üres kapuba kellett volna berúgni a labdát.

Még csak a 6 perc volt, de körülöttem felhangzott a Madridi éltető dalocska, és szinte egyből helyzet is lett. Felbátorodva mindannyian ordítva kezdtük éltetni a fehérmezeseket.

Sevilla nagyon jól alakított helyzetet, és be is rúgták a labdát a kapuba. Egy pillanatnyi dermedt csend ereszkedett a stadionra. Mi vártuk, hogy les legyen, a sevillai vendég drukkerek fent elkülönített részben azt várták, hogy megadják.

Egyszerre szabadt fel egy megkönnyebbült sóhaj a tüdőmből több 10 ezer szurkolóval, mikor nem adták meg a gólt. Egyből hangosan ordítva újra kezdtük a skandálást. Mou arra kérte, még tegnap a szurkolókat, hogy nagyon éltessünk, mert fáradtak a srácok, bár ezt csak Sergio tette hozzá nekem.

Nem annyira mondanám, hogy névhez méltóan focizott a két csapat, sok volt a pontatlan passz. Elég könnyen adtuk a labdát el, de a sevillai játékosok is hasonlóan szét voltak csúszva kicsit.

Mikor ismét gólhelyzet volt és Albiol mentett épphogy, Casi egyből ordítani kezdett vele, mert nagyon közel volt a felső sarokhoz a labda.

Kezdtem kicsit ideges lenni, bár úgy tűnt ma az égiek eddig velünk vannak. Már előre sejtettem, hogy holnap semmi hangom nem lesz. Az idő telt, mi pedig csak skandáltunk, ugráltunk dobogtunk a lábunkkal.

21 percben szabadrúgás jött. Aggódtam, mert ha Cris nem tudja berúgni még jobban szétcsúszhat. Egy pillanatig lehajtottam a fejem mikor a kapufa fölé ment a labda. Imádkoztam, hogy Cris egybe maradjon idegileg.

Az, hogy Sergio hosszú ujjú mezben játszik és be van tűrve a derekánál azt mutatja, mennyire hideg van. Amikor éppen nem ordítva ugrálok én is éreztem a hideget, ami a vastag kabátom és pulcsim alá is kezdte beenni magát.

Csak a 30. percben kelt fel az egyik talán legnagyobb Real szurkoló, aki minden meccsen ott van, főleg ha itthon van meccs. Hangos beszélőbe kiabálva adta a ritmust. Hatalmas volt a hangulat a stadionba, és nem bántam, hogy egy végig dolgozott tesztnap után még itt ugrabugrálok.

Az összetartást mutatja, hogy az egész stadion fütyült mikor egy fehér mezes a pályán feküdt, vagy ha egy piros mezes vitázik. Egy emberként fogadtuk az eseményeket. Ilyenkor a stadionban ülők egy nagycsalád tagjai voltak.

Gyorsan eltelt az első félidő, és fagyoskodva vártuk a második félidőt.

Nem igazán mondanám, hogy feléledt volna bármelyik csapat is. Sajnos kezdett úgy kinézni a dolog, hogy 0-0 marad, de akkor összesítettbe mi győzünk a múltkori 1-0ás győzelemmel.

Már éppen kezdtem feladni, hogy itt már tényleg nem lesz gól mikor Özil berúgta a vendég kapuba a labdát.

A stadionban elszabadult az örömmámor. Ordítva éltettük Özilt, Mout és a csapatot. Még hangosabb még nagyobb élvezettel hangoztak fel az jól ismert éltető strófák.

Mikor Benzemát lecserélték és Adebayor jött be helyette mindenki kíváncsian figyelte az új csatárt. Ez az első meccse itt a stadionba.

Hála Khedirának, remekül mutatkozott be, hiszen párperccel a beállítása után berúgta a 2. gólt a meccsen. Mindenki a nevét skandálta. Mosolyogva vettem tudomásul, hogy gyorsan be fogják ide fogadni mind a játékosok, mind szurkolók.

Amint lefújták a meccset megindultam az öltöző felé. Találkozni akartam Sergioval, mert nekem még ma hajnalba megy vissza gépem Valenciába. Igaz nem tesztelek, de kötelességem ott lenni.

**

Dél körül mentem ki a pályára, megnézni Sebi mit művel.

- Szervusz. - dobtam le magam az asztalhoz ahol éppen ebédelt. - Mesélj valamit.

- Mit? - nézett fel rám két falat között. - Mesélj inkább te, hogy mi a helyzet nálatok.

- Ha veszel itt egy pletyka lapot, vagy bekapcsolod a TV-t tudni fogod. - húztam az agyát. - De ne hidd el őket.

- Egy pillanatra megijedtem. - nevetett fel. Tetszett a nevetése.

Figyeltem, ahogy eszik. A szemeit, és amilyen élvezettel tömi magába azt a fura szószos tésztát.

- Mi az? - nézett rám. - Maszatos vagyok? - megtörölte a száját én pedig elvigyorodtam.

- Nem vagy maszatos. - nyugtattam meg. - Csak.. mindegy. - felkeltem, de még visszafordultam. Mondani akartam valami kedveset, de rájöttem, hogy félre értené, és talán én magam is furán értékelném a dolgot. - Szia. - köszöntem végül el és bemenekültem a szobámba.

Nem értettem mi a franc van velem. Nem szoktam furán érezni magam olyanok társaságába, akikkel lefeküdtem. Előszedtem a telefonom és Crist hívtam.

- Ronii!! Nem tudom, mi van velem, fogalmam sincs mi ez az egész, de egyszerűen furán érzem magam Seb társaságában. - panaszkodtam el.

- Óóó. Erről gondolom Ramos nem tud. - hallottam meg egy női hangot.

- Irina. - szűrtem a fogaim között. - Milyen jogon veszed fel Cris telefonját? - én hülye.. én nagyon hülye.. Legszívesebben falba vertem volna a fejem. Bárki felvehette volna, ha edzés van és Cris nincs az öltözőbe, hiszen kiírja, hogy én hívom!

- A barátnője vagyok. - nyávogta.

- Az még nem jogosít fel rá. - vágtam oda.

- Jaj, vigyázz mi lesz ha Ramos megtudja ezt az egészet. - tudtam, hogy ördögien mosolyog. Legszívesebben átalakítottam volna az arcát.
- Ha akarod, mond el neki. - mondtam lazán. - Furán érzem magam igen. Hmm, ő tudni fogja miért. fuss, mond csak el neki, és ásd el magad nála is. Ne félj, gyűlnek az ellenlábasaid Irina.

- Te repedsarkú kis.. - nem hagytam, hogy befejezze.

- Csak nem tükröt láttál? - kérdeztem meglepett hangon. Háttérben meghallottam egy nyugodt bariton hangot.

Irina mondott nekem valamit oroszul. Nem értettem a nyelvet, de biztos voltam benne, hogy valami nagyon ronda.

- Ne haragudj. - szólt bele Cris végre. - Nem hallottam a telefoncsörgést.

- Nem gond. - sóhajtottam. Nem fogom Irinát szidni neki. Nincs értelme.

- Miért kerestél? - kérdezte kedvesen.

- Ki vagyok kicsit akadva. Nagyon fura ez az egész így Sebbel. - magyaráztam neki.

- Kívánod? - kérdezett vissza. Nem vádló volt a hangja inkább kíváncsi.

- Nem szexuálisan. - próbáltam elmagyarázni. - Inkább megölelném, oda bújnék hozzá. Adnék neki egy nagy puszit.

- Hát hajrá. - nevetett. - Mi ezzel a baj? Ez még nem megcsalás. Engem is megölelsz és adsz puszit.

- De te más vagy. - nem tudtam elmagyarázni igazán.

- Miért? - kérdezett vissza. - Velem is lefeküdtél.

- De te Cris vagy! - egyszerűen nem tudtam, hogy magyarázzam el. - Te olyan, vagy mint egy pajzán, szex mániás nagybácsi, akinek a mosolyában ott van a szex lehetősége. - hangos hahotába tört ki, de hagyta, hogy befejezzem. - Sebastian pedig inkább, mint egy kiskutya, aki nagyon könnyen sérül lelkileg, és legszívesebben óvnám mindentől.

- Ezek után már érdekelne Sergio milyen. - nevetett.

- Mint egy nagy mackó. - nevettem. - Mint egy perverz maci. - már én is hangosan hahotáztam.

- Fogaljuk össze: Tehát Sergiotól megkapod a biztonságot, amire vágysz. Vettelen kiélheted kicsit az anyai meg védelmező ösztönöd. Velem meg pajzánkodsz? - a végén már megint nevetett. Igazán jól szórakozott rajtam.. Ne felejtsem el ezt visszaadni neki.

- Valami ilyesmi. - felsóhajtottam. Cris meg a komolyság. - Velem már az is kicsit perverznek és erotikával fűtöttnek hat, ha szóba állok, vagy egy szobába vagyunk.

- Ez tetszik. - bármibe mertem volna fogadni, hogy egy huncut mosoly játszik a szája sarkában. - De azt jobb ha tudod, hogy a te hibád az erotikus szikrák köztünk. - értetlenül néztem magam elé. - Túl jól festesz reggelente abba a nyavalyás mezbe, és túl régen volt mikor megkaptalak. - magyarázta.

- Borzalmas. - nevetettem. Most én próbáltam elviccelni az egészet. Érződött Cris hangján, hogy komolyan gondolja. - Te csak húzod az agyam, jól estem? Soha nem éreztél többet irántam. Őszinte választ várok, vicc nélkül. - jobb volt tudni.

- Volt idő, mikor simán harcba keltem volna érted, még ha erre rámegy Sergioval a barátságnak mondható dolog, ami köztünk van. Az sem érdekelt volna, ha fél csapat kiutál. - tudtam, hogy nem viccel. A hangja komoly volt. - De rájöttem, hogy ez simán vágy volt az elérhetetlenre. A VB után mikor összejöttetek Sergioval és én léptem elő a legjobb barátoddá, akkor jöttem rá, hogy én végig ezt irigyeltem. - elgondolkodva vett egy mélyebb levegőt. - Nem tagadom, nem utasítanám vissza, hogy együtt csináljunk valami nagyon pajkosat az ágyamba. - röviden felnevettem. Ez tipikus Cris. - De kapcsolatot már nem kezdenék veled. - fejezte be.

- Én élvezném, hogy elkényeztetsz és imádsz. - nevettem.

- Így is imádlak és kényeztetlek. - nevetett ő is. - Mennem kell, egy óra múlva edzés, és még oda is kéne érni.

- Rendben. - mosolyogtam. - Hétvégén meccs, ugye?

- Igen Real Sociedad ellen játszunk itthon. - magyarázta. - Haza érsz addigra? - kíváncsi volt a hangja. Elvigyorodtam.

- A meccsre talán. Vasárnap este már talán otthon leszek. - direkt emeltem ki a vasárnap estét, hiszen szombaton lesz a 26. szülinapja. Kisebb meglepetés buli készül neki Ikernél pénteken.

- Értem. - mondta szomorúbban. Alig bírtam ki nevetés nélkül. - Na Pápá pingvin. - nevetett fel ismét.

- Ciao Blanco. - köszöntem el tőle nevetve és egyből kinyomtam mielőtt válaszolhatott volna. Blanco megnevezést a nőkre használják Spanyolországban. Tudtam, hogy most éppen morog a telefont szuggerálva.

„ Jössz te még haza… :D CR”

Nevetve halkítottam le a telefonom és gyömöszöltem vissza a zsebembe.

Kiléptem a szobámból és éppen a boxok felé mentem mikor rezgett a telefonom.

„Szívedbe vésem és füledbe rágom: Rossz volt embernek lenned a világon. E korban, melynek mérlege hamis, S megcsal holnap, mert megcsalt tegnap is.”