Hölgyeim és(valószínűleg ilyen nincs, de : ) Uraim, Beleléptünk a véghajrába. :)
“Az igaz barát a szükség és a veszély válságos idején ismerszik meg; amikor segítségének nemessége megmutatja lelkének értékét és szíve hűségét.” (Ennius)
A zene pulzálva dübörgött körülöttem. Valahol a táncparkett közepén lehettem a nagy tömegben, de nem érdekelt. Ha nem tartják a kezek a derekam, már lehet, nem állnék a lábamon. A combom begörcsölt, talán egy órával ezelőtt, a fejem lüktetve fájt a zene miatt, de nem figyeltem rá. A torkom sivatag száraz volt a belélegzett füst és izzadság szag miatt. A szemem fájt a füsttől és a fáradságtól. Teljesen szét voltam csúszva. Mivel a táncpartneremhez idomultam csak annyit érzékeltem, hogy megálltunk. A zene még lüktetett a dobhártyámon, de mi egy helyben álltunk a táncparketten. Erősebben ölelt magához, mert megrogytak a térdeim. Nehézkesen megfordultam és próbáltam mozgásra ösztökélni, de csak megrázta a fejét a telefonját nézve. Ránéztem én is a telefonjára, és akkor vettem észre, hogy az az én telefonom. Ki akartam venni a kezéből, de nem hagyta.
- Gyere - nem hallottam, mit mond, csak a kívánatos ajkai mozgásából láttam. Megráztam a fejem és belenéztem a tengerkék szemekbe. Lehetséges, hogy valakinek Sebinél is kékebb szeme legyen?
- Menj. Én maradok - löktem picit meg a mellkasánál fogva és táncolni kezdtem újra. Mi volt ezzel a célom? Felejtés. Az elmúlt hét eseményeit akartam kiűzni a fejemből. Egy ideig böködött, majd csak annyit éreztem, hogy a forró hátamhoz simul egy jéghideg bőrdzseki, és valaki kérdezés nélkül az ajtó felé lököd, úgy, hogy közben tartott. A magassarkúmban elég bizonytalanul álltam. Próbáltam hátrafordulni, de a fejmozgatástól hányingerem lett. Mikor kinyílt előttem a szórakozóhely ajtaja és kipakoltak onnan, dühösen pördültem meg a tengelyem körül, de egyből padlót is fogtam. Kitört a magassarkúm sarka. Annyira rosszul voltam, és annyira fájtak a lábaim, hogy nem akartam felkelni. Kényelmes volt nekem ott, a hideg betonon.
- Ami, gyerünk. Tápászkodj fel. - A hónom alá nyúlt és próbált felsegíteni, de elengedtem magam. Az izmaim ernyedtek voltak. Forgott a világ. Megelégelte a segítőm, hogy a földön ülök, és felemelve állított talpra, de én egyből térdre estem és visszajött az összes alkohol, amit az este folyamán nem kevés mennyiségben megittam. Éreztem, hogy valaki összefogja a hajam és a hátam simogatja. Hallottam a szórakozóhely ajtaját kinyílni, majd a kabátomat a hátamra terítették.
- Jól van - guggolt le mellém.- Add ki. Jobb lesz.
- Sehogy se jó - sírtam el magam. Vége volt. Eddig bírtam. Egy hétig tudtam nyelni. Zsepit adtak a kezembe, én pedig egyből megtöröltem a számat, és a dzsekis nyakába bújtam. Csak pár perc után tudtam az illatról beazonosítani, hogy akit ölelek, az Sergio. Az illata bevette magát az orromba és megnyugtatott.
- Hazaviszed? - hallottam meg az egész estés partnerem. Ránéztem és Jaime szintén elég bizonytalanul állt. Azzal kezdtem az estét, hogy leitattam a katalán pilótát, hogy ne faggasson.
- Haza, jössz velünk te is - hallottam meg Sergio szavait. Felemelt és bepakolt a hátsó ülésre. Egyből végig dőltem. - Köszi, hogy szóltál - sóhajtott Sergio. Szóval Jaime riasztotta. Még megfordult a fejemben, hogy miért pont Sergionak szólt, és honnan tudta, kinek kell szólnia, de elnyomott az álom. **
Reggel iszonyú fejfájással ébredtem. A fejem fogva botorkáltam le a lépcsőn. Bántotta a szemem a nappali fény.
- Ne kiabálj, jó? - kértem suttogva Sergiotól, aki a konyhában éppen az egyik sportújságot lapozta. Rám nézett.
- Nem fogod megúszni a fejmosást, de még megkíméllek - vissza is fordult az újságához. - Azt nem ígérem, hogy bármilyen tajtékzó embert megállítok, és nem hagyom felmenni.
- Csodás - morogtam. Ittam egy pohár vizet és vissza is csoszogtam a szobámba. Visszafeküdtem a meleg takaró alá és vissza is aludtam.
Nem aludhattam sokat, mert kivágódott az ajtóm, én pedig annyira megijedtem, hogy felültem, de meg is szédültem.
- Mégis mit képzelsz, hogy eltűnsz napokra és teljesen szétcsúszva kerülsz elő!? - tajtékzott Iker. Fájdalmas grimaszt vágtam. Iszonyúan fájt a fejem. - Hol a francba jártál? Miért nem vetted fel a telefonod? Miért van, hogy nem vagy képes legalább egy sms-t írni, hogy jól vagy-e? - Még mindig ordított. Azt hiszem, teljesen kiborítottam.
- Iker, halkabban, kérlek - néztem rá esdeklően.
- Mi az, hogy halkabban? - emelte még jobban fel a hangját. - El tudod képzelni mennyire aggódtunk érted? - felsóhajtott és már normál hangerőn folytatta. - Miért nem vetted fel a telefont, aztán miért voltál kikapcsolva?
- Nem akartam senkivel sem beszélni - suttogtam. Már szégyelltem magam. Nagyon rondán összevesztem Crissel, és utána Sergio azzal a hírrel fogadott itthon, hogy apa meghalt. Úgy, ahogy voltam, kocsiba ültem és csak elindultam. A telefonom lenémítva a kocsiban volt 5 napon át. Még a rezgést is levettem róla. Mindenfele jártam, de leginkább szórakozóhelyeken. Nyitástól zárásig mindig ott voltam. Persze mindig máshol. Most hívtam csak el Jaimet, mert összefutottam vele.
- Ami, ez nem megoldás - csóválta a fejét.
- Iker, én szeretem őt! - sírtam el magam. Egyszerűen nem bírtam idegekkel ezt az egészet.
- Kit? - értetlenkedett.
- Cristianot - suttogtam. - Mielőtt összevesztünk volna beszélgettünk. Mindig is szeretett - leült mellém Iker az ágyra és megsimogatta a kezem. - Én pedig vak voltam. - Megtöröltem dühösen az arcom. - Ebben a pár napban, míg nem voltam itthon minden átértékelődött bennem. Minden - suttogtam a végére. - Nem vagyok a régi. A lábammal történtek óta már inkább csak próbáltam a régi lenni.
- Ami... - szólt közbe, de nem hagytam. Muszáj volt elmondanom valakinek.
- Sergio szerelmes belém, Iker - megint megindultak a könnyeim. - Elmondta. Mielőtt leléptem volna, elmondta. Nem bírtam tovább Iker. Nem ment - magához vont és próbált csitítani. Az ajkamba haraptam egy pillanatra. - Azért bántott, azért hozta ide Larát, azért mondta azt, amit mondott. Ő látta, hogy kezdek Cris felé húzni nagyon. - Iker megcsóvált a fejét. Elhúzódott és adott egy puszit az arcomra.
- Így már értem, miért mentél el. - Szomorúan elmosolyodott. - De miért nem szóltál, Kicsi lány? - letörölte a könnyeimet. - Akár hozzám is jöhettél volna. Elbújtattalak volna. - Kétkedve néztem rá. - Te azt hitted, hogy nem értenélek meg. - Felsóhajtott. - Van egy öcsém és lett egy húgom is jó pár éve, mikor ide jöttél. Tudod jól, hogy te vagy az őrült hugica. Ne csináld ezt - kért szelíden.
- Ugye te nem vagy belém szerelmes? - kérdeztem kicsit viccesen. Próbáltam felvidítani. Utáltam, ha Iker nem vidám. Azt is, ha Cris vagy Sergio nem az, de ahhoz most több kéne.
- Nem - nevetett. - Én Sarat szeretem.
- Tartsam meg a véleményem, ugye? - mosolyogva bólintott.
- Szerintem menj el a gyárba, vagy Ninohoz - kelt fel. - Jót fog tenni a levegőváltozás.
- És hagyjak itt mindenkit? Mi van, ha egymásnak esnek? - rágtam a számat.
- Én vagyok a CSK. Senki nem esik senkinek, vagy kirakatom őket a kezdőből - vont vállat. - Ezt tisztáztam velük már akkor, mikor leléptél.
- Balhéztak? - kérdeztem. Megvonta a vállát.
- Én csak ordibálásról tudok - mondta. - De utána már nagyon együttműködtek.
- Köszönöm - mosolyogtam rá. Bólintott és magamra hagyott. Megvártam, míg nem csukódik a bejárati ajtó, majd lesomfordáltam.
- Azt hiszem, elmegyek Angliába - ültem le Sergiohoz a konyhába. Érdeklődve nézett rám. - Míg le nem ül rendesen ez az egész. És nemsokára szezon kezdet. Ideje nekem is betolni a fenekem oda.
- Miattam nem kell elmenned - szomorúan nézett rám. Neki talán még rosszabb volt, mint nekem.
- Magam miatt megyek - sóhajtottam. - Nem bírok itt lenni, és neked is szükséged van egy kis időre nélkülem.
- A gyárba mész? - kérdezte. Tudtam, hogy burkoltan ebben a kérdésben Sebi is szerepelt.
- Először Ninohoz, ha befogad - magyaráztam. - Utána a gyárba, igen. Szimulátoroznom kell, kiesek teljesen már a formából, és ha VB akarok lenni, dolgoznom is kell érte. - Bólintott. Pontosan értette miről beszélek.
Felmentem vissza, letusoltam és beszéltem Fernandoval is. Még le is szúrt, hogy egyáltalán megkérdeztem. Örült, hogy oda megyek, de az okok miatt már kevésbé.
Felöltöztem, összefogtam a hajam és átmentem Crishez. Nem mentem be, hanem csengettem. Mikor morcos arccal bicegve nyitott ajtót, rájöttem, hogy több mindenről is lemaradhattam. Először csak nézett rám, majd szorosan megölelt.
- Borzalmas barát vagyok - öleltem vissza. - Mi történt a lábaddal? Még a meccseiteket se láttam. - Nagyon utáltam magam abban a percben.
- Lesérültem, 10 napot ki kell hagynom. - vont vállat. - Hazajöttél? - végig nézett rajtam. Örült, hogy lát, ez egyértelmű volt. - Gyere - berángatott a nappaliba és lenyomott a kanapéra. - Nem ordibálok és csapkodódom, ha magadtól mesélsz.
- Inkább ordibálj, és csapkodódj - sóhajtottam. - Kevésbé érezném magam szarul.
- Ne tedd - rázta a fejét.
- Elmeséltem neki, hogy végigbuliztam ezeket a napokat, és próbáltam felejteni, de nem nagyon ment. Végül elmondtam neki, hogy este elhagyom Madridot, mi több, Spanyolországot.
- Biztos, hogy így lesz a legjobb? - próbálta takargatni az érzelmeit, de ez úgy ment neki, mintha egy elefánt bújna el az oszlop mögé. Neki is fájt, hogy ismét eltűnök.
- Nem tudom - vallottam be. - De az biztos, hogy itt megőrülnék.
- Azért, mert Ramos szerelmes beléd, vagy azért mert én? - Fáradt volt az arca, mintha belefáradt volna az egészbe. Meg tudtam érteni.
- Talán is-is - nem volt értelme hazudnom. - De leginkább azért megyek el, mert sok mindenre rájöttem saját magammal kapcsolatban. Ezek nem megvalósíthatók. Nem bírnám itt - nem mondtam el neki, hogy szeretem. Fölösleges fájdalomokozás, ahogy Sergionak sem mondtam el, hogy Crist szeretem, bár Serg tudta. Láttam a szemében, hogy tudta.
Cris nem akart először elengedni, de nem tudott mit tenni. Fejet hajtott. Még elköszöntem az anyukájától is, aki már Madridban volt a kicsivel együtt, és megszeretgettem a kicsi Ronit, majd haza mentem. Összepakoltam, mintha csak futamra mennék, csak kicsivel több ruhát raktam el, és este Iker vitt ki a reptérre. Még mindig másnapos voltam, de ez érdekelt abban a pillanatban a legkevésbé.
- Szóltam Ninonak, hogy ne engedjen elmenni sokat bulizni - jegyezte meg Iker, mielőtt beléptem volna arra a részre, ahova már nem jöhet. - Nem akarom, hogy csak bulizz, és tönkretedd magad. - Elmosolyodtam, és megöleltem.
Rossz érzés volt felszállni a gépre. Úgy éreztem, mintha végleg hagynám itt az országom, pedig jövő héten jövök ide tesztelni. Talán érzelmileg tényleg elbúcsúztam. A madridi forgatagtól, a Bernabeu felfoghatatlan légkörétől. A királyi gárda meccseinek hangulatától, a hamisíthatatlan spanyol buliktól. És az életemtől. Ahogy felszállt a gép, teljesen azaz érzésem volt, mint mikor otthonról költözik el az ember. Otthon hagyja a szüleit és búcsút int régi önmagának kicsit. Elhúztam a számat és mosolyogva gondoltam vissza az EB-re, a VB utáni győzelmi mámorra. Sergio vidám vigyorára, Roni győztes mosolyára. És a bolondos táncra Cris és Marcelo előadásában. Eszembe jutottak Iker védelmező szavai, a Monával eltöltött borozgatós napok. És a szüleim. Anya kedves mosolya, majd a halála. És most Apa is. Nem voltam vele olyan jóban, főleg az elmúlt években, de mégis a szülőm volt, és szerettem.
Ahogy közeledtem Anglia fele, egyre biztosabb volna benne, hogy nem fogok egyhamar visszamenni Spanyolországba lakni. Búcsút vettem. Kicsit a tudtomon és akaratomon kívül, de már ezzel az érzéssel szálltam fel a gépre.
Mikor Londonban leszálltam a gépről, egy kislánynak éreztem magam egy idegen országban, ahol bántani fognak. A szemem megtelt könnyel, és legszívesebben visszafordultam volna. Hiányzott az országom. Az én országom. Anglia olyan hideg és szeles. Mindig is utáltam a hideget.
Egyedül éreztem magam, bár Fernando az ölelésébe zárt és bíztató szavakat sugdosott a fülembe, hiányzott Cris, Sergio, Iker és a többiek. Hiányzott Madrid, Spanyolhon. Utáltam Angliát.
Szia!
VálaszTörlésAZ előbb már megírtam egy kommentet, de a gépem lefagyott és elveszett az egész. Megpróbálom újra leírni, amit akartam, remélem, hogy benne lesz minden.
Újra és újra bizonyítod, hogy mekkora tehetség lakozik benned. Ami érzései még mindig átjárnak engem is, a végén könnyek szöktek a szemembe, amikor haza akart menni. Mondhat nekem bárki bármit, abból nem engedek, hogy téged tartalak a legjobb érzelem ábrázolónak. Néha nagyon szeretném, ha egy kicsi részét én is birtokolhatnám ennek a képességednek, mert jó lenne bizonyos fejezetek érzelmi szintjét tovább emelni.
A történtek... Ami élete sosem volt könnyű neked köszönhetően és most sem az. A szerelem és a veszteség fájdalma bárkit a padlóra küldene, főleg úgy, ha mindenki ennyire közel van hozzá.
Mikor Sergio-val szétmentek, akkor megvolt bennem az a hit, hogy vége. Utána jött Lara és bizonytalan kezdtem lenni a dolgokban. És a végére ki is derült, hogy Serg még nem felejtett. Azért nagyon remélem, hogy nem küldöd a padlóra.
Cris már az eleje óta kérdéses volt nálam. Sosem tudtam eldönteni, hogy csak barát vagy több. Az elején elintéztem a dolgot annyival, hogy amiatt van, mert régen együtt voltak. De utána mindig jött a kérdés, hogy vajon tényleg csak ennyi? A választ most megkaptam, Cris végig szerelmes volt. Meg is lepett a dolog, meg nem is, valahol mélyen talán még reméltem is, hogy ez lesz a dolog vége.
Iker pedig az aggódó testvér. Az eleje óta az volt az érzésem, hogy tökéletesen olyan, mint akinek a kishúga van benne mindig a bajban és őt védelmezi, ahogy csak tudja.
A buli pedig: Sebi és Jaime? Néztem egy nagyot az elején, nem számítottam rájuk. Bár... a múltkori rész végén ott volt a kicsi német telefonja, így csak én suhantam el kicsit a részletek felett.
folyt. köv.
És akkor így a végére előveszem az első mondatodat is. A reményeim, miszerint még egy jó darabig élvezhetem ezt a ficedet, kezdenek elszállni. Mindig úgy vagyok a dolgokkal, hogy ha valamit nagyon szeretek, nem szeretem, mikor befejezik. Akiket és akiknek a történeteit igazán szeretem, azoknál általában eljátszom, hogy naponta többször is megnyitom az oldalaikat, akkor is, ha tudom, hogy nincs folytatás és ez alól te sem vagy kivétel, sőt: talán nálad járok a legtöbbször. Valahogy abban reménykedek, hogy a kedvenc történeteim örökké befejezetlenek lesznek és tovább élvezhetem őket, de ez sosem teljesül. Azért, ha elkezdődik az F1-es szezon, tudom, hogy nem kell aggódnom, mert a Csillogó Árnyék gőzerővel fog működni. Úgyhogy rám számíthatsz, bármiről is írsz, tudod!
VálaszTörlésRemélem, hogy minden gondolatomat leírtam, amit akartam és érthető is lett.
Puszi,
Móni
(Önmagamat is meglepve sikerült eléggé sokat írnom és büszkén jelentem ki, életemben először elértem, hogy képes legyek olyan hosszú kommentet összehozni, mint Réka. :P:D)
Móni,az utolsó mondatodat vegyem kihívásnak?? xD most alkalmatlan vagyok hosszú komi írásra,mert halálosan meg lettem fenyegetve Gooff által,és nem tudok rendesen concentrálni...meg is kapja majd a magáét a komiban xD
VálaszTörlésEszembe jutott valami.Mindenki egyre hosszabb kommentárokat irkál mindenhova.Hozzád,Gooffhoz,AJ-hez is fogunk,ha visszatér az ihlete:P... és ugye tudjátok,hogy ez mit jelent?? Azt,hogy egyre inkább olyanokat alkottok,amik több és több embert gondolkodtatnak el,ihletnek meg,és kényszerítenek komi írásra,mert nem mehetnek el mellette szó nélkül! Megindítjátok az embereket,egyre inkább hatással vagytok rájuk,csajok! :)
Persze nézhetem egoista szemmel is a dolgot: azért ír mindenki hosszabbakat,mert életcélul tűzte ki mindenki,hogy leverjen komihosszban xD(nem fog összejönni! xD)
Darling,a kényszerért cserébe kapsz tőlem egy félnegatívumot:D Móni megírta a jót,egy részét én is meg akartam(ezért utálok nem elsőként írni xD),tőlem meg kapsz rosszabbat:D leírom ide,hogy ne mondhassák EGYESEK azt,hogy téged nem "szóllak le",ha úgy érzem,hogy le kell:D de ha esetleg te is elkeseredsz ettől,és zokogva elköltözteted az oldalaidat,akkor pofán verlek:D nem a legjobb hangulatomban találtál meg a zsarolással xD de nyugodtan töröld majd ki a komit,ha úgy érzed,hogy nem bírod tovább xD
(éés dobpergést,mindjárt jön a kritika többi része,ha gooff könyörög:D és egyébként nem fért ki xD)
hehe,és Goof könyörgött:D
VálaszTörlésédes szívem,nem jutott eszedbe az,hogy blöffölök,és nincs semmilyen érdekes,felcsigázó komi,csak meg akartalak szívatni a zsarolásért? :D:D:D
csók: a konfliktusos :D
xD éés bevetted?:D szerintem eez végre olyan Virágos volt xD
VálaszTörlésNa szóval: nem tetszik,hogy ennyi történést kihagytál,hogy ennyi mindent nem írtál meg.Főleg azt,hogy kihagytad a veszekedést Crisszel.És ezt nem csak a konfliktusos vérem mondatja velem ( na jó: nem főképp xD). Úgy érzem,hogy ez történeti szempontból nagyon fontos lett volna.Hogy mi ébresztette rá Amit arra,hogy Crisbe szerelmes,ami,gondolom,a veszekedés során esett meg. Az,hogy Aminak hogy mondta el Sergio az édesapja halálát,és azt,hogy szereti.Nem tudom,hogy utólag akartad-e ezeket beleírni,vagy terved volt-e ezzel,szóval nyugodtan szólj,hogy fogjam be:) És egy kicsit zsúfolt volt nekem a fejezet,na :S
de szeretlek,TESÓ:P
na ennyit a negatívumról :D tényleg bocsi,hogy ilyen rondaságot írtam,de nem tehetem meg azt,hogy nem írom le:S akkor Nufola lennék:D
változatlanul fenntartom azt,hogy a végén Jaime lesz a befutó:D de nem tetszik,hogy a csajos így menekül:S tessék,rám is ragad belőled valami a tájszólásodon kívül:D sose mondtam azelőtt,h csajos,ezt te mondod mindig xD
szóval Aminak szembe kéne néznie velük...bár tökre értem,hogy nem ebben az állapotban kell ezt megtenni:)
húú történt valami,amit majd Árnyékos komimban leírok :O meg akarom nézni,hogy ott is működik-e:P
Tessék,vazze,komi :D durván viselem a zsarolást xD
pusz:a konfliktusos:)