Szüntelen bolyongok, észrevétlen, csendesen.

Szombaton arra ébredtem, hogy Chris az orrom piszkálja.

- Ébredj Bébi. – mondta halkan. Felnyitottam a szemem és egy picit meglepődtem, mikor Chris menetre késszen guggolt az ágyam mellett. – Haza viszem a Madrid házamba a cuccaimat, utána pedig ki vinnél a reptérre?

- Miért? Hova mész? Egyáltalán miért? – felültem az ágyba és próbáltam felébredni.

- Megszületett a kisfiam pár napja. – mondta boldogan. Egy pillanatig csak néztem rá majd a nyakába borultam.

- Gratulálok!! - nyomtam egy nagy puszit az arcára. Nagyon örültem a hírnek, ahogy látszott ő is. Be volt sózva, hogy láthassa a kicsit. – Ezek szerint biztosan a tiéd?

- Igen, biztosan. – bólintott. – A nővérem már kint van az anyával meg a kicsivel Amerikában. Ő hozza haza Portugáliába.

- Szóval mész babázni? – kérdeztem még mindig a nyakába akaszkodva. Már én is ott térdeltem a földön.

- Igen. – boldog mosoly volt az arcán.

- Adj majd neki a nevemben egy hatalmas puszit! – vigyorogtam.

- Miért nem jössz te is el velem? – ettől picit elszomorodtam.

- Ez egy családi pillanat. – mondtam neki mosolyogva. – Egyrészt nem vagyok oda való, másrészt kedden jelentkeznem kell Angliába a gyárban.

- Oda való vagy. – simogatta meg az arcom. – ÉS kedd még messze van. Még csak szombat van. Még ma elrepülünk haza, és onnan tudsz menni Angliába kedden reggel, vagy hétfő este.

- Chris, nem akarok ott zavarni. – mondtam vonakodva. Akkor voltam ott utoljára mikor az apukája temetésére mentem vele. Pár hét késéssel vesztettük el mindketten egy szülőnket. Ő is eljött velem és én is vele.

- Nem zavarsz. – mondta magabiztosan.

- És arra gondoltál miket fog írni a sajtó, hogy megyek veled a szülői házba? – kérdeztem mosolyogva.

- Nem érdekel. – vont vállat. Nyomott egy puszit az orromra és felkelt. – Pakolj össze, én addig átmegyek hozzám. Fél óra, maximum egy óra, és itt vagyok. – intett és már ott se volt. Gyorsan oda szaladtam az ablakhoz és kihajoltam.

- Mennyire kell titkolóznom? – kiabáltam utána.

- Ramoséknak elmondhatod. – válaszolt nevetve. Öltözés közben hívtam Sergiot.

- Szia kislány. – vette fel vidáman. – Mizujs arra felé?

- Áááh, semmi lényeges… - mondtam semleges hangon. – Csak megszületett Ronaldo barátunk kisfia… - próbáltam nem elnevetni magam.

- Ugyan arra az emberre gondolunk? – kérdezett vissza döbbenten.

- A Real Madrid kitűnő csatára, Cristiano Ronaldo. – mondtam nevetve.

- Nincs is senkije! – totális döbbenet. – Ramos baszki! – valaki a háttérben nagyon morcos volt Serg miatt.

- Mi történt? – kérdeztem kíváncsian.

- Ráöntöttem az ásványvizem Navasra. – mondta nevetve.

- Ügyes. – nevettem én is vele. Felvettem egy felsőt és elkezdtem a ruháimat bedobálnia bőröndömbe. – Elmegyek Chrisszel Portugáliába megnézni a Kicsit, onnan meg majd Angliába futamra.

- Még mindig nem vagyok se az apád se a gardedámod, hogy mindenről be kelljen nekem számolnod. – nevetett, de a háttérből is nevetés hallatszott. – Még mindig nem hiszem el. Pont neki.. Kalandból lett szegény gyerek?

- Hát nem épp szegény lesz a kisfia. – mondtam nevetve. – Agyon lesz kényeztetve. De igen, kalandból.

- Persze, mi másból. – elkezdett színpadiasan sóhajtozni. – Édes nekünk mikor lesz gyerekünk? – megjátszott komolyság volt a hangjába, érezni lehetett, hogy mindjárt elneveti magát.

- Hát a gyerekcsinálást, még nem próbáltuk. - próbáltam komoly maradni, de nem nagyon ment. A tükör előtt álltam és éppen próbáltam kifésülni a hajam.

- Itt az ideje. - mondta nevetve. – Viccen kívül viszont..

- Hajaj már rosszul kezdődik. – szakítottam félbe nevetve.

- Viccen kívül, ha megnyerjük a VB-t elérem, hogy a barátnőm legyél. – mondtam komoly hangon. – Sőt az első futam győzelmed után még a kezed is megkérem.

- Te mennyit ittál? – kérdeztem nevetve. Volt már rá példa, hogy szerelmet vallott, vagy megkérte a kezem, de olyankor nagyon el volt ázva.

- Semennyit, esküszöm. – nevetett. – Ez lesz az én fogadalmam a VB-re.

- Először nyerjétek meg, utána tárgyalunk. – zártam le a témát nevetve. Mivel ők edzésre mentek, nekem pedig készülnöm kellett leköszöntünk és letettük. Ahogy ígérte egy óra múlva a kapuba várt Chris.

- Sergio azt mondta, hogyha meg nyerik, a VB-t eléri, hogy a barátnője legyek. – meséltem el neki döbbenten. – Sőt, ha futamot nyerek még a kezem is megkéri. – Chris erre csak mosolygott.

- Csak nehogy lecsapjalak a kezéről. – mondta mosolyogva.

- Csak azért nem váglak fejbe, mert vezetsz. – ráztam meg felé az öklöm. Nem mondott semmit csak vigyorogott.

A rövid repülő utat mindketten zenehallgatással töltöttük.

A reptéren Chris nővére várt minket, akit jól ismertem, hiszen a kiscsaládja Chrissel lakott Madridban. Puszi-puszi, beültünk a kocsiba és nem kellett szerencsére olyan sokat autókázni mire egy elég nagy ház előtt meg nem álltunk. Chris hatalmas mosollyal szállt ki a kocsiból, és ahogy beért a kapun egyből egy idősebb nő csimpaszkodott bele a nyakába. Ránéztem Lilianara, a nővérére, aki elhozott minket és összemosolyogtunk. Mikor nagy nehezen elengedte a fiát Maria rám nézett.

- Te mégis mit gondolsz? – kérdezte tőlem csípőre vágott kézzel. Én egyből elsápadtam majd elvörösödtem. Azt hittem, az a baj, hogy ott vagyok. – Évekig ide se dugod az orrod! – egy pillanatig totál megdöbbentem. Nem is hittem volna, hogy emlékszik rám! Chris az orra alatt mosolygott.

- Öhöm. – nyögtem ki. – Elnézést. – nem igazán tudtam, hogy miért kérek elnézést, de ahogy nézett! Úgy éreztem magam, mint egy kis kölyök aki nagyon rosszat tett.

- Jaj nem haragszok, gyere ide. – oda húzott magához és engem is megölelt. Egy magasak voltunk így nem kellett lábujjhegyre állnia, mint a fiánál. – Sokkal sportosabb és soványabb vagy. Mi van a madridi vízben, hogy ennyit fogytok? – szúrósan nézett ránk. Én egyik döbbenetből a másikba estem. Úgy kezelt mintha a rég nem látott lánya lennék, pedig talán csak kétszer találkoztunk.

- Anya ne kezd! – sóhajtott fel Chris. – Amelia Forma 1-es pilóta! Tartania kell a súlyát, én pedig még mindig focista. – ezt úgy adta elő, mintha valamit milliomodszorra kéne elmagyaráznia, és hozzá gesztikulált elég rendesen.

- Befelé, mindjárt késsz a vacsora! – terelt be minket.

- Vacsora ilyenkor? – néztem az órámra. Még csak 6 óra volt.

- Ez itt nem Spanyolország, ahogy 9-10 fele éjjel vacsoráznak! – mondta kioktatón. Úgy döntöttem nem szólalok inkább meg. Lilivel kicsit lemaradtunk és halkan oda suttogtam neki.

- Nem úgy van, hogy a Portugálok nem annyira közvetlenek? – kérdeztem halkan, hogy a fiát faggató szemfüles háziasszony meg ne hallja.

- De, de ha anyáról beszélünk el is felejtheted ezt. – súgta vissza. – Vallásos, mint itt mindenki, de egyébként nem tipikus.

- Észrevettem. – vigyorogtam rá.

- Ne sugdolózzatok! – szólt ránk hátra lesve.

Hétfőig voltam náluk, de sokat nevettem, mert az egész család otthon volt. Mindenki szívesen látott, aminek örültem. Chris kisfia pedig egyszerűen tündéri volt. Vicces volt a búcsúzás, mert nem akartak elengedni. Maria, Chris anyukája lelkemre kötötte, hogy legalább félévente egyszer eljövök Chrissel hozzájuk. Úgy volt, hogy szerda reggelig maradok, de Irina is megérkezett, akiről kiderült, hogy Chris barátnője, így gyorsan felvettem a nyúlcipőt. Unszimpatikus volt a nő, és ahogy láttam nem csak nekem, de nekem megvolt a menekülési lehetőségem. Bele se akartam gondolni hányszor csalta meg velem Chris azt a csajt. Igaz szexig nem jutottunk el egyszer sem, amit így magamnak bevallva sajnálok. Persze ezt senki orrára nem kötném.

Hétfő éjjel érkeztem meg Angliába. Persze ebben a pár napban is sokat telefonáltam, sms-eztem illetve skypeoltam Sergioval meg a csapattal, de már nagyon hiányoztak, főleg Sergio és Iker kora reggeli látogatásai. Sara és Mona is már nagyon hiányzott.

Pontosan hajnali egy volt mikor oda értem a hotelhez. Elkértem a szobakulcsaimat és megkérdeztem melyik szobában van Sebi. Tudtam, hogy a délután ő is megérkezett, mert ő a hétvégén a gyárban volt, és megbeszéltük, hogy a szerdai német-spanyol meccset együtt nézzük. A hordár lerakta a cuccaimat, én pedig elkezdtem ököllel ütni Seb ajtaját.

- Ne zavartasd magad, hogy hajnali egy van és felvered az egész hotelt. – nyitott ajtót álmos fejjel. – Mit akarsz ilyenkor?

- Eljössz bulizni velem? – kérdeztem ártatlanul mosolyogva.

- Hajnali egykor? – kérdezett vissza. – Ki azaz őrült, aki egykor indul el bulizni?

- Éjféltől vannak a jó bulik. – mondtam váll vonva. –Öltözz és gyere velem bulizni, léccci. – próbáltam nagyon szépen nézni rá.

- Hagyj aludni. – mondta ásítva és becsukta az ajtót az orrom előtt.

- Barca boy.. őőő Algu melyikbe van? – kérdeztem még a csukott ajtótól.

- Nem tudooooom. Alszoook. – szólt ki kiabálva.

- Akkor aludj. – morogtam. Nem volt kedvem lemenni a portára így végig mentem a folyosón és megnéztem melyik ajtóról tűnt el a kilincsen lógó cetli. Mivel csak az enyémmel együtt 5 szoba volt elfoglalva a folyosón megálltam az enyém előtt és mély levegőt vettem.

- Barca Boy, Jössz bulizni? – kérdeztem spanyolul kiabálva. A tervem sikerült, mert fél percen belül kinyílt egy ajtó a folyosó végén és egy vigyorgó fej jelent meg a résen.

- Mi van unalmas neked az angol élet? – kérdezte vigyorogva egy száll boxerbe neki dőlve az ajtókeretnek.

- Spanyolba legalább van is élet. – morogtam. – Keresünk valami jó helyet?

- 20 perc és indulhatunk. – dobott még egy vigyort felém és eltűnt a szobájába. Visszamentem Sebi ajtajához. Rémlett, hogy nem zárta be az ajtót a kártyával így egyszerűen lenyomtam a kilincset és beengedtem magam. Sebi állig felhúzott takaróval aludt.

- Látod, Algu eljön velem bulizni. Te meg aludj csak. – mondtam neki miután beugrottam mellé az ágyba.

- Menjetek bulizni, én még mindig alszok. – mondtam csukott szemmel.

- Gyere eeeeeeel. – kérleltem.

- Nem megyek. – morogta.

- Gyere eeeeeeeel. – játszottam a hisztis kislány.

- Alszoooooooook. – felrántotta a fejére is a takarót én pedig megböktem és ott hagytam. Átmentem a szobámba és feltúrtam a bőröndöm valami bulis szerkóért. Gyorsan feldobtam egy kis sminket és kifésültem a hajam. Beleléptem a cipőmbe és mire kiértem a folyosóra Algu már ott állt rám várva.

**

Délután 5 fele ébredtem arra, hogy elzsibbadt a lábam és a kezem, amin feküdtem. Felnéztem óvatosan, mert iszonyúan fájt a fejem. Az első, ami szemet szúrt, hogy egy mellkason alszok. A második, hogy csak fehérnemű van rajtunk. Elnéztem az arca felé, de az totál eltűnt a párnába, mégis a feketés kósza tincsekből megtudtam, állapítani, hogy Algu mellkasán fekszem. Felültem, de vissza is dőltem egyből. Úgy éreztem szét esik a fejem.

- Mi a franc történt? – kérdezte nyöszörögve Algu.

- Azt hiszem berúgtunk, de nagyon. – mondtam fájdalmasan.

- Történt valami? – kérdezte mikor felmérte, hogy hiányos az öltözékünk.

- Nem, tuti, hogy nem. – mondtam a halántékom masszírozva. – Nem vettem volna vissza a bugyim.

- Csókolóztunk, arra emlékszem. – mondta vigyorogva. – Remélem, nem leszünk címlapon.

- Mit bánom én. – fordultam oldalra, hogy elérjem a telefonom. – Vagyok eleget címlapon, hogy ne izgasson. – megnéztem a telefonom és 3 nem fogadott hívásom volt Sergiótól, kettő Christől és egy Ninotól, sőt még Mona is keresett. SMS-t csak Sergio meg Chris küldött csak.

„ Jó volt az éjszaka mi? :D Hívj fel és elmondom, amit tudok, mert tuti nem emlékszel semmire. :D Igen, beszéltél velem telefonon. :D:D Jó másnaposságot! „

- Cseszd meg Sergio. – mondtam nyöszörögve. – Érezz ám együtt az emberrel. – Algu furán nézett rám. Ő még nem szokta meg, hogy beszélek a telefonomhoz.

„ Nem akarom tudni mit műveltem. :D Gyalázzátok le a németeket!! :D „

„ Nem akarod tudni? Na de egy Barcással bulizni… :D:D Pajtikolsz az ellenséggel! :D„

„ Mért hányszor buliztunk már Barcásokkal?:D Egyébként, most is velük nyomulsz. :D Csönd van ott a messzibe neked. „

„ :D Most csapattársak. De egy drukker az mindig drukker marad. :D Most itt nem Real vagy Barca van. Itt spanyol van most. :D”

„ Itt meg fejfájás, másnaposság, és szex hiány. :D „

„ :D Haza érek, majd ez utóbbiról beszélgetünk. :D „

„ Én nem beszélni akarok róla :D”

„ Akkor nem beszélünk róla.. :D Akkor cselekszünk. :D 18 év után kijár… :D „

„ Neked nem aludni kéne öcsi?:D „

„ Én alszok. :D Fél szemmel. :D „

„ Aludj mindkettővel. :D Pápá”

„ pápá Pingvin”

Az utolsó sms-én jót nevettem. Egyszer voltam vele állatkertben pár éve, és akkor vetemedtem arra, hogy azt mondjam a pingvineknek, akik a kedvenc állataim a spanyol focisták után, hogy „pápá pingvin” azóta a legváratlanabb pillanatokban kapom meg.

Megnyitottam Chris sms-et is. Reméltem, ő nem fárasztja az így is fáradt agyam.

„ Az, hogy le cuki fiúzol részegen elnézem. :D Az, hogy közlöd, hogy le akarsz velem feküdni.. nem gond. De az, hogy úgy rakod le a telefont, hogy keresel NÁLAM JOBBAT! Pofátlanság.. :D Szép másnapos órákat Bébi. :D:D”

- Ma mindenki engem izélgat. – mondtam vigyorogva, de sóhajtozva. – Algu nem szeretnél a saját szobádba tovább szunyókálni? – bökdöstem meg.

- Nem. – morogta a párna alól, amit a fejére szorított.

- Oké. – mondtam ásítva és oda kucorodtam az oldalához, majd aludtam tovább.