Nemzetek és Személyek Viadala

Másnap reggel gyorsan összekaptam magam, hogy elmenjek bevásárolni.

Már a csomagtartóba pakoltam mikor csörgött a telefonom. Meg se néztem ki az csak felvettem.

- Igen? – megtámasztottam a vállammal és dobáltam be a cuccokat a csomagtartóba.

- Party Girl!! – mondta valaki nevetve.

- Pepe szórakozz mással. – nevettem el magam.

- Hallottam, hogy nem leszel ott végig és az első piákat nélküled isszuk. – mondta szomorúan.

- Hát nem lehet olyan fene világ mindig, mint az EB után. – vigyorogtam. Nagyon be volt mindeni állva akkor.

- Idén is leitatjuk Ikert. – nevetett. – Pary Girl-em Madridba ugye már vársz minket?

- Persze! – vágtam rá.

- Hozzál naaaaagy spanyol zászlót. – mondta.

- Ugyan minek? – faggatóztam. Óvatosan beraktam a pezsgős üvegeket a többi cucc mellé és bezártam a csomagtartót. Elég nagy mennyiségű piát vettem, mert ha elbukják, akkor is inni fogunk, ebbe biztos voltam. Addig meg úgy se lesz sok időm.

- Visítva ugrálni mikor leszállunk a gépről. – nevetett.

- És ha nem nyertek? – kérdeztem nevetve. Beültem a kocsiba és vigyorogtam magamba.

- Olyan nem fordulhat elő. – mondta magabiztosan. – Villa, Torres rohamozzák a kaput. Casillassal megvédjük, ebbe biztos vagyok. Itt van a védelem is. Nem fogunk gólt kapni. Már csak rúgni kell.

- Hát Gerard és Sergio ellen én se mernék annyira kötekedni. – nevettem.

- Attól még, hogy te elveszel mellettük, más nem feltétlen. – nevetett. – Mondjuk Silva is pici. – szerintem a körülötte lévő emberek már totál hülyének nézték, mert nagyon hahotázott.

- Ne bántsd! – nevettem. A háttérben hallottam, hogy valaki ordít.

- Lebuktam. –nevetett. – Le kell tennem.

- Lebuktál? – kérdeztem vissza.

- Edzés van. – tuti bevágta a büszke fejet, hogy megtudja, oldani, hogy rám csörögjön.

- Jól van Reina büszke vagyok rád. – nevettem. – Puszilom a népet.

- Átadom, ha túlélem. – nevetett és kinyomta. Fejcsóválva indítottam be a kocsit.

Vigyorogva konstatáltam, hogy szól a zene. Mosolyogva szálltam ki a kocsiból, és vigyorogva mentem oda a bejárati ajtóhoz, hogy leszidjam Sergiot, hogy megint ordít a zene és a szomszédok előbb utóbb megunják.

Megállt a kezem a kilincs felé vezető úton. Sergio az edzőtáborba van. Fél pillanat alatt olvadt le a mosolyom, és fehéredtem el. Gyorsan végig gondoltam kinek van kulcsa a házhoz, de nem igazán jutott eszembe senki. Ránéztem a kocsira, ami a garázs előtt állt. Nem ráztam be. Vettem egy mély levegőt és lenyomtam a kilincset. Ha meghalok legalább bátran és hülyén haljak meg mint, hogy azzal szívassanak ha ismerős, hogy elmenekültem. Beléptem a házba és egyből belestem a konyhába, ami a legközelebb volt a bejáratihoz. Üres volt. Elnéztem az emelet felé, de ott se láttam senkit. Visszafojtott lélegzettel mentem be a nappaliba.

- Szia. – vigyorgott rám teli pofiból René. Megfogtam a mellettem álló kisasztalról az első tárgyat, ami szegény telefontöltőm volt és hozzá vágtam Sergio Bátyához.

- Te rohadék, a szívbajt hoztad rám! – támadtam le. – Hogy jöttél be?

- Anyától szereztem a kulcsot. – nevetett.

- Mióta van neki kulcsa ehhez a házhoz? – ráncoltam a szemöldököm.

- Régóta. – röhögött. – Olyan fejet vágtál…. – sírt a nevetéstől.

- René nagyon gyorsan kussolj el. – morogtam. – Ha már itt vagy tedd magad hasznossá és segíts bepakolni a kocsiból. – megtörölte a szemét és felkelt.

- Ezt mind egyedül akarod meginni? – vonta össze a szemöldökét a sok piára.

- Nem. – nevettem. – Ezt mind a Spanyol válogatottal és kiegészült társasággal akarom meginni.

- Nagyon előre iszol a medve bőrére. – csóválta a fejét.

- Ha kiesnek, akkor is inni fogunk. – vontam meg a vállam.

- Mindenhogy alkoholba fojtotok pár estét, mi? – nevetett. – Mikor mész ki?

- Hát még kiderül. – a hűtő tele volt pezsgővel, sörrel és minden féle ütős piákkal. – Attól függ, meddig maradnak benn.

- Ha döntőbe játszanak, kijössz velem? – szólt ki a kamrából ahova a sok ropogtatnivalót vitte be.

- A döntő Július 11 lesz. – sóhajtott. – Nekem aznap futamom van. Bármennyire is szeretnék, sehogy sem érnék oda.

- De azért látni fogod ugye? – kérdezte.

- Délelőtt és dél körül nem lesz meccs. – vontam vállat. 2 óra az időeltolódás, tehát ha ők kettőkor játsszák, én akkor is látom, mert 4-re talán végzek.

- Kár, hogy nem tudsz végig kimenni. – mondta elgondolkodóan. – A te élménybeszámolóid egy-egy meccsről élvezetesebbek voltak, mint az öcsémé. – nevetett. Renét ott ette a penész még pár óráig nálunk, majd haza ment a családjához. Remélem legközelebb Danielát is hozza, a kislányát.

Este 10-kor pedig indult a gépem Törökbe. Még a hangárba előszedtem a telefonom.

„ Most indulok Törökbe. Remélem nálatok minden oké. : ) „

Elküldtem Sergionak majd kikapcsoltam a telefonom.

Az utat ,úgy ahogy volt végig aludtam. A légi utaskísérő ébresztett fel a leszállásnál. Mire bekeveredtem kómásan a hotelbe már hajnali 3 is volt. Visszakapcsoltam a telefonom és egyből sms-t jelzett.

„ Verd el a pasikat! :D Drukkolok, hogy meglegyen a dobogó! : ) Itt mindenki rendben van. Jól vagyok, és ez a tényleg jól vagyok. : ) „

Elmosolyodtam az sms-en. Ruhástól végig dőltem az ágyon és aludtam.

**

Már vasárnap volt, és a gépemet vártam, hogy haza mehessek. Sebi mellettem már félig aludt. Ő is jött velem Madridba, mert megjegyeztem, hogy rohadt nagy az a ház pláne egyedül. Megbeszéltük a féltékenységi rohamát Sergioval szemben, így szent volt a béke. Szóltam Sergionak, hogy Sebi jön hozzánk, azt mondta ő se szokta bejelenteni a csaj vendégeit, ha nem vagyok otthon. Ez azért sejtet pár dolgot…

Alguval és Fernando Alonsoval megbeszéltük, hogy együtt nézzük a meccseket, ha futam helyszínen vagyunk. Már nem volt sok vissza a VB kezdetéig. Egyre jobban izgultam a fiúkért.

Gyorsan haza értünk Madridba ahol a reptéren Mona várt minket, hogy ne kelljen éjjel taxizni.

- Mona ő Seb, Sebi ő Mona. – mutogattam oda vissza és megindultam a kocsi felé. Fáradt voltam. Kezet fogtak meg össze pusziszkodtak. Rájuk néztem mivel nem hallottam, hogy Mona kopogna utánam a magas sarkújában. Sebi a telefonjával szórakozott, bizonyára visszakapcsolta, mert kikapcsoltattam vele, Mona meg Sebit nézte szinte tátott szájjal.

- Mona. – morogtam oda. Csak akkor esett le neki mit művel. Picit elpirult, pedig nem szokása és oda jött hozzám. – Vettel megmozdulnál? Álmos vagyok, és még mindig pikkelek rád a lekörözés miatt.

- Gyorsabb voltam, nem tehetek róla. – vigyorgott. – Illetve tehetek. – nevetett.

- Fogd be! – ütöttem vállba. – Föltartottak. Nem saját erőből voltam olyan lassú. – morogtam. Bevágtam magam Mona kocsijába. Mire haza értünk és már szinte aludtam.

- Köszi a fuvart Szívem. – intettem Monának. Vigyorogva legyintett majd ott se volt. Bementem a villába és elkezdtem mutogatni Sebinek. – Konyha. – mutattam jobbra. – Nappali. – Mutattam balra. – Emelet. – mutattam előre. – Fürdő. – mutattam ismét jobbra. – Kert. –mutattam a nappaliban lévő tolóajtóra. – Érezd magad otthon.

- Most járok itt először, nem megy az olyan könnyen. – mosolygott.

- Nem is tudom hány pasi érzi itt otthon magát legnagyobb sajnálatomra. – vigyorogtam. – Bár mikor reggel lejövök és félmeztelen pasikkal van tele a ház azt élvezem. – elnevetettem magam Sebi arc kifejezésén.

- Most is tele lesz velük a ház? – nézett körbe bizonytalanul, honnan ugrik elő egy általam emlegetett jó pasi.

- Majdnem az összes a VB-re készül. – nevettem. – Ja és ne mond el Algunak, hogy itt jártál Madridba.

- Miért? – ráncolta össze a szemöldökét.

- Mert áruló leszel a szemébe. – nevettem. – Ez a Madrid, ő meg barcelonai.

- Nem mindegy? – nevetett. – Spanyol, spanyol.

- Nem mindegy. – nevettem. – Algu Barcás. Én Madridista vagyok és a ház egy Real Madridos focistáé. – szakadtam a nevetéstől. Olyan arcot vágott, hogy muszáj volt nevetnem.

- Én meg a németeknek drukkolok, mégis itt vagyok Spanyol honban. – tárta szét a kezét.

- Hát, most mi is összefogtunk. – vigyorogtam. – Egyébként pedig több jó barátom is a Barcába focizik.

- Akkor mi ez a nagy utálósdi? – nem értette.

- Csak piszkáljuk egymást. – vontam vállat lazán. – Nehéz lesz ez a VB.

- Németek ellen? Mindenképpen. – cukkolt. Bementem a nappaliba és a vitrinre mutattam, ami az EB-s meze volt Sergionak, amit ott kaptak érmek és a döntős focilabda. Volt még pár kép is ott.

- Kik vertek meg kiket az EB-n? – kérdeztem tőle.

- Miért van vitrinbe? – kérdezte, de le se vette a szemét róla.

- Mert a labda is kicsit nagy érték, pláne hogy az egyik döntős labda és pláne, hogy mindenki aláírása szerepel rajta. – magyaráztam. – A mez is nagy kincs, mert mégiscsak EB győztes mez. Az érem meg alap, hogy sokat ér. Mondjuk inkább az eszményi értéke nagy mindnek. – mondtam elgondolkodóan. – Értem. – bólintott és nyújtózkodott egyet. – Eltesszük magunkat holnapra?

- Aham. – mondtam ásítva. Felmentem az emeletre Sebivel a nyomomba. – A két szoba kivételével. – mutattam Serg és az én szobámra. – Bármelyiket választhatod. Van hozzá fürdő is. – azt hittem benyit az elsőbe, de tovább ment és abba ment be, amibe Chris szokott aludni. Pont az én szobámmal szemben.

- Mit vigyorogsz? – kérdezte értetlenül.

- Semmin, csak a szobaválasztásodon. – vigyorogtam. – Ha a szekrénybe találsz pár pólót, vagy ilyesmi ne lepődj meg. – nevettem.

- Kinek a pólóit találnám meg? – kérdezte kíváncsian és kinyitotta a szekrényt. Chrisnek tényleg volt itt pár cucca. Mindig itt alszik bulizás után, mert igaz, hogy van háza a környéken, de messze és egyszerűbb itt aludnia. Fernando meg azért szokott itt aludni, mert Norát felverné éjjel, amikor valaki haza támogatja.

- Nem lényeg. – mondtam Sebinek vigyorogva. Nem tudom, mit reagálna a név hallatára.

- Szeretőd? – kivett egy felsőt és pedig próbáltam vissza tartani a nevetést, mert tipikus Chris felső volt. Persze ő ezt nem tudta.

- Pár napig volt az is, de mostanra egy kedves barát, akinek akkora arca van, mint ez a villa. – nevettem.

- Torres? – kérdezte vigyorogva. Elképzeltem Nandot iszonyú EGOistán és ilyen fajta felsőbe. Kitört belőlem a nevetés.

- Torres nem egoista. – böktem ki. – És nem venne fel ilyen felsőket. – nem bírtam kacagás nélkül. Már majdnem megfulladtam a nevetéstől mikor Sebi kirángatott egy Madridos mezt a szekrényből. – Héé azt meg tőlem nyúlta le! – felhúztam az orrom. Tőle is kihisztiztem egy mezt, de úgy tűnik vissza csorta és azt várta mikor veszem észre a hiányát. Ha meg akarta volna tartani, elviszi magával. Seb kifeszítette és úgy fordította, hogy lássa a hátát.

- Ronaldo. – mondta meglepetten és rám nézett. – Christian Ronaldo?

- Chris. – bólintottam. – Vagy Roni. Monának Roncsika. – nevettem.

- Van olyan híves focista, akivel nem vagy jóba és valaha betette a lábát a Real Madridba? – kérdezte érdeklődve.

- Ha 2-3 éve tette be a lábát oda, akkor ismerem. – vontam vállat. – Aztán, hogy jó vagy rossz szempontból ismerem-e az már más ügy.

- Beckham? – úgy tűnt tényleg meg van lepődve, hogy kiket ismerek. Mit hitt vajon? Könyörgöm Sergioval lakom együtt…

- Becks. – nevettem. – Nem igaz a vád, hogy Victoria szemét picsa lenne. – mondtam komolyan.

- Erre alszom inkább egyet. – mondta döbbenten. – Milyen lesz ellenük drukkolni? – szólt utánam mikor már az ajtót akartam becsukni.

- Christ nem izgatja. – mondtam elgondolkodóan. – Bírom a búráját, de ő független attól, hogy drukkolok-e neki vagy nem. Vannak több millióan akik drukkolnak érte. Becks nem fog játszani a VB alatt, de vele annyira nincs jó kapcsolatom, mint Chrissel vagy a spanyolok közül pár emberrel. Nando most Sergioékkal játszik. – megvontam a vállam. – Villa is velük játszik végre ahogy Gerard is. Nekik fontos, hogy szorítsak. Főleg Sergionak és Ikernek, hiszen az ő meccseiken ott szoktam lenni. Szorítok értük.

- Értem. – mosolygott. – Én azért csak a Német válogatottnak drukkolok. – nevetett. – Mik lesznek még a csapatnál.

- Angol csapat, német, spanyol versenyző. – nevettem. – Csodálatos lesz. – bólintott majd bevonult a fürdőbe. Beültem az ágyamra és írtam egy sms-t Chrisnek.

„ Te kis csórós. Miért kellett a mezed lenyúlni a szekrényemből? -.- :D Megtaláltam, szóval visszakoboztam. „

„ Gyors volt. Akkor vettem el mikor utoljára ott voltam. :D Aludj szépen. Én is alszok, mert holnap megyünk Dél- Afrikába”

„ Majomtojás. :D VB mezt is kérek!! „

„ Kapsz, ha jó ideig benn leszünk. :D „

„ Egyébként is kérek, mert lerángatom rólad, ha nem adod oda. :D „

„ Rángasd le. :D Benne vagyok. :D Alvás Bébi. Alvás.”

„ Álmodj sok-sok kopasz kigyúrt pasikkal. „

„ Én is téged. :D ”

„ Ki mondta, hogy én igen?:D "

Erre már nem válaszolt.

Reggel én ébredtem előbb. Felvettem a fürdőruhám és kimentem a medencéhez napozni. Fura volt, hogy 9-kor már felébredtem, de nem bírtam tovább aludni. Rossz érzés volt, olyan nem is tudom. Üres volt a ház, pedig Sebi fent aludt. Fél 11kor már nem bírtam tovább és bementem és benyomtam Sergio hifijét. Nem szerette, ha hozzá nyúlkálok, mert elállítgattam mindig a számait. Most csak benyomtam, hogy legyen valami hang a házba. Egyből jobban éreztem magam, hogy szólt a zene. Bementem a konyhába igyak valamit. Pont akkor jött le Sebi az emeltről. Kócos volt és álmosan pislogott.

- ’Reggelt. – mondta kásás hangon. – Mire volt, jó, hogy felkeltettél?

- Bocsi, nagyon hozzá szoktam, hogy mindig van valami zene. – szabadkoztam. – Már őrület határán voltam.

- Ez mi? – ráncolta a homlokát.

- Az előadót nem tudom és a címet se, de flamencos szám. – vontam vállat. Gondoltam egyet és kettő lett belőle. Visszatettem a hűtőbe a narancslevet és kiszedtem egy üveg bort. – Kérsz? – emeltem meg Sebi felé.

- Már 11kor iszol? – vonta össze a szemöldökét.

- Megtehetem. – leszedtem két nagy talpas borospoharat és félig öntöttem mindkettőt. – Kóstold meg. – nyújtottam oda Sebinek.

- Nem igazán szeretem. – rázta a fejét. Továbbra is felé nyújtottam. Végül sóhajtva elvette.

- Ez ízleni fog. – mosolyogtam. Megemeltem felé a poharam és beleittam.

- Tényleg finom. – bólintott miután rávette magát, hogy belekortyoljon. – Mit fogunk ma csinálni?

- Áthívjak pár embert? – kérdeztem úgy mellesleg.

- Nem azt mondtad, hogy szinte mindenki elutazott már? – értetlenkedett.

- Csajok még itthon vannak. – vigyorogtam. – Sőt megkérem Patit, hozza át a kislányaikat is.

- Kisgyerekek? – csillant fel Sebi szem. – Benne vagyok.

- Szereted őket? – mosolyogtam.

- Nagyon. – bólintott. Szóltam a két barátnőmnek és nyakon ragadtam a boros üveget. Hangosítottam a zenén és intettem Sebinek, hogy menjünk ki a medencéhez. – Nem kéne bent megvárni a vendégeket?

- Ne izgulj, ide találnak. – nevettem. – Hallani fogod, mikor megérkeznek. – tettem hozzá vigyorogva. Felraktam a napszemcsim és végig feküdtem a napágyon. Egyből jobban éreztem magam. Sebi felment átöltözni, mire visszaért már a Mona és Pati is itt volt a gyerekekkel.

- Képzeld, Oliék visszajönnek. – mondta boldogan Pati. – Oli azt mondta itt még elviselhetőbb Nino hiánya. – erre Monával felnevettünk. Mint két szerelmes tini még mindig.

- Sebi, ő Patrícia, David Villa felesége. – mutattam Patira. – Patikám ő Sebastian Vettel a csapattársam, és német drukker. – tettem hozzá pofákat vágva. – Monát ismered. – oda guggoltam a két kislányhoz. – Ez a kis szépség Zaida a másik szépség anyuci kezében pedig Olaya. David lányai.

- Eddig mennyit ittál? – kérdezte úgy mellesleg Pati.

- Ez az 5. pohár bor, amit a kezébe látok. – mondta helyettem Sebi.

- Nekem nem is adsz? – dobta le magát mellém Mona. Pati mosolyogva ült le egy másik napágyra.

- Hagyod, hogy részegre igyák magukat? – kérdezte Sebi Patitól.

- Miért tennék bármit is? – nézett rá. – Miért tiltanám meg nekik? Ami iszik, mert összenőtt Sergioval és hiányzik neki. Ez a ház tényleg üres picit nélküle. Mona meg iszik, mert alkoholista. – nevette el a végét.

- Hé, nem vagyok alkoholista! – kérte ki magának nevetve. Sebi pár percig még méregetett minket, végül feladta és oda tartotta ő is a poharát.

- Te nem iszol? – nézett Patira.

- Én figyelek a gyerekekre. – nevetett. – A két sajátomra meg a két nagy ovis kislányra. – bökött felénk.

- Az ovist kikérem magamnak! – nevettem. Éreztem, hogy a naptól nagyon a fejembe szállt. – Az ovisok éppen edzenek.

- Az ovisoknak ma szabadjuk van. – mondta mellesleg Pati.

- Zaklatjuk őket? – ültem fel vigyorogva.

- Ami nem! – nevetett Mona. – Megint kiborulnak!

- Káááár. – vigyorogtam. Zaida a medencébe pancsikolt egy úszógumiba kapaszkodva. Olaya pedig Sebibe kapaszkodva volt a vízbe. Máshogy nem volt hajlandó be menni. Meg is értem szegényt. Mona fejébe is volt pia rendesen, mert csálén ment nagyon. Csak oda akart menni a medence széléhez, de beleesett. Sebi egyből ijedt arcot vágott és ránk nézett. Mi Patival nyugodtan feküdtünk a napozóágyakon.

- Nem fog megfulladni? – kérdezte Sebi aggódva.

- Mona profi úszó, még full részegen is jobban úszik, mint egy normális ember. – mondtam magyarázatnak. Barátnőm kivette Sebi kezéből Olayat és intett nekem. Oda mentem és átvettem a kislányt. Hátrébb tolta a vízbe Zaidát és elkezdte megpróbálni Sebit a víz alá nyomni.

Nap végére a kanapén aludtam. Azért nem a napágyon, mert Pati addig piszkált míg be nem vonszoltam magam a házba. Sebi fel tudott mászni az emeletre Mona meg arrébb lökődött és félig rám fekve találta meg az esti fekhelyét.

**

Reggel arra ébredtem, hogy valaki csikizi az orrom a hajammal. Oda csapkodtam, de csak visszafojtott kuncogást hallottam. Mona még mindig rám nehezedett. A feje a hasamon volt, így félig lelógott a kanapéról. Addig bosszantottam magam azzal, hogy valami piszkálja az orrom, hogy hírtelen felültem. Mona a földön kötött ki nagyot sikkantva, Sebit, aki az orrom piszkálta, pedig lefejeltem.

- Ez fááááj. – nyüszögte a földön ülve, ugyanis padlót fogott a megfejelésétől. – Kemény a fejed.

- Kuss, te piszkáltál. – morogtam a fejem fogva. – Én is fociztam ám sokáig.

- És én mit csináltam, hogy ennyire be kellett vernem a popóm? – kérdezte morcosan.

- Sebit verd meg érte. – mutattam a szőke srácra, aki már vigyorogva ült továbbra is a földön. Legalábbis vigyorgott míg Mona el nem kezdte ütni párnával.

Egész nap edzettünk Sebivel a házban lévő kondiba, meg úsztunk a medencébe.

Minden este beszéltem legalább egy órát Sergioval, én is meséltem, ő is mesélt. Nagyon sokat nevettem azon mennyire gyagyák. Nagyon sajnáltam azokat, akiknek a munkájuk, hogy folyton elviseljék őket. Jó volt nálunk is és ott is a hangulat, mondjuk náluk egyre feszültebb volt. Hétfő este indultunk el Sebivel Kanadába. Addigra már a srácok is Dél- Afrikába voltak. Egy napig hallgattam, hogy mennyire jó nekünk, hogy a jó meleg Spanyolba vagyunk, ők meg fáznak, meg jól fel kell öltözniük, ha kimennek és nem edzenek. Sebi erre halkan annyit mondott mikor meséltem neki, hogy Spanyolok… Kapott egy tockost, hogy tanulja végre meg, hogy előttem ne mondogasson csak semmit a Spanyolokra. Jól összekovácsolódtunk az egy hét alatt, míg nálunk volt.

**

Szombaton már nem bírtam magammal. Bent ültem a pályán lévő szobámba és egy helyben toporogtam.

- Ne legyél ennyire ideges, tök fölösleges. – jött be John a versenymérnököm. – Nem várnak el tőled még semmit.

- Te miről beszélsz? – néztem rá furán.

- A futamról ami miatt itt toporgsz. – tárta szét a kezét.

- Én nem a futamtól vagy az időmérőtől félek. – legyintettem. – Izgulok a spanyol válogatottért. – mondtam mikor fura arcot vágott. A homlokára csapot és elkapta a kezem.

- Nyughass végre Ami. – mondta szigorúan. – Ha a foci miatt vágod neki, vagy rontasz el valamit, száműzlek a gyárba és kiadom parancsba, hogy nem követheted a VB-t. – ez hatott. Egyből megnyugodtam.

Az időmérőn 3. lettem. John büszkén mosolygott rám és nagyon megdicsért.

***

Vasárnap verseny előtt már minden miatt féltem. Előtúrtam a telefonom és felhívtam Sergiot.

- Szia Kislány, mi a helyzet. Neked nem kéne lassan a kocsiban ülni? - kérdezte vidáman.

- Félek. – nyögtem ki. – Sergio remeg kezem-lábam, nagyon parázok. 3. helyről indulok. Előttem indul a csapattársam! Ha valamit nagyon elbaszok, még őt is kiüthetem.

- Őt max akkor fogod kiütni, ha minket szid. – nevetett. Ezen elmosolyodtam. – Ne izgulj Kedves. Menni fog. Bízom benned. Meg tudod csinálni. Nagyon jó pilóta vagy. Ha pedig nem jön össze, akkor sincs semmi, mert benne vagy a Király Kategóriába és így is-úgyis bekerülsz a történelem könyvekbe. – nyugodt és kedves volt a hangja. Ez engem is megnyugtatott. – Menj és harcold ki a dobogót. Értünk és a hazádért.

- Nézitek? – nem tudtam mást erre mondani. Megnyugodtam.

- Nézzük bizony. – nevetette. – Popcorn, innivaló. Majdnem az egész csapat a szobába ül és várja, hogy megjelenj a képernyőn.

- Miért te hol vagy? – kérdeztem mosolyogva. Jól esett, hogy figyelnek rám.

- Az erkélyre jöttem ki mikor hívtál. – mondta nevetve. – Kicsit hideg van. – tette hozzá. – Menj és mutasd meg mindenkinek, mit tudsz.

- Rendben. – mosolyogtam. – Köszönöm.

- Te is meg szoktál nyugtatni engem. – mondta kedvesen. Elköszöntünk és telefonnal a kezembe kimentem a boxba. Oda mentem Tommihoz, akinek a nyakába engem is belevarrtak valamilyen szinten. Kezébe adtam a telefonom. Mosolygott és a zsebébe süllyesztette. Tudta, hogy azért adtam neki, hogyha a dobogóra kerülnék, fel tudjak valakit hívni. Beöltöztem és beültem a kocsiba. Ahogy felpörögött a motor minden kétségem eltűnt. Körbe mentem a pályán és beálltam a 3. rajthelyre. Sebi oda jött mikor kiszálltam és megölelt. Sok sikert kívánt és ő is rám mosolygott. Jó volt látni, hogy körülöttem mindenki mosolyog. Visszaültem az autóba mikor John intett. Míg beszíjaztak elhadartam egy imát, hogy csak ezt éljem túl.

Ahogy elaludtak a piros lámpák tövid nyomtam a gázt. Azt még nem tudom, hogy fordulok be, de nem adom a helyem. Mögöttem Massa próbálkozott, de zártam az ívet. Bementem Alonso mellé, aki a 2. helyről indult, de nem adta meg magát könnyen. Massa ismét oda dugta az orrát, de gyorsan zártam az ívet, sajnos ezzel Alonso meglépett.

- Remek rajt. – mondta a fülemre John. 3. helyem legalább megtartottam.

Nem tudtam megelőzni Alonsot bárhogy próbáltam. Az utolsó körökbe kerültem hozzá nagyon közel. Az egyik kanyart jobban vettem be és elmentem mellette, de az egyenesbe megpróbált izomból lenyomni, nem sikerült neki, de ki tudott fékezni a kanyarba. Oda-vissza dobáltuk a lasztit egymásnak. Végül Sebi, Alonso és Én állhattunk fel a dobogóra. Mindkét srác gratulált és kaptam egy-egy puszit. Tommi vigyorogva nyomta a kezembe a telefonom. Egyből hívtam Sergiot.

- Ojeeee. – kiabáltam a telefonba. Hatalmas hangzavar volt Sergio körül.

- Gratulálunk. – nevetett. – Nagyon-nagyon ügyes voltál.

- Köszönöm. – nevettem.

- Bébi gratulaaaa. – kiabálta Chris.

- Chris, hogy kerül oda? – kérdeztem nevetve.

- Ide pofátlankodott. – mondta Iker.

- Nagy-nagy gratula neked Kislány. – hallottam meg Nino hangját is.

- Kösziii. – nevettem. Boldog voltam. Nagyon. – Leteszem megyek a dobogóra, páás. – és kinyomtam. Vigyorogva mentem a srácok után. Alonso jött oda hozzám.

- Büszke vagyok rád. – kacsintott. – Egy spanyol nő a dobogón, mellettem. – nevetett. – Nem kell ennél több. – spanyolul mondta, így Sebi csak nézett ránk. Mindhárman jó kedvel mentünk ki a dobogóra. Sebi örült a győzelemnek, Alonso örült a 2. helynek, hiszen esélye sem volt Sebit megfogni velem viszont jót csatázott. Én pedig örültem mindennek. Nagyon boldog voltam. Egymást locsoltuk pezsgővel, így tocsogott az overallom a pezsgőtől.

A reptéren beszéltem a Dél- Afrikában pihengető srácokkal, majd mikor felszállt a gép aludtam egy jót hazáig. Sietnem kellett haza, hiszen kedden Portugália játszik az Elefántcsontparttal, tehát Chris villogtatja meg a foci és színészi képességeit.