Mikor túlságosan szeretünk, nehéz észrevenni, hogy már nem szeretnek bennünket.

Egész nap az kattogott az agyamban, hogy valaki tudja. A számot nem ismertem, és mikor megpróbáltam felhívni, nem tudott kapcsolni a vonal.

Az egész napi idegeskedés után nem bírtam aludni.

Nagyon fáradtan, kimerülten ültem fel a hazafelé tartó gépre. Mona jött értem, aki mit sem törődve a fáradt arcommal és a le-leragadó szemhéjammal, csak mondta a magáét. A srácoknak edzés volt.

- Eljössz velem vásárolni? - kérdezgette Mona folyton.

- Nem, be kell mennem a srácok edzésére. - vágtam ki magam. - Még Sergio kért meg rá. - csak bólintott. Megsértődött, de ez érdekelt most a legkevésbé. Valaki tudta a tikom, és bármikor ki is teregetheti a sajtónak.

Mikor oda értünk a stadionhoz, gyorsan elköszöntem Monától és besiettem. Még több, mint egy óra visszavolt az edzésből. Sőt, talán még el sem kezdték. A biztonságiak simán átengedtek, ismertek már, és VIP belépőm volt egész idényre.

Egyből a lelátóra mentem, de a pálya még kihalt volt. Furcsán megnyugtató volt ez a csend. Máskor iszonyú hangerővel harsog itt az éltető dal és az induló. Szinte hallani véltem az éljenzést. Mintha a falakba is beleivódott volna már a "Hala Madrid" szövege. Vagy talán éppen ezek a falak súgták időtlen-idők óta a dalszöveget az embereknek. Furcsa érzés volt, de teljesen megnyugtató. Szép lassan pár ember lézengeni kezdett a lelátókon. Nem volt zártkörű az edzés, így többen is kijöttek.

A csapat csak jó fél óra után jött ki. Egyedül álltam a korlátnál, ami a nézőteret és a pályát szegélyező részt választja el. Nem kiabáltam oda vagy hívtam fel magamra a figyelmet. Kapucnit a fejemre húztam és csak figyeltem őket. Hülyültek, és szórakoztak, míg Mou ki nem ért, hogy aztán komolyan nekiálljanak edzeni. Holnaptól mindenki a válogatott csapatával edz már. Mou tökéletes formában akarta őket kiadni a keze alól. Ma estére haza jön sok kedves barátunk, amit nagyon vártam. Itt a Santiago Bernabéu-ban fogják tartani a Spanyolország-Kolumbia meccset. Egy kis kárörvendő mosoly jelent meg az arcomon arra gondolva, hogy a drága Barcás focistáink nem annyira szívlelik a helyet. Hiába minden szájhúzás, Madrid a főváros, így illendően a főváros stadionjában tartják a meccset.

A fiúk futottak, gyakorlatokat csináltak, nyújtottak. Csak akkor vettek észre mikor egymás ellen két csapatra osztva játszottak és Marcelo rosszul passzolt, és Özil nem bírta beérni és mellém vágódott le a labda. Oda léptem a labdáért és mire visszafordultam már mind engem néztek. Mosolyogva dobtam oda a labdát Özilnek. Biccentett nekem és már dobta is be. Sergio volt az egyetlen, aki nem mozdult, csak nézett engem. Mikor felhangzott innen-onnan az ordibálás, hogy mozduljon már meg, akkor fordult el és rohant megszerezni a labdát.

Nem értettem a viselkedését. Már többször voltam kint edzésen, de soha nem fagyott le.

Meglepett a dolog, de nem akartam őt zavarni az edzésben, mert láttam, hogy folyton felém pillantgat. Inkább felkeltem és lementem az öltözőbe, ott legalább meleg is volt. Leültem Sergio szekrényéhez és kitúrtam a telefonját. Nagyon reméltem, hogy tévedek, és az, aki nekem küldött SMS-t, neki nem írt.

Beléptem a bejövő SMS-ek közé, és felsóhajtottam mikor megláttam az utolsó számot, amiről üzenetet kapott.

„Mikor túlságosan szeretünk, nehéz észrevenni, hogy már nem szeretnek bennünket.”

Nagyon vissza kellett fognom magam, hogy ne vágjam a falhoz Sergio telefonját. Bekevert. Valaki szét akar minket szedni.

Annyira bedühödtem, hogy inkább visszaraktam a telefont a táskájába, és járkálni kezdtem.

Pár perc után nyílt az ajtó, és Cris jött be. Nagyon szipogott és az orra-arca piros volt. Kótyagosnak és nagyon fáradtnak tűnt.

- Roni mi baj? - siettem elé.

- Nem igazán érzem magam jól. - vallotta be. Ledobta magát a szekrényéhez és szipogva lehunyta a szemét. Hallatszott a hangján is, hogy tényleg nincs a legjobban.

- Tusolj le egy jó nagy adag meleg vízzel, és hazaviszlek, rendben? - oda mentem hozzá és a homlokára raktam a kezem. Elég magas láza lehetett. Szerencsére volt 4-5 napja kipihenni. És gonosz mód megfordult a fejemben, hogy a legjobbkor beteg, hiszen most több mint egy hétig nem lesz Real meccs. Persze egyből elhessegettem dolgot.

Cris bólintva dobálta le a cuccait, én pedig visszaültem Sergio szekrényéhez és csöndesen néztem a focista ámulatba ejtően izmos testét.

Hogy mit ettem az izmos kidolgozott testű pasikon? Legszívesebben mindent…

Már tizenévesen rájöttem, hogy én a focistákra bukom. A testük iszonyúan ki volt dolgozva, és valljuk be, elég sokáig bírják kondival az ágyban. Talán csak egy pasim volt, aki nem volt focista, de az még az elején. Cris egy száll boxerbe ment át a tusolóba kicsit vacogva.

Legszívesebben utána mentem volna, hogy végighúzzam az ajkaimat a kockás hasán, és érezzem az övéit az én ajkaimon.

Döbbenten néztem magam elé.

- Mi a franc? - suttogtam. Megkívántam Crist. Annyira, hogy alig bírtam magam türtőztetni. Tudtam, hogy egy fal választ csak el a teljesen pucér Ronaldotól. Mások ilyenért ölnének. Bármit feláldoznának.

Én is feláldoznék bármit?

- Nem. - vágtam rá sziklaszilárdan, és hangosan. De belül ott lebegett bennem egy egészen más válasz is, de gondolni sem akartam rá. Nekem ott van Sergio.

Oda óvatoskodtam a tusoló ajtajába, hogy hallja Cris amit mondok.

- Kint megvárlak, csörgess meg, ha jössz kifelé, és a kocsidnál találkozunk. - próbáltam hangosabban beszélni, hogy tuti hallja.

Bent csobogott a víz, és nem jött válasz. Sóhajtva léptem beljebb. A kabátom az öltöző részben volt, így csak egy vékony pulcsi volt rajtam. A gőzzel teli levegőben egyből melegem lett.

- Cris? - sétáltam óvatosan a zuhanyzók mellett.

- Hm? - hajolt ki. Csak a feje és fél mellkasa látszott ki, de ahogy folyt rajta a víz öntudatlanul is nyeltem egy nagyot. Mi a franc van velem?
- Kint várlak meg. Lassan vége az edzésnek, és nem akarok itt bent zavarni. - magyaráztam. Végig nézett rajtam.

- Oké, ez volt a hazugság, és mi az igazság? - kérdezte szeptikusan.

- Nem akarod tudni. - vágtam rá, és hátraarcot csináltam, hogy minél előbb elhagyhassam a fürdőt.

- Ami! - kiabált utánam. - Az, hogy kívánsz nem gond. Szexi vagyok, és jó pasi. Persze hogy kívánsz. - hatalmas önelégült mosoly jelent meg az arcán.

- Beképzelt majom. - vágtam a fejéhez.

- Csak tisztában vagyok az igazsággal. - vágott vissza.

- Akkor ideje felébredni és észrevenni, hogy teli bilibe lóg a kezed. - választ nem várva kicsörgettem a fürdőből.

Kint a pakolóba a kocsijának a motorház tetején ülve vártam, hogy végezzen a tollászkodással. Nagyon fáradt voltam, de nem akartam hagyni, hogy Cris betegen vezessen.

Mikor orrig felhúzott sálban és szemig lehúzott sapkában kijött a stadionból elvigyorodtam. Alig látszott ki a ruhája alól.

- Se meghalni nem akarok, se azt, hogy baja legyen a kocsimnak. - szögezte le mikor oda dobta a kulcsokat.

- Cris nem taknyos kezdő vezető vagyok. - morogtam mikor beültem. Benyomtam a kulcsot a gyújtásba és ránéztem a mellettem szenvedő pasira. Éppen a biztonsági övvel szerencsétlenkedett. Oda nyúltam és segítettem neki bekapcsolni. Vastag télikabátba tényleg nem egyszerű. Feltekerte a kocsiban a fűtést, és várakozóan rám nézett.

- Jó-jó nem vagy kezdő vezető. - sóhajtott fel. Elégedett mosollyal indítottam be a motort. Kihajtottam a parkolóból, és az első lámpánál sikeresen pirosat is kaptunk. Előszedtem a telefonom és elkezdtem SMS-t írni Sergionak, hogy hova tűntem.

- Figyelj már oda! Zöld! - bökött meg Cris. Jobb kézzel tovább írtam az SMS-t bal kézzel pedig a kormányt fogtam. Egy kézzel jelentősen lassabban ment a pötyögés, de nincs mese, ez van. Felváltva pillantgattam a telefonomra és az útra.

- Nem akarod szépen lerakni és majd mikor már kiszálltam, akkor foglalkozni a telefonoddal? - érdeklődött kicsit ijedt arccal.

- Nyugalom. - intettem le. Váltottam telefonnal a kezembe, és mikor kiértünk a város szívéből, és ráfordultam az egyenes útszakaszra, elengedtem a kormányt és combbal tartottam azt. Ha húzni kezdett az egyik irányba korrigáltam láb megemeléssel. Két kézzel gyorsan végig írtam az SMS-t.

- Ami! Az Isten szerelmére! - csattant fel Cris.

- Nem tetszik valami? - néztem rá vigyorogva. A két kézzel való kormány elengedés már inkább szólt Cris szívatásáról, mint valós szükségről.

- Többet nem ülök be melléd. - morogta.

- Dehogynem. - nevettem. Megfogtam a kormányt és a két lábam közé dobtam a telefont.

- Ha ezt egy zsaru látta volna, elveszi a jogsid. - morgott tovább. - Életveszélyesen vezetsz. - vigyorogva nyomtam a gázt tövig, és élvezetten figyeltem, ahogy a mutató 200 km/órához közelít.

- Ami, azért lassíts. - szólt rám.

- Te is meg szoktad hajtani. - vontam vállat.

- De az én vagyok! - csattant fel.

- Cris, 300 km/órával száguldozok átlagosan minden hétvégén év közben. Nem hiszem, hogy gondot okozna egy sportkocsi kezelése. - csóváltam a fejem.

Mikor leparkoltam a garázsában kiszállt és megsimogatta a kocsiját.

- Többet nem hagyom, hogy vezessen, ne félj. - mondta a kocsinak.

- Cris te nem vagy normális. - morogtam oda. Átindultam hozzánk, de csak akkor láttam meg az ismeretlen kocsit a ház előtt. Kicsit félve mentem tovább és kinyitottam ki a kaput, hogy besurranjak, de hallottam, hogy nyitódik meg csukódik a kocsi ajtaja. Hátra lestem a vállam felett, és egy hatalmas vigyorú Nandot állt mögöttem. Első döbbenet után két lépéssel oda mentem elé és megöleltem.

- Hát te? - kérdeztem tőle egy kicsit ellépve, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Tudod, válogatott.. - vigyorgott. Annyira jó volt újra látni.

- Persze. - nevettem. - Azt hittem csak este vagy holnap jöttök. - magyaráztam. - Chelsea? - kérdeztem rá. Megvonta a vállát. A mosoly eltűnt az arcáról.

- Ezt beszéljük meg ott bent. - mutatott a ház felé. - Ha még beengedsz.

- Miért ne engednélek be? - vontam össze a szemöldököm. - Ha nem akarsz róla beszélni, nem kell. Míg nem a Barcelonához mész, mint Villa addig nem akadok ki a csapatválasztásodon. - magyaráztam nevetve. - Pepe mit szólt hozzá, hogy otthagytad?

- Azt mondta, hogy ez az én döntésem, támogat. - mosolygott halványan.

- Mindig is imádtam Pepét, és egyet is értek vele. - bólintottam. - De tudod, hogy a csapatváltás azzal jár, hogy én kapni szeretnék egy cuki Torres-es kék mezt. - elvigyorodott és bólintott. Fanatikusan gyűjtöttem a mezeket.

- Holnap délelőtt lenne kedved elszórakoztatni két hölgyet és egy fiatalurat? - kérdezte a konyhába menet. Már nem is voltam annyira fáradt. Nagyon örültem Ninonak.

- Ha Ollala, Nora és Leo a nevük, akkor még kérdésnek is hülyeség volt. - vigyorogtam rá. - Apuci kérsz valamit? - nyitottam ki a hűtőt.

- Valamit inni. - ült le a pulthoz. Kiraktam elé a narancslevet és egy poharat.

- Most értem én is haza jó pár nap után, szóval üres a hűtő - csóváltam a fejem.

Fernando ott maradt Sergio hazaérkezéséig. Nagyon jó barátok voltak, így természetes volt az ölelkezés náluk. Néha elgondolkodom milyen érzés lenne minden alkalommal, a csapattal tusolni.

- Ne haragudjatok, de én felmegyek aludni. Nagyon fáradt vagyok. - magyaráztam.

- Holnap akkor majd edzés előtt idehozom őket. - mosolygott rám Nando.

- Kiket? - kérdezte kíváncsian Sergio.

- Olit, Norat és Leot. - mosolygott Nando.

- Velük én is szívesen találkozom. - mosolyodott el. - Jön ide David és Jesus. - szólt utánam Sergio. - Még az este folyamán érkeznek.

- David? Villa? - kérdeztem vissza. Bólintott. Én is bólintottam és felmentem az emeletre. Letusoltam és egy nagy pólóba feküdtem le aludni a saját ágyamba. Sergio hideg volt velem, inkább nem feküdtem végig az ő ágyán.

**

Este még felébredtem arra mikor David és Jesus megérkeztek, de nem keltem fel. Átfordultam a másik oldalamra és aludtam tovább. Jesus első sorban Sergio nagy spanja volt. David pedig nem tudtam ki mellé állna, ha összevesznénk Sergioval, valószínűleg egyikünk mellé sem. Gerrard tudtam, hogy mellém állna, és Cris is. Iker és Fernando pedig számomra kérdőjel volt.

Mikor nyílt az ajtó nem néztem fel. Bárki az, higgye csak, hogy alszom. Besüllyedt alattam az ágy és egy óvatos kéz kipiszkálta a hajam a szememből.

- Miért játszod meg, hogy alszol? - hallottam meg David csendes hangját. - Felismerem, ha valaki alszik. Már a lányaim sem tudnak átverni. - hallható boldogság vegyült a hangjába mikor a lányairól beszélt.

- Nem akarok róla beszélni. - suttogtam.

- Rendben. - sóhajtott. - Akkor nem beszélünk róla. - felnyitottam a szemem és egy komoly gondolkodóba esett Davidot láttam. - Ugye nem azért nem akarsz róla beszélni, mert leigazoltam a Barcához?

- Dehogy. - mosolyogtam. - Oké, kicsit mérges vagyok miatta, de Gerrard is Barcas.

- Azt hittem, megutáltál a vereségetek után. - vigyorodott el.

- Most, hogy felemlegetted. - néztem rá sötéten. Meglöktem a lábammal mire leesett a földre. Mindketten nevetni kezdtünk.

- Nincs minden rendben köztetek, igaz? - kérdezte kis idő után.

- Nincs. - sóhajtottam. - De most menj aludni, mert holnap edzés. - felültem az ágyban és meglöktem kicsit az ajtó felé. - Pati a fejemet venné, ha nem figyelnék rád.

- Tényleg, üzeni, hogy rég beszéltetek, és attól még ha engem utálsz, ő szeret téged, és Zaira nagyon hiányol. - magyarázta vigyorogva.

- Majd egyik nap felhívom. - biztosítottam. Bólintott és kiment a szobából.

Tudtam, hogy gyerekes bujkálni, de bármennyire korgott is a hasam, nem mentem le a konyhába. Akkor biztos, hogy Sergioba botlok, és féltem hallani azt, amit mondani akar.

**

A napok gyorsan teltek. Minden délelőttöt, míg a srácok edzettek, Oliékkel töltöttem. Imádtam a két apróságot. Délután nagy részét pedig lent töltöttem az edzőteremben. A lábam még mindig nem volt 110%-os.

Utolsó otthon töltött napom reggelén korán csörgött a telefonom. Gerrard Piqué nevét jelezte a telefonom. Meglepő volt, mert ő ilyenkor még aludni szokott, ha teheti.

- Szia Piqués. - nevettem fel álmosan.

- Szia, felkeltettelek Csajos? - kérdezte kíváncsi hangon.

- Igen, de már lassan úgyis kelnem kellett volna. Hogy-hogy hívsz? - érdeklődtem.

- Mennyire olvasol bulvár lapokat mostanában? - faggatott.

- Pont annyira, mint régen. Azaz semennyire - válaszoltam. - Le vagyok nagyon maradva mindenben. Netezni se neteztem már jó ideje.

- Akkor vázolom. - mondta izgatottan. - Szakítottam, Nuriával. Új barátnőm van, aki a híresebb kategóriába tartozik, és most itt vagyunk Madridban, de nem merem csak úgy elengedni egyedül, mert nem ismeri a várost, és valljuk be, elég könnyű eltévedni.

- Legyek felvigyázó? - kérdeztem érdeklődve.

- Inkább úgy mondanám, hogy szeretnélek megkérni arra, hogy menj el vele vásárolni. - szabadkozott. - Azt mondtad régebben, hogy támogatsz, és ha szükségem van rád nyugodtan szóljak. - emlékeztetett.

- Tényleg mondtam ilyet. - húztam el a számat. A régebbi barátnőjét ismerve annyira nem örültem ennek a dolognak. - Idehozod, vagy találkozzunk valahol?

- Odaviszem, úgyis beszélnem kell Sergioval is. - magyarázta. - 2 óra múlva edzés. Ha 40 perc múlva ott vagyunk, addigra el tudsz készülni?

- Igen. - sóhajtottam. - Jössz egyel, Gerrard.

- Akár kettővel is. - mondta nevetve. - Köszönöm! - elköszöntünk én pedig felkeltem és öltözni kezdtem. Mikor lementem, Sergio éppen reggelizett Daviddal és Jesussal. A két srác, ahogy meglátott egymásra nézett felkeltek és leléptek, hogy előbb be akarnak érni edzésre. Nagyon átlátszó mondhatom…

- Tudod, hogy ki Piqués barátnője? - érdeklődtem. Csak miután lerakta a telefont jutott eszembe, hogy azt nem mondta ki a szerencsés, vagy szerencsétlen lány.

- Elég a saját magánéletem. - vont vállat. - Hallottam pletykákat, de annyira nem érdekelt, hogy rákérdezzek.

- Oké, halljam. - leültem vele szemben és vártam, hogy a fejemre olvassa a dolgot.

- Szeretsz? - kérdezett rá. Tudtam, hogy az SMS-ből indul ki, de nem mondtam el neki, hogy tudok arról az üzenetről.

- Szeretlek. - bólintottam. - Kiskorom óta szeretlek. - éppen megszólalt volna, de felemeltem a kezem, hogy ne szóljon közbe. - Szerelmes vagyok-e beléd? - várakozóan nézett rám. Több dolog is megfordult a fejembe, de végül próbáltam nem gondolkodni. - Igen, úgy is szeretlek. Az elmúlt napokban ezért voltál velem olyan hűvös? Nem voltál biztos abba mit érzek? Vagy talán nem bízol bennem?

- Megbízni megbízok. - sütötte le a szemét. Majdnem elmondtam neki, hogy mennyire nehéz néha magam türtőztetni, de nem szóltam semmit. Felkelt, oda jött hozzám és óvatosan megcsókolt.
Mosolyogva ment ajtót nyitni mikor csengettek.

- Szervusz. - hallottam meg Piqué dörmögős hangját.

- Hoppá - nevetett Sergio. - Hölgyem. - Már érdeklődve mentem ki az előtérbe. Piqué jó egy fejjel magasabb volt Sergionál, így egyből kiszúrtam.

- Piqués! - megöleltem és hagytam, hogy puszit nyomjon a hajamra. - Sajnálom, hogy nem tudtam a szülinapodon ott lenni. - szabadkoztam.

- Semmi baj. - mosolygott rám. Pont tesztelni voltam, mikor Gerrard szülinapi bulija volt, így kénytelen voltam kihagyni.

- Nagyon hálás vagyok azért, hogy így érdeklődsz a barátnőm irány. - villantotta rám a szemeit. Tehát a hölgyemény úgy tudja, én indítványoztam a vásárlást.

- Shakira Isabel Mebarak Ripoll. - nyújtott kezet mikor Gerrard mellől előre lépett. Bátor és láthatóan büszke nő volt. Csak második pillantásra esett le, kivel állok szembe.

- Amelia Florencia Shami- Villa. - mosolyogtam rá.

- Védangyal. - mosolygott. Bólintottam. Tudtam, hogy a vezetéknevem jelentésére céloz.

- Igen. Pont ezért használom Semvilla formában. - nevettem.

- Méghogy híresebb kategória. - bokszoltam Gerrard vállába. - Gyertek beljebb.

- Ha azt mondom világszerte ismert mit mondtál volna? - nevetett.

- Valószínűleg azt, hogy egy ilyen bolonddal, mint te, olyan nő szóba se áll. - piszkáltam. Próbáltam elvonatkoztatni attól, hogy az egyik kedvenc énekesnőm Shakira, aki éppen Gerrardhoz bújik.

- És hogy vagy mostanában? - kérdezte Sergio Shakiratól. Elgondolkodva néztem Piqué-re. Legalább egy 10 év van köztük a nő javára, bár nem nagyon lehetett azzal vádolni Shakirát, hogy öregnek tűnne.

- Ti ismeritek egymást? - néztem rájuk, mikor leesett mennyire közvetlenül eldumáltak.

- Persze a Vb utáni buliban is ott voltam. - nevetett.

- És az egész világ Waka-wakázott. Azt hiszed pont a Bajnokoknak nem mutatták be? - nézett rám Gerrard.

- Le vagyok maradva. - nevettem. Összemosolyogtunk a szőke énekesnővel.

Még egy kicsit beszélgettünk hármasba, majd a két srác elment edzésre.

- Tudom, hogy a nyakadba lettem varrva, mint egy öt éves kislány. - mondta mosolyogva. Felsóhajtott. - Barcelonába költöztem Gerrard miatt, és szerinte ezzel a barátaimat is ott hagytam, és nincsenek barátaim. - magyarázta. - Aggódik értem. Úgy érzem, mintha egy kislány lennék. - felnevettünk.

- Gerrard ilyen. - vontam vállat. - Ha szeret valakit azt nagyon. - komoly arcra váltottam. - De velem nem lehetsz jóban - meglepődve nézett rám.

- Miért? - nem értette, látszott az arcán, hogy csalódott.

- Mert te egy Barcelonás Babája vagy én pedig egy Real Madridistának. - elnevettem magam. Ő csak mosolygott.

- Tényleg ennyire komoly az ellentét? - kérdezte kíváncsian.

- A szurkolók között mindenképpen. - bólintottam. - Aki egyik nagy csapatból megy a másikba, általában sehol nem szeretik egy ideig. Árulónak titulálják.

- De most egy a cél, nem? - mosolygott.

- Bizony. Ilyenkor a válogatottban nincsen ellentét. Egy célért küzdenek. - elmosolyodtam. - Az EB és VB alatt piszkálták végig egymást a csapatokkal, de csak viccből. A szurkolók sem tesznek különbséget. Egy egész nemzet szorít értük.

- Gondolom érted is. - mosolygott.

- Forma 1-re célzol? - kérdeztem vissza. Bólintott. - Az ország nagy része Fernando Alonso fanatikus. Persze nem mondom, hogy engem utálnának. De mégiscsak ő a Kétszeres VB pilótájuk.

- Szeretnél menni, vásárolni? - faggatott.

- Őszintén szólva inkább lennék itthon. De ha menni szeretnél, mehetünk, mert úgyis vennem kéne pár cuccot. - Elmosolyodott.

- Én szívesebben lennék inkább itt, mint a városban. - magyarázta.

- Hát akkor gyere és DVD-zünk, vagy valami. - indultam be a nappaliba, de megtorpantam. - Érezd magad otthon rendben? Megszoktam, hogy aki ide jön, az teljesen otthon érzi magát - az értetlen arckifejezését látva magyarázni kezdtem. - Igazából ez úgy működik, hogy a csapattársak egymásnál otthon vannak. Ezt még az EB előtt kezdték el csinálni, hogy jobban összeszokjanak. EB alatt is végig egymás szobájába mászkáltak át, satöbbi - bólintott, hogy érti. - Végül a saját klubb társaikat is rászoktatták erre. A spanyolok elég közvetlenek, gondolom, ezt pontosan tudod. - megint bólintott.

- Holnap a meccsen kint leszel? - faggatott.

- Nem, sajnos én hajnalba repülök el. Tesztem lesz. - magyaráztam. - De biztos vagyok benne, hogy iszonyú jó hangulatú meccs lesz. A Santiago Bernabéu-ban fognak játszani, ami a Real Madrid stadionja. Mindig jó a hangulat.

- Te kinek fogsz drukkolni? - jutott eszembe, hogy Shakira kolumbiai, és pont ellenük játszunk.

- Senkinek - nevetett. - Élvezem a meccset.

Egészen az edzés végéig eldumáltunk nálunk. Mikor Sergio mérgesen jött haza, már tudtam, hogy valakivel összeszólalkozott. Mikor Gerrard arcán is dühöt láttam, már tudtam, hogy ők ugrottak egymásnak.