Egyszer Te Szorítasz Egy Nemzettel, Egyszer Pedig a Nemzet Szorít Érted.

Hajnalok hajnalán kellett kelnem, ami miatt picit morcos voltam. Reggel 6-kor csörgött az órám. Kellett 20 perc, míg kimásztam az ágyból, és még 20 perc, míg a fürdőkádból hajlandó voltam kiszállni. Nem sminkeltem, mert úgyis kisminkelnek ott. Összefogtam a hajam és felvettem egy napszemüveget. Magamra rángattam egy rövidnadrágot és egy topot. Mire beleléptem a papucsomba Sebi már dörömbölt az ajtómon.

- Megyek mááááár. – morogtam. Kitártam az ajtót és egy fitt Sebivel találtam szembe magam, pedig még csak reggel 7-volt.

- Még végén miattad késünk el. – vágta a fejemhez.

- Még a végén a hisztid miatt késünk el. – vágtam vissza. Most kivételesen sofőr vezetett és Britta ült elől a sajtós. Sebivel beültünk hátra, de én azzal a lendülettel végig dőltem a hátsó üléseken és Seb ölébe tettem a fejem.

- Ne feküdj, ébredj fel! – bökdösött meg Sebi.

- Serg legalább hagyja, hogy kihasználjam az alvási lehetőségeket. – morogtam spanyolul.

- Mit mondtál? – nézett rám kíváncsian. Erre elvigyorodtam. Seb és Britte nem tudott spanyolul!

- Azt, hogy nem vagy normális, és hagy aludni. – mondtam továbbra is spanyolul. Előre fordultam és láttam a visszapillantóba a sofőr vigyorát. – Maga spanyol? – kérdeztem még mindig az anyanyelvemen.

- Igen Hölgyem. – tört ki belőle a nevetés. Csak vigyorogtam. A legjobban az dobott fel, hogy Sebi nem érti, mit beszélek. Még eszembe se jutott, hogy eltudom Spanyolul küldeni messzi éghajlatokra, úgy, hogy nem is sejti mit mondok épp. Neki támaszkodtam az ablaknak és már majdnem elnyomott az álom mikor éreztem, hogy megáll a kocsi. Felnéztem és jó nagy dugóba keveredtünk.

- Ha három utcával ezelőtt lefordult volna elkerülni a reggeli csúcsforgalmat. – mondtam nyugodtan angolul. Értetlenül nézett rám ezért megismételtem Spanyolul is.

- Ha tudod az utat, miért nem te vezetsz? – kérdezte Sebi számon kérőn.

- Mert hajnalok hajnala van. – ásítottam. Ilyenkor még Serg is alszik. – tetem hozzá morogva, pedig Serg megszokta a korán kelést, és 8, fél 9-kor már lent motoszkál. – Könyörgöm még Chris se kel ilyen korán, pedig aztán ő se normális! – ezt már angolul mondtam.

- Milyen Chris? – nézett rám Seb. – Ronaldo?

- Az. – morogtam.

- Honnan tudod, hogy mikor kel? – vonta össze a szemöldökét. – Azt tudom, hogy szokott nálatok aludni, de attól még ennyire nem szükségeszű tudnod.

- Aludtam már jó párszor vele. – ásítottam. – Fél életem oda adnám most, ha Serg vagy Chris mellett aludhatnék! - hisztiztem. – Ők ne pisztergálnak. – néztem szúrósan Sebire.

- Te összefeküdtél Ronaldoval? – nézett hátra Britta. – Akkor várhatom a botrány kirobbanását?

- Semmi közötök hozzá. – morogtam. – Egyébként pedig régen volt. – becsuktam a szemem és akaratlanul is megelevenedett a kép, ahogy csókolózunk vagy, ahogy meztelenül fekszik mellettem.

Előszedtem a telefonom és írtam egy sms-t Chrisnek.

„Súlyos pasi hiányom van. Már rólad fantáziálok!! Ja, jó reggelt :D”

Vigyorogva vártam a választ. Roni felébred a telefonra, Serg nem.

„ Bébi, mi a francot csinálsz ilyen korán fent? :D Rólam fantáziálsz? Képzeld el, ha valami ronda pasival fantáziálnál már. :D „

„ Mint mondtam RÓLAD fantáziálok :D Ki mondta neked, hogy jó pasi vagy? -.- Elég fájdalmas lesz, ha egyszer leesel az EGO-dról az IQ-dra”

„ Már kora reggel kezded? :D Nem esnék nagyot, mert magas az IQ-m :D Nem tagadom az EGO-t. Mássz rá a csapattársadra. Azt mondtad nem rossz pasi. Vagy gyere Afrikába és megbeszéljük :D ”

„ Most haragszom rá, mert nem hagyja, hogy aludjak legalább a kocsiba míg oda érünk.”

Meglepett mikor nem vissza írt hanem felhívott.

- Hova értek oda? – kérdezte kíváncsian. Még érződött a hangján, hogy most kelt.

- Fotózás lesz. – mondtam nevetve spanyolul. Chris tudott spanyolul, hiszen a Real miatt meg kellett tanulnia. – Egy kocsiban ülök ám az említett személlyel. – tettem hozzá. Minden erőmmel az ablakon néztem ki.

- Tud spanyolul? – kérdezte nevetve.

- Nem. – nevettem. – Miért a szobatársaddal mi van?

- Alszik, az erkélyen vagyok és nem is tud spanyolul. – felsóhajtott. – Bébi mikor tudsz jönni utánunk? Jó lenne személyesen beszélni. Van, ami nem telefon téma.

- Te is velem akarsz beszélni? – kérdeztem már éberen. – Sergio is azt mondta beszélni akar majd velem személyesen. Legalább ugyan azt akarjátok mondani? – faggatóztam.

- Biztos vagyok benne, hogy nem. – sóhajtott ismét.

- Gondterhelt vagy. – konstatáltam. – Mi van Pasika? Mi történt?

- Majd személyesen. – szinte láttam magam előtt a gondterhelt arcát. – A brazilokkal fogunk játszani pénteken.

- Izgulsz miatta? – kérdeztem aggódva.

- Ez a brazil csapat csak árnyéka a régi híres Brazil válogatottnak. – mondta lazán. – Da ha kapok egy sárgát, akkor nem játszatok a nyolcad döntőben.

- Az viszont gázos. – sóhajtottam. Mindig sajnálatom szoktam kifejezni a körülöttük lévő embereknek, ha Chris, Sergio vagy Iker nem jászhatott. Olyankor igazán kiborítóak. – Majd jó kisfiú leszel. A labdát rúgod és nem a másikat.

- Nem szoktam felrúgdosni senkit. – morogta.

- Téged szoktak, tudom. – vigyorogtam. Érzékeny témára értünk. Gyorsan mentem, ami menthető. – Le kell tennem, mert megérkeztük.

- Kérem majd a képeket! – mondta végül nevetve. – Ha már felkeltettél.

- Még meglátom, mennyire érdemled meg. – nevettem. – Vigyázz magadra és verjétek el a Brazilokat.

- Azt tudod, hogy ha 2.ként jutunk tovább, a csoportból akkor Spanyolországgal játszunk? – kérdezte még gyorsan.

- Sajnos tudom. Szóval jussatok tovább elsőnek. – nevettem.

- Akkor a brazilokkal játszanak. – nevetett.

- Nem tudom. – sóhajtottam. – Majd alakul.

- Igaz. – hallani lehetett a hangján, hogy mosolyog. – Vigyázz a popódra Bébi!

- Vigyázok ne aggódj. – nevettem. – Te is vigyázz magadra. – mosolyogva tettem le a telefont. Mikor ránéztem a mosolygó sofőrre esett le, hogy ő értette, amit beszéltem. Sebi durcásan fordult az ablak felé.

Végre tényleg oda értünk. Gyors sminkelés, a hajam rendesen beszárították egyenesre és a frufrum hátra tűzték a fejem tetejére. Kaptam egy fehér atlétát meg egy Red Bullos inget rám adtam, meg adtak egy Red Bullos rövidgatyát, aminek a fenekén volt a felirat. Cipőnek meg kaptam egy fehér papucsot. Sebi is kb így volt beöltöztetve csak ő nem kapott az ing alá még egy felsőt. Nem volt megszabva, hogy álljunk, be azt mondták viselkedjük természetesen. Kaptunk egy-egy irányítható kisautót, szóval jól indult az egész. Elkezdtünk versenyt rendezni, hogy ki a jobb, közbe kameráztak meg fényképeztek. Lesz pár vicces kép. Szinte végig én nyertem így folyton ugráltam örömömbe. Legalább két órát elszórakoztunk így, aztán kezünkbe nyomtak egy-egy mezt. Az enyém a spanyol válogatotté volt Sebié a német. Azt kérte a fotós, hogy ott a kamera előtt vegyük át a csapat inget a mezre. Sebi pár pillanatig csak nézett mikor elkezdtem kigombolni az ingem. Persze azt ő nem tudta, hogy van alatta egy fehér felső. Hozzá vágtam a Red Bullos felsőt és belebújtam a spanyol mezbe. Tetszett, mert a hátán az én nevem volt, és ez a VB-s mez volt, ráadásul a piros. Sebi is végre kapcsolt és átvette. Most én néztem őt, mert ő így megvillantotta a felsőtestét. A srácoktól már megszoktam a félmeztelen pasikat, és nekik sokkal kigyúrtabb testük volt. Főleg Sergnek meg Chrisnek. Kaptunk focilabdát, hogy dekázzunk vagy trükközünk. Az én trükköm volt a legviccesebb, mert fogtam magam és ráültem a labdára. Fáradt voltam. Sebi picit tudott dekázni, megvártam, míg kiéli a gyerek korát. Hagytam érvényesülni.

- Na mi lesz, ennyire nem tudsz semmi trükköt? – cikizett Seb.

- Csak nem akarlak beégetni. – mondtam komolyan. - Ragadt rám valami a focitudásból a sok focista között. Nem mellesleg többüknek is a legkedvencebb elfoglaltsága azt volt, hogy engem tanított trükkökre, és röhögött a bénázásomon.

- Jaaaj. – nevetett. – Csak a szád nagy. – felhúztam a szemöldököm majd felkeltem.

- Te akartad. – mutattam felé. Elkezdtem a lábfejemen pattogtatni a labdát, majd átvettem combra, utána pedig fejre. Vissza le mellkasra, onnan le combra és vissza a lábfejemre. Ne felejtsem el Chrisnek megköszönni ezt a trükköt. Sebi nagy szemekkel nézett rám. – Mit hittél? Koszon meg ronda beszéden kívül semmi nem ragad rám a sokfocis barát mellett? – kérdeztem nevetve. Ráraktam a talpam a labdára és egy lábon állva görgettem picit jobbra-balra. Ez Sergio szokása volt, de úgy csinálja már, hogy észre se veszi.

- Be kéne venni téged a pilóta focicsapatba. – nevetett.

- Nem vennének be. – nevettem én is. – Félnek tőlem. – hahotáztam. 8-tól délután 3-ig ott voltunk. 4-volt mire vissza értünk a hotelbe.

***

Gyorsan elment a hét, mert végig melóztam az egészet, én nem igazán hagytak nyugalmat. Lévén, hogy spanyolba lesz a futam így Alonsoval és Alguval mindenfele meg lettünk hívva.

Szombaton meg lett a 3. rajhely, vasárnap pedig egy uncsi futam után megint felállattam a dobogó harmadik fokára, bár most Alo nyert és Seb lett a második. Alo büszkén vigyorgott rám, mikor megszólalt a himnuszunk. Oda nyúltam és amennyire tudtam hátba vágtam. Csak ne vigyorogjon, attól még, hogy megmondta, hogy szólni fog a himnusz. Ott fent állni, míg minden szurkoló néma csendben hallgatja a nemzete himnuszát… Jó érzés volt.

Estig és még másnap is kaptam a gratulálok sms-eket és hívásokat. Még pénteken lejátszották a Portugál- Brazil meccset, de nem láttam, mert éppen arról vitáztam Christian Hornerrel a csapatfőnökkel, hogy menni akarok egy hétre Afrikába. Mivel nem engedte így otthon fogok unatkozni, hiszen Mona a hétvégén kiutazott a fiúkhoz. Persze én azt mondogattam, hogy jó nekem itthon a meleg Madridba, mindenki tudta, hogy depizek mert nem tudok menni. Már vasárnap haza autókáztam Madridba és befeküdtem a kanapéra. Egy nap alatt meguntam az egész életet. Ettem, TV-ztem edzettem, úszkáltam a medencébe, vagy lent a jakuzziba ültem. Nagyon üres volt a ház, és nyomasztó. Sebi Németbe volt a szüleinél, így még őt se tudtam áthívni. Mást pedig tartásból nem hívtam át, így a hülye fejem miatt unatkoztam. Renének sem volt ideje bejönni, megnézni élek-e még. Mirian, Sergio másik tesója benézett néha, valószínűleg Serg szólt neki, hogy be depiztem. Annyira unatkoztam, hogy még a szerkényemet is kipakoltam, és szépen mindent visszarakosgattam. A mezek maradtak a végére. Volt mindenféle. David úgy fogalmazott mikor a kezembe nyomta a mezét, hogy „ Mindenkitől kaptál mezt, akinek fontos vagy. Nem akarok kimaradni a sorból.” Kicsin múlott, hogy ne sírjam el magam. De igaza volt. A legtöbb mez Sergtől volt. Miután visszapakoltam a mezeket is átmentem Serg szobájába és végig dőltem az ágyán.

Nagyon hiányzott, és ez picit megijesztett. Még csak egy napja szenvedtem itthon, de már minden bajom volt.

Kedden jó későn másztam ki az ágyból és bevetődtem a TV-elé. Még másfél óra volt a meccsig. Most jött el az a pillanat, amit nem vártam. Spanyol- Portugál meccs. Már teljesen egyértelmű volt, hogy csörögni fog a telefonom a meccs előtti egy órában.

- Szia. – köszöntem bele izgatottan.

- Hello Kislány. – köszönt bele Serg nevetve. – Na most kinek drukkolsz?

- Nektek. Egyértelmű. – vágtam rá.

- Azért mondod, mert én hívtalak, vagy ha Chris felhív neki is ezt mondod? – kérdezte kíváncsian.

- Neki már megmondtam, hogyha összekerültök, nektek fogok drukkolni. – magyaráztam. – A csapatotok nagy részét ismerem és szeretem, ezen felül Spanyol vagyok. Chris nem fog örülni, ha kiesik most a csapata, de nagyobb csapásnak élném megm ha ti este ki.

- Ennek igazán örülök. – mondta nevetve. - Ennyire voltam csak kíváncsi. Le kell tennem.

- Puszilom a népet, és Hajrá! – nevettem. Most már nem bírtam magammal. Elkezdtem mászkálni, és vártam, hogy végre elkezdődjön a meccs. Ránéztem Sergio EB-s cuccára a vitrinbe és eszembe jutott valami.

„ Pont ma 2 éve, hogy megnyertétek az EB-t. Szerencse nap, menni fog. Hajrá! : )”

Vigyorogva dobtam le magam a kanapéra és már biztos voltam a spanyol győzelemben. Nem vártam választ így meglepődtem mikor jelzett a telefonom.

„ :D Tényleg. Köszi az infót! :D „

Vigyorogva dobtam vissza a kanapéra a telefonom.

Mikor elkezdődött a meccs azt vártam volna, hogy egy jó kis csata alakul ki, de szinte unalmas volt az egész. Ha nem Spanyol- Portugál meccs ott hagyom és kezdek magammal valamit, de így végig néztem. Talán 2-3 nagy helyzet volt, de egyiket sem tudták értékesíteni a csapatok. Ahogy lefújta a bíró az első félidőt végig dőltem a kanapén.

Második félidőben elfogyott Nino lehetősége így lecserélték. Megint nem rúgott gólt, bár láthatóan nagyon akart és volt pár jó helyzete. Talán Oli megtudja majd valahogy vigasztalni, hogy ne essen szét.

Ahogy bejött Llorente megindultak a mieink. Először Sergio fejelte rá, de a kapus elkapta. Utána jött David, de centikkel arrébb ment. Elkezdtek passzolgatni végül David megint kapura rúgta, de lepattant a kapusról, azt viszont már berúgta a kapuba Villa.

- Ezaaaaz, végre!! – ültem fel a kanapén. Mindenki Davidot éltette. Nagyon jó formában van a Kölyök.

Nem sokkal utána megint Serg rúgta rá, de a kapus sokadik nagyon jó védése miatt nem lett gól.

Meglepődtem mikor Christ elég szépen megtaszigálták, és a bíró mintha mi sem történt volta tovább intette a meccset.

- Így jár az, aki mindenért hisztizik. – csóváltam a fejem. Chris egyébként is szépen eltűnt a pályán. A második félidőben nem nagyon mutatott fel semmit, mondjuk az egész Portugál csapat kezd szétesni.

Mire támadtak volna Chrissék kiintették Costat piros lappal. Azon mosolyogtam egy jót mikor Casi ment oda Costahoz megnyugtatni. Nagyon vallott Ikerre ez a viselkedés. Ő volt a válogatott apukája szinte. Fiatal volt, de sokat megért már a füves pályán, és ő volt a legfelelősségteljesebb is a csapatban, talán ezért volt Csapatkapitány, vagy pont az miatt lett ilyen. Nem tudom, de ez rá vall.

Az, hogy a végén még a TV közvetítő is Chris idegbeteg fejére kíváncsi már nem meglepő. Viszont azon morcosan néztem mikor látványosan köpött egyet a kamerás elé. Mikor Xabit mutatták, ahogy mezt cserél egy Portugál játékossal… Nagy szemekkel néztem. Xabinak sem volt rossz teste.

Megint elterültem a kanapén és vigyorogva írtam meg az sms-eket.

„ Csak azért nem kapsz lebaszást a köpés miatt, mert megértem, hogy idegbeteg vagy. Jöttök is haza? Hova mész? Ugye Madridba? Halálra unom magam.. : ( „

Elküldtem Chrisnek majd megírtam a srácoknak is az sms-t.

„Gratuláloooook!!!! :D Ninonak üzenem, hogy semmi sincs veszve, és jó volt ma. Mindannyian jók voltatok! „

Elküldtem Sergnek és elindultam keresni valami kaját a konyhába de jelzett a telefonom. Azt hittem ilyen hamar vissza írtak a srácok de csak Mona volt.

„ Nagyon-nagyon szar idő van itt : (. Chrisék száját jól elkenték! Úgy kell neki! :D Hiányzik a jó meleg Madrid : ( „

„ :D Hát fázzál szépen meg. Megérdemled, mert te mehettél én meg nem. Na megyek süttetem egy kicsit a hasam. :p „

Vigyorogva mentem be a konyhába.

Egyik sráctól sem kaptam választ, estig. Bizonyára a Spanyolok buliznak őket ismerve, Chris pedig morcos. Nem voltam igazán álmos, bár az egész napot végig edzettem, de azért befeküdtem az ágyba. Kivételesen nem mezbe aludtam, mert iszonyú meleg volt és a klímától csak megfáznék, így egy toppot vettem fel egy forró nacival.

**

Reggel arra ébredtem, hogy valaki csenget. Felkeltem és belebújtam a selyem köntösömbe, hogy mégse tűnjek annyira nyúzottnak. Feletettem a fejemre a kapucnit, hogy ne látsszon a kócos hajam, bár így is két oldalt kilógott a kapucni alól. Összekötöttem elől a köntöst és lementem ajtótót nyitni. Reggel 8óra volt. Megnyomtam egy gombot, ami kinyitja a kaput és vártam, hogy felérjen a kocsi feljárón a vendég. A kapu nálunk szinte mindig nyitva van csak estére zárjuk be. Nem olyan környéken lakunk ahol ezt ne engedhetnénk meg magunknak. Egy taxi gördült be a feljáróra, amin nem lepődtem meg, hiszen láttam, hogy taxi várakozik a kapu előtt. Valaki nagyon lusta volt.

Nem vártam meg, míg kiszáll belőle bárki is érkezett hanem nyitva hagytam az ajtót és bementem a konyhába inni valamit, hogy felébredjek rendesen.

- Már arra sem méltatsz, hogy az ajtóba megvársz? – hallottam meg egy hangot a konyhaajtóból. – Elég veszélyes csak így beengedni valakit az otthonodba. – a hangból már megismertem a jövevényt, de nem mertem hinni a fülemnek. Hátra fordultam és totálisan ledöbbentem. Vigyorogva várta, mire feldolgozom, hogy itt van.

- Chriiiiiiiis. – ugrottam a nyakába boldogan. Nevetve pörgetett meg, és nem is tett le utána sem. – Hogy kerülsz ide? Miért nem írtál, hogy jössz? Hogy értél egyáltalán ide? – még mindig a nyakába csimpaszkodtam ő pedig nevetve tűrte a dolgot.

- Meccs után összeszedtem a cuccom és jöttem az első géppel. – mondta nevetve. – Megkértem Sergioékat, hogy ne szóljanak. Meg akartalak lepni. – picit eltartott magától. – Vagy ennyire régen láttalak vagy jót tesz neked valami, mert nagyon szép vagy. – mosolygott, olyan igazi CR mosoly volt.

- Hülye. – nevettem és visszabújtam a nyakába. Letett a földre és úgy ölelt tovább.

- Úgy tűnik nem fogtam mellé, hogy ide jöttem egyből és nem haza anyáékhoz. – elengedtem és nyomtam egy puszit az arcára.

- Örülök, hogy itt vagy. – mosolyogtam rá. – Örülök, hogy nem törtél össze annyira, mint hittem. Örülök, hogy gondoltál rám. – megfordultam és kitártam a hűtőt. – Kérsz valamit? – hátra néztem rá, de nem kellett volna, mert ott állt mögöttem vigyorogva és átnyúlt a vállam felett, hogy kivegye a narancslevet.

- Köszönöm, maradj csak. Kiszolgálom magam. - kaptam én is egy puszit majd leszedett egy poharat és töltött magának. – Nem pihenünk le? Egy kicsit kifáradtam, meccs aztán 10 óra repülőn. – elhúzta a száját. Bólintottam, és ahogy elmentem mellette megfogtam a kezét. Én mentem elől és húztam magam után Christ is. Bementem a szobámba és végig dőltem az ágyon Christ is magammal rántva.

- Itt maradsz a héten? – kérdeztem felé fordulva. – Jövő héten nekem Brit Nagydíj, eljössz velem?

- A hetet még úgy terveztem, hogy itt maradok Madridban. – mosolygott. – Hétfőn sajnos mennem kell. – arca megváltozott. Komoly lett és aggódó, picit talán ijedt.

- Mi történt? Mi az Chris, amit személyesen akartál elmondani? – kérdeztem rá. Sóhajtott egyet és felült az ágyon.

- Emlékszel mikor megvolt az a cuki pincérnő? – kérdezte. Az összes hódítását vigyorogva mesélni vagy kérdez rá, hogy emlékszünk-e rá. Most komoly maradt.

- Emlékszem, Casi piszkált is vele, hogy pincérnő és nem egy újabb modell vagy valami híresség. – bólintottam. Kezdtem aggódni. – Chris még egy botrány fog kialakulni?

- Remélem nem. – lehunyta a szemeit és sóhajtott egyet ismét. Felültem én is és elé térdeltem. Nem szóltam semmit. Vártam, hogy elmondja. – Terhes lett és elég valószínű, hogy én vagyok az apja. Nemsokára megszül és apaságival kiderül. Ha én vagyok az apja, akkor elhozom onnan és vállalom a gyereket. – egy levegővel mondta el és a végén már engem nézett. Várta a reakcióm.

- Lehetek a keresztanyukája? – kérdeztem mosolyogva. Meglepődött. Gondolom ordibálás és szidást várt. – Én örülnék egy kicsi Chrisnek. – vontam vállat. – Persze nem hagynám, hogy EGO-istát nevelj belőle, de anyukád se hagyná szerintem. Hogy gondolod a nevelését? Nem sok időd lenne nevelni.

- Anya ide költözik hozzám, Madridba és segít. – mosolygott. – Ha úgy van ezek szerint rád is számíthatok.

- Persze. - vágtam rá. – Had legyek a keresztanyukájaaaaa. – próbáltam nevetésre bírni, így vágtam hozzá a nagy könyörögős fejet. – Naaaaa… - közelebb másztam hozzá és megbökdöstem a mellkasát. Erre már felnevetett.

- Először derüljön ki, hogy az enyém-e. – állított le. – Utána beszélhetünk róla. – nevetett. Figyeltem, ahogy nevet, és elképzeltem őt mint apa. David és Nando egyértelmű volt, hogy jó apák lesznek és azok is. Sergio is jó apa lesz, mindenki tudja róla. Chrisről kevesebben tudják a gyerekimádatát, és nem is igazán passzol bele a jelenlegi életébe egy gyerek. De ha komolyan gondolja, hogy ő akarja felnevelni akkor változni fog. Ha valamit ő elhatároz, Isten segítsen mindenkit, aki az útjába áll.

Nagyon elgondolkodhattam, mert már ő is engem nézett.