Monával ültünk a nappalinkba és a kezem tördeltem. Vártuk, hogy elkezdődjön a Portugál- Elefántcsontpart meccs.
- Ha vesztenek, ezzel fogom szívatni, míg élek. – mondta Mona vigyorogva. Nem mondtam rá semmit, mert kivonultak a csapatok. A himnuszok alatt végig mutatták a csapatokat. Mona homlokráncolva nézett rám mikor Christ mutatták és ő még csak nem is tátogott, hanem a cipőjét nézte.
- Mi van vele? – kérdezte Mona. – Tudsz valamit?
- Semmit. Szerintem csak koncentrál. – nagyon reméltem, hogy igazam van.
- Ha baja van, akkor elvesztek a Portugálok. – sóhajtott Mona. Leintettem és figyeltem a meccset.
- Miért jó neki, hogy folyton feldobálja magát? Az egyensúlyával nincs baj. – sóhajtozott Mona. – Jaj verd már be a fejed picit, hátha helyre zöttyen az agyad. – rimánkodott. De amint Chris padlót fogott Mona aggódva figyelte, hogy felkel-e. Csak a szája volt nagy.
- Nanananananaaaa. – mondtam mikor Chris nagyon megindult a kapu felé. Lőtt és kapufa.
- Szemüveget neki! – intett a TV felé Mona.
- Csaj azt a bírónak szokták mondani. – intettem le. Morcosan telepedett le vissza a helyére. – Vesd csak a kereszteket Drogba. Szükséged lesz még a fentiek szeretetére ezzel a csapattal. – morogtam.
Voltak jó cselezései, de nem talált kapuba. Egyre idegesebb lettem, és láthatóan ő is a pályán. Ennek a legjobb jele az volt, hogy egy esés után enyhén idegbeteg arccal kezdte el osztani Damelt a másik csapat egy tagját. Addig hisztizett meg veszekedett, míg nem kapott sárgát.
- Kellet ez neked, baszki! – legyintett Mona ismét a TV felé. – Miért ennyire ideges?
- Nem tudom. – sóhajtottam. – A meccsen kívül is baja van, úgy tűnik.
- Szex hiány. – röhögött fel. – Belőle kinézem, hogy azért ennyire idegbeteg mert kanos.
- Mona fogd be. – nevettem. A meccs szépen lassan átment unalmasba. Chris picit úgy tűnt feladta a dolgot. Nem igazán kapálózott a továbbiakban. Letelt az első félidő és 0-0 volt.
- Beállítják Drogbat és vége a Portugáloknak. – csóválta a fejét Mona.
- Drogba ellen talán Chris újra pörögni kezd. – reménykedtem.
- Ha másodiknak jutna ki a Spanyolok vagy elsőnek, akkor egymás ellen fognak játszani. Ha Brazília jut ki másodiknak a nyolcadba, akkor velük. De ahogy nyerniük kell a mieinknek. – mondta a rajzot nézegetve. – Vagy Portugália jut tovább a csoportjukból vagy Brazil.
- Inkább Portugál, ha egy mód van rá. – sóhajtottam. – Nagyobb eséllyel megyünk Chrisék ellen, mint a Brazilok ellen.
- Ha remélem, jók lesznek a srácok nem siralmasak, mint Portugália. – húzta el a száját.
- Nekik jó edzőjük van. – kimentem a konyhába és hoztam be narancslevet.
- Én valami ütősebbet kérek inkább. – mondta Mona.
- Majd meccs után kapsz ütősebbet. – intettem le.
Elkezdődött a második félidő. Semmi igazán jó megmozdulás nem volt a Portugáloktól.
- Végreeee. – ugrott fel a kanapéról Mona. Becserélték Drogbat. Feszülten figyeltük, hogy ebből mi lesz, de pár próbálkozáson kívül semmi. A Portugálok viszont megindultak.
- Hát ilyen nincs. – rogyott le Mona, mikor Chris nem tudta belőni a szabadrúgást. Fogta ő is a fejét a pályán. Drogba oda ment hozzá és mondott neki valamit mire Chris elvigyorodott. – Vajon mit mondhatod? Kisgyerek gáz vagy? – kérdezte vigyorogva Mona.
- Ha ilyet mond Chrisnek, akkor barátocskánk már piros lappal távozna a pályáról, mert szétszedi Drogbat. – nevetem. – Majd kérdezd meg tőle. – vontam végül vállat. Nem volt izgi a meccs. Szinte unalmas volt, és 0-0 lett a végeredmény is.
Írtam Chrisnek egy sms-t, hogy mégis mi a baja, meg fel a fejjel, de választ jó sokáig még nem vártam.
„ Siralmas. Ha így folytatják még a nyolcadig sem jutnak. :D Ami nekünk csak jó”
- Ki zaklat? – kérdezte a pohara felett rám nézve.
- Sergio. – csóváltam a fejem.
„ Te most azon gondolkodj, hogy veritek el a Svájciakat. Ne Chrissen csámcsogj :D Nem tudod mi baja? „
Beleittam én is a borospohárba. Ha így folytatjuk Monával nem marad bor, mire a fiúk haza jönnek.
„ Nem tudom mi baja, de én is észrevettem, hogy valami ne oké nála. Ikerből egyből előbújt a Realos szellem, hogy hívjuk fel és tudjuk meg mi baja. Próbáljunk meg rajta segíteni. :D Ez most nem a mi dolgunk. Ronika most ellenfél. „
„ Meg a barátod is, igen eszes…. Majd én beszélek vele este”
„ Nem bánom ha rossz formában van, nagyobb eséllyel jutunk tovább. Sajnos ez van. :D Megyek edzésre. Szia”
„ Szia-szia”
Igaza volt Sergnek. Könnyebb legyűrni Portugált, ha Chris nincs ott fejben teljesen, de akkor is a barátunk.
Chris nem hívott egész este, én pedig nem akartam zavarni, így a beszélgetésünk elmaradt. Másnap Mona megint ott volt nálunk, mert Spanyol játszott Svájc ellen. Már a TV előtt ültünk mikor megszólalt a telefonom. Nem lepődtem meg mikor Sergiot jelezte ki, de mire felvettem volna már letette. Visszahívtam, de nem vette már fel. Addigra már kint voltak a pályára, vezető folyosón.
Végig hallgattuk a himnuszokat és izgatottam vártuk a kezdést. Én személy szerint nem tudtam megülni egy helyben így a kanapé mögött mászkáltam egy percre se véve le a szemem a TV-ről. Több jó helyzet is volt, de egyik sem ment be.
- Szerinted Davidnak Roni a példaképe? – kérdezte Mona. – Azt játssza, amit Chris szokott. Esik, kel meg hisztériázik.
- Mona fogd be. – intettem le. – A spanyolokba legalább ne köss bele.
- Svájciak annyira nem csinálnak semmit, hogy még belekötni se tudok! – tárta szét a karját.
- Akkor meg maradj csöndbe. - morogtam. Gól nélkül telt le az első félidő.
- Fernando miért nem volt kezdő? – nézett hátra rám Mona. – Talán már gólunk is lenne. Villa és Torres egyszerre a pályán. Reszketnének a Svájciak.
- Mona nem tudom, nem vagyok sajnos ott. – mondtam idegesen. Nem tudtam megnyugodni. Nem ment.
- Remélem, becserélik Ninot. – sóhajtott. – EB-n is ő szerezte a győztes gól.
- Kölyök is jó gólszerzésből. - jegyeztem meg Villára utalja.
- Chris is, mégis béna volt. – vigyorgott Mona. Nem válaszoltam inkább, mert kezdődött a második félidő.
Estek keltek a focisták Casi kapuja előtt, Derardnak még a szemöldöke is vérzett, de Gélson Fernandes csak berúgta az a nyamvadt labdát a kapuba. Megtámaszkodtam a kanapé hátuljába Mona pedig kezébe temette az arcát.
- Van ebből vissza? – kérdezte ismét a TV-t nézve.
- Mindig van vissza. – bólintottam. Mona vigyorogva nézett hátra rám mikor Nandot becserélték Busquets helyére.
- Megjött a sprint bajnok is. – nevetett mikor Navast is becserélték Silva helyére. Magamban imákat zengtem, hogy rúgjanak gólt végre a spanyolok, de csak nem jött az a gól. A végén volt még hosszabbítás. Utolsó utáni lehetőség volt, de nem sikerült. Ledöbbenve támaszkodtam a kanapé háttámláján. Jobban voltak a Spanyolok, sokkal, csak az a nyamvadt gól! Egyből a telefonom után kaptam mikor sms-t jelzett.
„ Na ki szaroz kit? :D Este hívlak, ha ráérsz”
Erre felnevettem.
- Ki írt? – leset rá a telefonomra Mona.
- Chris. – nevettem. – Biztos az egyik srác piszkálta még tegnap. – Mona is vigyorgott. – Most majd ő is visszaadhatja.
„ Ők jók voltak, csak a gól nem jött össze. Neked is voltak szép megmozdulásaid.”
„ A gólok számítanak, nem a cselek, vagy, hogy ki birtokolta többet a labdát.”
Morcosan húztam össze a szemöldököm Chris válaszára. Bementem a konyhába és felültem a pultra almát enni. Morcos voltam, de semmi sincs veszve még. Megint jelzett a telefonom és nagyon meglepődtem mikor Serg nevét írta ki.
„ Lebőgtünk… : ( „
„ Lehettek még VB-k. : ) Fel a fejjel.”
„ Még lehetünk. Megyek tusolni, majd beszélünk. „
„ Bármi is lesz egy ország értetek szorít és mögöttetek áll. „
Erre nem válaszolt, de tudtam, hogy jól esett neki. Nekem is mindig jó érzés belegondolni, hogy a nemzetem támogat.
- Nagyon híres vagy. – nevetett mikor megint csörgött a telefonom egy órán belül. Ezúttal Algu hívott.
- Na mi van Barca boy? – vettem fel.
- Láttad a meccset? – kérdezte szomorkásan.
- Láttam. Ügyesek voltak, csak a nyamvadt gól nem jött össze. Svájciak nagyon a védelemre mentek, és sajnos jól csinálták. – mondtam.
- Ja. – sóhajtott. – Már Kanadába is szóba jött a pilóta parádén Fernando és köztem, hogy Valencia jön. Benne lennél, hogy egész héten válogatott mezbe legyünk?
- Hú de biztos vagy a csapat továbbjutásában. – nevettem. – Ne igyunk előre a medve bőrére, de benne vagyok. Mi úgyis egy hotelben leszünk. Mikor érkezel a helyszínre? 21.-én hétfőn játszanak Honduras ellen.
- Nézzük együtt? Gondolom te is otthon leszel még. – egy pillanatra csend volt. Vártam, hogy leessen neki, hogy én Barcelonába csak futam miatt megyek meg ha Davidhoz vagy Gerardhoz megyek. – Átmegyünk hétfőn már Valenciába, szólok Fernandonak is és együtt leülünk megnézni.
- Nekem Kedden fotózásom lesz Valenciába, szóval én mindenképpen ott leszek már hétfőn. – mondtam. – Gyertek át ti is akkor.
- Tudod melyikbe leszünk? – kérdezte érdeklődve. – Ott ahol tavaly? Ja te akkor még nem versenyeztél. – kapott észbe.
- De teszt pilóta voltam. – nevettem. – Ott leszünk igen.
- Beszélek Fernandoval. – mondta, elköszöntünk én pedig elvettem még egy almát és azt is megeszegettem.
A hét gyorsan elment. Chris nem mondta el mi baja van, de nevettük egy jót telefonba. Casi és az edző helyre rázták a csapatot. Legalább 6 emberrel beszéltem és biztattam őket, ahogy tudtam. Hétfőn pakolás közben néztem a Portugál meccset. Végig ujjongtam az egészet, mert 7-0-ra győzött Portugália.
A spanyol meccsre sikerült beérem a Valenciai hotelbe. A két srác meg jó sokan lent ültek a halban egy nagy TV előtt. Felvitettem a cuccaimat miután kirángattam a mezem az egyik bőröndömből. Sergio egyik Spanyol válogatott mezét vettem fel. Ezt nem adta nekem, de otthon megtaláltam a szekrényébe kis kutakodás után. EB-re volt név szerinti mezem, de én most Serg mezébe akartam feszíteni. Picit megnéztek mikor magamra rángattam a mezt.
- Legalább Ramos meze tényleg? – kérdezte vigyorogva Alonso.
- Jaja, kölcsön csórtam tőle. – nevettem. Értetlenül nézett rám. – Együtt élek vele 2 éve. Hagyjuk, ne firtassuk, kezdődik a meccs. – emeltem fel a kezem mielőtt beszólt volna. Vigyorogva dobta le magát mellém szintén piros mezbe.
- Melyikbe fognak játszani? – ült be mögém Sebi is. Ő is eljött előbb, mert kedden neki is meg kell jelennie a fotózásom.
- Direkt hoztam a pirosat. – nevetettem. – Piros mezbe lesznek. – nem olyan rég beszéltem Sergioval és őt faggattam picit ki. Chrisszel sajnos még nem volt időm beszélni, de Patival és Olival is beszéltem és mindketten biztosak voltak a spanyol győzelemben. Miután hallottam a hatalmas ricsajt az öltözőbe telefonon át és hallottam a Serg jó kedvét, már én is biztosra vettem. Olit kérdeztem Nando felől, hogy mi van vele, de azt mondta erről Ninoval beszéljek.
A spanyol himnusz alatt többen is velünk együtt felálltak a fotelból.
- Remélem, a hétvégén is hallhatom ezt a himnuszt. – mondta Alonso mikor visszaültünk.
- Persze, és nekem fog szólni. – nyújtottam rá nyelvet.
- Meglátjuk. – vigyorgott. Algu nem szólt inkább közbe, és Sebi is bölcs volt és hallgatott.
Mindenki izgatott volt, mikor elkezdődött a meccs. Leírhatatlan volt, ahogy minden gólhelyzetnél vagy kapu közeli rúgásnál a mögöttünk ülők is felhördültek, hogy nem ment be. Sok spanyol ült körülöttünk, és aki nem spanyol volt az is velünk drukkolt a válogatottunknak. Sebi nem is mert volna szerintem a Hondurasnak drukkolni, mert tuti megverem érte. Mikor Sergio közelről a kapu fölé fejelte, kezdtem elveszteni a türelmem. Folyton megvolt a helyzet, de nem sikerült berúgni a kapuba. Nem is akartam belegondolni, hogy Ninoval mi lehet. Mikor mutatták, hogy Davidnál a labda és elrúgja a kapu felé fél pillanatig benn akadt a levegő a tüdőmbe. Mikor viszont elment a kapus mellett és gól lett egyszerre ordítottam fel több drukkerrel. Ezek után végig vigyorogtam sokáig az egészet. Bíztam a kapusunkban, Casiban. Ha lehetséges megfogni a kapura rúgott labdát, ő megfogja.
- Aj Serg. – sóhajtottam mikor szabálytalankodott pedig gólt lehetett volna szerezni. Nando rossz formájára nem mondtam semmit. Nagyon akart. Többen is komolyan támadják, mert nem szerzett még gólt.
- Villa! Ne már! – hördült fel Algu mikor David adott egy sallert az egyik Hondurasinak. – Ki ne állítsák! – rimánkodott. Én csak fejcsóválva ültem. Mit mondhatott, amivel ennyire felidegesítette? Az, hogy Chris agya rendszeresen elborul meccsen nem meglepetés, de hogy David is így felkapja a vizet.
Egyszerre szisszent fel minden pasi mikor mutatták közelebbről, hogy Gerard miért fekszik a földön. Összeráncolt szemöldökkel néztem Alora aki automatikusan kapott a jelenet láttán a férfiasságához. Szóval érzékeny ponton találta Gerardot a labda. Magamba elvigyorogtam, mert eszembe jutott, hogy Chris ezt mekkora csapásnak érezné, és milyen hisztit csinálna belőle. Mivel Gerard tudta folytatni a játékot nem aggódtam érte. Nagyon erősen gondolkodtam mivel húzhatta fel a hondurasi Davidot mert az első félidő lejárta után az öltöző felé is összeakaszkodtak picit.
Nem nagyon mozdultunk a helyünkről. Vártuk a második félidőt.
Amint elkezdődött a Honduras akart nagyon megindulni.
- Úgy jött ki Honduras, mintha gólt akarna lőni, de azért ezt nagyon nem lehet komolyan venni. – mondta Sebi a székem háttámlájára támaszkodva. Értetlenül néztünk rá. - Annyi csak, hogy a spanyol védők is játékban vannak. – vigyorgott. Erre felnevettem. Igaza volt. A Honduras nagyon szét volt esve. Pont lemaradtam David második góljáról, mert Sebit néztem. Arra kaptam oda a fejem, hogy ordítanak körülöttem és a kommentátor ordítja, hogy góóól.
Mikor láttam a visszajátszást már nagyon büszke voltam Davidra. Ha így folytatja komolyan esélyes lesz a legtöbb gól megszerzésére. Az, hogy Sergio sokadszorra sem talál be a kapuba egy jó helyzetből már meg se lepett. A kapura rúgást azt hiszem gyakoroltatni, fogják az egész csapattal. Mikor Gerard másodszorra is a földön feküdt komolyabban aggódtam érte. Pláne mikor megláttam, hogy szépen ömlik a szájából a vér bele a kezébe, amit az arca alá tartott, hogy térdeltében ne a pályára folyjon a vére.
- Ma Piqué az, akit mindig elér a baj. – mondta fejcsóválva Fernando. – Inkább Piqué mind Villa.
- Inkább egyik se. – morogtam. Arra mikor Gerard egy gézcsomóval a szájába jött vissza a pályára csak magamban mosolyogtam. Ezeket a srácokat lelőni se lehet most. Elemükben voltak.
- Ez az Izaguirre ne jöjjön pár évig Spanyolba szerintem. – mondta nevetve Algu. Vele veszekedett David is. Sokadik szemét húzása volt már Navas bántása.
- Cesc. – mosolyogtam mikor megláttam, hogy őt cserélik be Xavi helyett. A srácok nem kérdezték miért örülök neki. Cesc elég jól húzó ember tudott lenni. Egyből meg is látszott a csapaton. Újra belelendültek. Picit elszontyolodtam mikor Ninot lehívták a pályáról akkor viszont még inkább mikor Sergio is lett cserélve. Pár perc múlva vissza vettek a lendületből a srácok. 2-0volt az állás, nem is nagyon kellett már kapálózni.
Vicces volt látni Gerardot ahogy tapasszal a száján hisztizik. Nem sokára pedig a bíró lefújta a meccset. Ujjongva ugrottam felé és öleltem meg a másik két spanyol pilótát. Aki csak oda jött az megöleltem. Tovább jutottunk, ami jó. Portugáliával vagy Brazillal játszunk a következőbe, ami viszont nem jó.
Befeküdtem tusolás után az hotel szobámba, az ágyba és írtam egy sms-t Nandonak.
„ Ha ráérsz, örülnék, ha hallhatnám a hangod kicsit. Hiányzol ám!”
20 perc múlva csörgött is a telefonom.
- Nem akarok róla beszélni. – szólt bele morcosan Nando mikor felvettem.
- Nem is akartalak zaklatni vele. – mondtam mikor leesett, hogy a rossz teljesítményére gondol. – Csak hiányoztál már. Rég beszéltünk.
- Igaz. – mondta és hallani lehetett a hangján, hogy elmosolyodik. – Mizujs Madridban?
- Nem tudom, mert Valenciába vagyok. – nevettem. – Itt lesz a következő futam. Ja, Gratulálok a tovább jutáshoz!
- Nem igazán az én érdemem. – morogta.
- Az EB a te érdemed volt, mégis gratuláltam annak is, aki végig a kispadon ült. – mondtam komolyan. – Mindenkinek vannak hullám völgyei. Leszel te még nagyon jó formában. – mosolyogtam.
- Mindenki azt várja tőlem, hogy megnyerjem Spanyolnak a VB-t! – fakadt ki. – Nem érzem magam 100%-osnak! Nem megy, egyszerűen nem megy és a családom is hiányzik. – tette hozzá szomorúan.
- Édes Torresem. – sóhajtottam. – Ne hallgass senkire, bár nem tudom, ki várna el ilyet. A szurkolóknak mindegy ki rúgja a legtöbb spanyol gólt. Mindegy ki rúgja be a döntőbe a győztes gólt. A lényeg az, hogy legyen gól, és nyerjen a Spanyol válogatott. EB-t nyertél nekünk Nino, senki nem várja el, hogy a VB-t is te nyerd meg. Senki nem kéri, hogy te rúgd a legtöbb gólt. David most jobb formában van. – eszembe jutott anya mit szokott mindig mondani régen. – Csak azt lehet kritizálni, aki egyéniség.
- Fúú Roni mekkora egyéniség akkor. – nevette el magát. – Igazad van. - mondta sóhajtva. – Jó a védelmünk és tovább jutottunk. Köszönöm a bíztatást. – mondta nevetve. – Te meg aztán nyerd meg végre a futamot!
- Rajta leszek, ha te felhagysz a depivel. – mondtam nevetve.
- Rendben. Ha nem bánod lerakom és felhívom Olit. – mondta aranyosan.
- Hívd nyugodtan. – mosolyogtam. Letettük és kisétáltam az erkélyre. Vártam pár percet és elhívtam Sergiot is, de ő kinyomta a második csörgésre. Egy jó 10 perc után hívott vissza.
- Szia Kislány. – vette fel vidáman. – Milyen az élet arra felé?
- 1, nem vagyok kislány 2, pang minden, pláne, hogy Valenciába vagyok. – mondtam morcosan.
- Ott lesz a következő futam? – kérdezte egyből.
- Igen. – helyeseltem. – Gratulálok a 2-0 eredményhez.
- Köszi. – mondta vidáman.
- Oké Serg mi történt, még ami miatt ilyen jó kedved van, és ami miatt kinyomtad a telefont? – kérdeztem nevetve.
- Nem lehetek boldooog? - kérdezte nevetgélve.
- De, de nem szoktál ennyire boldog lenni csak úgy. – magyaráztam.
- Ha haza megyek, megtudod. – mondta pár pillanat után, mikor rá jött, hogy nem tágítok.
- Mond el most. – akaratoskodtam.
- Majd személyesen. – hárított nevetve. Még beszélgettünk egy kicsit majd mindketten mentünk hamar aludni.
Rám holnap egy fotózás várt. Nem volt kedvem menni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése