Tudat alatt cselekszünk. Becsukunk és kinyitunk egy ajtót. Ugyan azzal a mozdulattal.

- De min vesztetek össze? - mentem akaratosan utána. Feltrappolt a lépcsőn, én utána. Bement a szobájába, én mentem utána.

- Nem érdekes - vágta a pulcsiját a sarokba, majd repült a pólója is.

- De összevesztetek! - kötöttem az ebet a karóhoz. - Holnap válogatott meccs!

- Tudom! - ordított velem. Nem szeppentem meg. Kíváncsi voltam. Lecibálta magáról a gatyát és boxerbe ment be a fürdőjébe.

- De mi volt az ok? - utána akartam menni a fürdőbe, de megállt az ajtóban. Megfogta a szélét.

- Hagyj békén! - sziszegte nekem. Hatalmas lendülettel vágta be az ajtót. Ha nem lépek hátra akkor tuti megfejelem.

- Ramos! - ordítottam.

- Szállj le rólam! - ordított vissza. - Hagyj békén!

- Mi ad okot arra, hogy meccs előtt összebalhézzatok? - ütöttem rá az ajtóra. Kitárta az ajtót dühödten.

- Takarodj már innen! - ordított az arcomba és visszavágta az ajtót.

- Rohadj meg! - ordítottam be neki és ott hagytam. Megfogtam a telefonom és beleléptem lent a cipőmbe. Még a kabáttal se bajlódtam. Kitártam a bejárati ajtót és iszonyatos erővel vágtam be magam mögött, hogy biztosan meghallja.

Megindultam Cris háza felé, de már csak a bejárati ajtó előtt állva esett le, hogy Cris Portugáliában van, hiszen válogatott meccsek vannak.

Eszembe jutott Marcelo, de ő meg Brazíliában van. Iker tuti elsorolná, hogy mit csináltam rosszul, és addig rágná a fülem, míg ki nem békülünk. Visszacsörtettem a házba és bevágódtam a kocsimba.

Jól a gázra léptem. Nem érdekelt, ha lekapcsolnak. Meg se álltam a Torres rezidenciáig.

Mire kiszálltam a kocsiból, Nando a bejárati ajtónak támaszkodva állt.

- Mi van? - förmedtem rá, mikor csak nézett. Félreállt és beengedett a házba.

- 5 perccel korábbra vártalak - nézett az órájára. - Dühöngj nyugodtan. Oliékat elküldtem vásárolni.

- Hogy mi van? - néztem rá. Elmosolyodott.

- Én is ott voltam az edzésen. Láttam, hogy idegesen megy haza Sergio - megvonta a vállát és a játékokkal teleszórt nappaliban ledobta magát a kényelmes kanapéra. - Mivel Cristiano Portugáliában van, én lakom a legközelebb.

- Utálom, mikor valaki ennyire ismer. - morogtam.

- Hát, azt nem tudtam, melyikőtök jelenik meg - nevetett. - Bár sejtettem, hogy te, mivel David és Jesus nálatok lakik pár napig, Sergio nem fog lelépni. Oli megágyazott fent neked az egyik vendégszobában. - tette hozzá. Bekapcsolta a TV-t, és nem figyelt onnantól rám.

- Tudod min vesztek össze? - faggattam.

- Nem - rázta a fejét. - Azt a paprikás hangulatot érzékeltem csak az öltözőben. - Felsóhajtottam. Ledobtam magam mellé a kanapéra és néztem, amit őt. Egész pontosan egy Liverpool meccs ismétlése volt.

- Hiányoznak? - faggattam.

- Én sem faggatlak téged, te sem engem. Na? - nézett rám. Bólintottam. Ezért imádtam.

Egy fél óra múlva Oliék is hazaértek. Nora egyből a nyakamba mászott. Nevetve forgattam meg a levegőben. Óvatosan Leot is a kezembe vettem. Szerettem nagyon a kicsiket.

- Gyere, főzzünk valamit. - mosolygott rám Oli. Megöleltem és adtam neki két nagy puszit.

Nagyon szerettem az egész családot, valahogy nekem mindig ők voltak a minta, ha tökéletes családról volt szó. Persze pontosan tudtam, hogy nekik is vannak gondjaik, de mégis ők voltak azok, akiket elkerül a nagy felhajtás és a sok botrány. Nekem soha nem lesz ilyen életem. Vonzom a bajt.

**

Egész éjjel csak ültem a szépen megvetett ágyon, és gondolkodtam. Sergión, az egész életemen. Hajnali három fele keltem fel és bementem a két kicsihez, adtam nekik egy-egy puszit. Pár óra múlva indult a gépem.

Lent halkan csináltam magamnak egy kávét, és éppen belekortyoltam mikor Oli jött le az emeletről.

- Ne haragudj, ha felkeltettelek - szabadkoztam.

- Nem keltettél fel - mosolygott. - Automatikusan felébredek már hajnali 3 fele. Leonak evési időszaka van - engedett magának egy pohár vizet és engem nézve kortyolgatta. - Te egy percet sem aludtál.

- Hát nem - mosolyogtam rá. - Jár az agyam.

- Szeretnél beszélgetni? - ült le hozzám az asztalhoz.

- Nem tartalak fel - ráztam a fejem.

- Leo majd ha igazán éhes, úgyis felébred - legyintett.

- De akkor felkelti Nandot is, és neki ki kell pihennie magát - ráztam a fejem. Leginkább kifogást kerestem.

- Nando nem kel fel a gyereksírásra - mosolygott. - Megedződött.

- Két kicsi mellett és Pepe Reinával ápolt barátsága okán, nem is csodálkozom - mosolyodtam el.

- Mesélj, Ami - kért kedvesen.

- Látlak titeket együtt, és akaratlanul is a jövőm jut eszembe - sóhajtottam fel. - Hogy eltudnám-e Sergiot apaként képzelni - aggodalmas arccal nézett rám. Félt a dolog kimenetelétől. - És mindig arra jutok, hogy csodálatos apa lenne - egy pillanatra húzódott csak mosolyra a szám. - Aztán eszembe jut, hogy még mennyire fiatal vagyok, és több mint 10 éves pályafutás állhat előttem. Egy jó 36-37 éves koromig simán tudnék versenyezni. - magyaráztam. - Addigra Sergio lesz 40, és biztos vagyok benne, hogy ő előbb szeretne gyerekeket, mint én. De én nem bírnám feladni a pályafutásom ezért. Túl sokat küzdöttem érte.

- Én feladtam mindent - mondta elgondolkodva Oli. - Mikor arra kerül a sor, érezni fogod, hogy mi a helyes lépés. Feladni mindent és családot alapítani, vagy lelépni.

- Te más vagy - húztam el a számat. - Te az első percben tudtad, hogy Nino neked a tökéletes társ.

- Úgy érzed, hogy nem vagyok meg jól Sergioval? - kérdezett rá.

- Megcsaltam, Oli!- tártam szét a kezem. Meglepve nézett rám. - Ő pedig bosszúból szintén megcsalt. Azóta nem billent vissza minden. Egyre többet vitázunk. Ma is elmérgesedett a dolog.

- Nem ő az igazi? - mélyen a szemembe nézett.

- Nem tudom - suttogtam. Láttam a szemem sarkából, hogy Fernando az ajtóban áll. Oli neki háttal ült. Én is csak egy pillanatra láttam a szeplős arcát, vissza is lépett egyből a takarásba. Szóval hallgatózik.

- Ha nem tudod, akkor az már baj - sóhajtott Oli.

- Te minden pillanatban biztos vagy benne, hogy Nando az igazi? - faggattam. Ebből vagy balhé lesz vagy naaaagy, szerelmes összebújás, mikor lelépek.

- Ha vannak is megingásaim, azok a sajtó és főleg a lesifotósok pofátlansága miatt vannak - magyarázta. - Én ahányszor ránézek Fernandóra, érzem a lepkéket a gyomromban, és érzem, hogy megremeg a lábam, mikor úgy néz rám. Szeretem, az összes hülyeségével együtt.

- Ez az igazi évtizedes szerelem - mosolyodtam el. Az ő arcán is egy boldog mosoly jelent meg és bólintott.

- Nekünk is vannak azért gondjaink - jegyezte meg.

- Kinek nem? - tártam szét a kezem. - Addig jó, míg meg tudjátok beszélni.

- Így van - bólintott. - Felkeltem Fernandot, hogy vigyen el - kelt fel a székről.

- Hagyd - legyintettem. - Hadd aludjon. - Nando beállt az ajtóba és dobott nekem egy puszit, intett és a lépcső fele osont nagyon gyorsan. - Itt a kocsim, hazatalálok.

- Vigyázz magadra - ölelt meg.

- Te pedig vigyázz a három kölyökre - nevettem. Vigyorogva bólintott és kikísért. Mikor kiléptem a házból, megcsapott a hideg.

- Pszt! - felnéztem és Nando meztelen felsőtesttel éppen kiesni készült az ablakon. - Kapd el! - tátogta. Értetlenül néztem rá. Egy nagy csomó valamit dobott le. Pont a kezeim közé. Két mez volt és a hozzá tartozó nacik. Egy Chelsea mez és egy spanyol válogatottas. Először valami fura volt a Spanyol mezben. Aztán leesett. Az új mezük!

- Köszi - tátogtam vissza. Kacsintott és már el is tűnt. Mosolyogva szálltam be a kocsimba. Még nem is láttam az új mezeket. Valószínűleg tegnap kapták meg őket. Ott virított rajtuk a VB-t jelző csillag. Tisztában voltam vele, hogy az esti meccsig jobb, ha nem mutogatom senkinek, mert Fernando megütheti a bokáját.

- Őrült Kölyök - csóváltam a fejem, már Madridban kocsikázva. Mikor haza értem, egy pillanatig csak néztem a házat. Nem égett villany. Mindhárom focista az igazak álmát aludta. Reméltem, hogy Jesus is épp annyira mélyen alszik, mint Sergio vagy David.

Halkan kikapcsoltam a riasztót, és bementem a házba. Becsuktam az ajtót és egyből az emeletre mentem a szobámba. Sergio ajtaja csak be volt hajtva. Úgy tűnt, azért várt haza.

Gyorsan és minél halkabban bepakoltam a bőröndöm és csöndben leosontam vele a földszintre. A hűtőből elvettem egy üveg vizet, és már indultam is kifelé. Az ajtóban álltam meg és néztem vissza. Bementem a konyhába, és írtam egy üzenetet Sergionak, hogy elmentem tesztelni. Kiléptem az ajtón, gyorsan bezártam, és visszakapcsoltam a riasztót. Beszálltam a kocsiba és nehéz szívvel hajtottam el. Utáltam úgy elmenni, hogy vitáztunk. Volt egy olyan érzésem, hogy ezt így már helyre se fogjuk tudni hozni.

Sóhajtva szálltam ki a kocsiból a reptéren. Ellenőrzések hátán ellenőrzések. Mikor túljutottam mindenen és már a gépen ültem, kezdtem utálni az egészet. Semmi kedvem nem volt tesztelni.

**

Már a hotelbe léptem be mikor feleszméltem a gondolataimból.

- Legyen szíves odaadni Sebastian Vettel szobájának a kulcsát - mentem a recepciós csajhoz.

- Sajnálom hölgyem, de nem tehetem - nem voltam olyan hangulatban, hogy egy okéval tovább lépjek.

- Ideadja, vagy felverem az egész hotelt, és megkeresem a csapatfőnököm, hogy ezt vele rendezze el - próbáltam mosolyogni, de szerintem vicsor volt, ami az arcomon ült. Végül csak odaadta.

- De a szoba tulajdonosa éppen alszik! - akadékoskodott. Menet közbe intettem be neki. Nem érdekelt semmi.

Felmentem a lifttel és kinyitottam Sebi ajtaját. Berángattam a bőröndöm és visszazártam az ajtót. Lerúgtam a cipőm, és ledobtam a kanapéra a kabátom. Pólóban és gatyában mentem be a hálóba. Sebi semmit sem sejtve szuszogott a fehér paplan alatt. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy nem kéne felkelteni, de aztán az is beugrott, hogy vagy ez, vagy nem alszok egész éjjel. Esetleg Crist keltem fel egy meccs előtt. Így inkább bevetődtem Sebi mellé. Ijedten ült fel.

- Ami? - hunyorgott rám. - Mit művelsz?

- Alszok - ásítottam egyet. Lerángattam a farmerom és ledobtam a pólóm. Betakartam magam és a fejem alá gyűrtem az egyik kispárnát.

- De miért itt? - nézett rám álmos arccal.

- Mert veszekedtünk Sergióval, és vagy beszélgetünk és egyikünk sem alszik, vagy kussba visszafekszel, és eltűrsz magad mellett pár óráig - még nézett engem egy ideig kicsit megbotránkozva. Valószínűleg nem mindennapi eset, hogy valaki befekszik mellé hajnalban, csak úgy. Végül visszafeküdt. Egyből odabújtam hozzá. Kicsit megfeszült, de pár perc után átölelte a hátam és hagyta, hogy a vállán aludjak.

Egész gyorsan el tudtam aludni szerencsére.

**

Reggel 8-kor keltünk, ami nekem nem sok alvást jelentett. Átköltöztem a saját szobámba, hagytam Sebit készülődni. Ma ő tesztelt. Annyira fáradt és álmos voltam, hogy már tudtam egyedül is aludni.

Délután keltem csak fel. Ettem, és megnéztem hány hívásom volt. Négyszer hívott Cris, kétszer Oli és kétszer Fernando. Hívott Piqués is, de csak egyszer, és Villa is megpróbálkozott elérni. SMS-t viszont csak Cris és Nando írtak.

„ Majd ha felkelsz, csak egy számot kérek, hogy vagy. 10-es skálán. Nem zaklatlak. C.R.”

„ Mi van veled? Miért nem veszed fel? Jól vagy? Minden rendben? Sergio elég rossz állapotban van, de Iker már kezelésbe vette.. Nino”

Crisnek írtam egy 3-ast, Nandonak meg csak visszaírtam, hogy élek, egyben vagyok. Majd visszafeküdtem aludni.

Csak másnap reggel keltem fel. Felöltöztem, és mentem is a pályára tesztelni. Négy napom így telt. Ha nem teszteltem, akkor aludtam. Fáradt voltam lelkileg, és ez kijött rajtam testileg is. Sőt, kezdtem érezni, hogy beteg leszek.

Mikor négy nap után haza mehettem úgy éreztem magam, mint egy zombi. Nem is haza mentem, hanem egyből Crishez. Már hajnali egy is volt mire oda értem. Kikódoltam a kaput, majd a riasztót, és beengedtem magam. Visszakódoltam a riasztót, le dobáltam a cuccaimat és ahogy pár napja Sebivel is eljátszottam, most Crishez mentem be a hálóba. Levetkőztem melltartóra meg bugyira, átmentem Cris gardróbjába és kiszedtem egy pólót magamnak. Felemeltem a takarót és bebújtam Cris mellé a hatalmas francia ágyba. Nem az első alkalom volt, hogy átjöttem hozzá, így nem is volt kiakadva, mint Sebi, mikor felébredt.

- Gyere ide - nyújtotta felém a kezét. Szorosan a mellkasába bújtam, és éreztem, ahogy a könnyeim utat törnek. Elegem volt a világból. Nem akartam semmit se csinálni, csak feküdni egész nap. Cris a hátam simogatta egészen addig, míg álomba nem sírtam magam. Fogalmam sem volt, hogy tudja-e, mi bajom. Fájt, ahogy Sergio viselkedett velem, és ez felgyűlt most bennem nagyon.