Napról napra, hétről hétre

Az idő gyorsan ment, hiszen nem igazán volt unalommal töltött percem. Eljött a Forma 1-es szezonban is a szünet és el is múlt szép lassan. Végig nyaraltam az egészet, és a Real csapatával voltam Amerikában a felkészülésin. Összebarátkoztam az új tagokkal és az Új edzővel José Mourinhoval. Az egész csapat tisztelte és szerette. Végre volt egy jó edzőnk.

Mindenki új lelkesedéssel készült, várta az idényt, ami bíztatóan indult, hiszen tétmeccsen nem kaptak ki egyszer sem.

A legtöbb meccset vagy futam helyszínről voltam kénytelen nézni, vagy otthonról.

Ajax elleni BL meccset is otthonról néztem Monával és Roni kisfiával, mivel az anyukája és a nővérei a helyszínen voltak. Babó ült mellettünk a kanapén és ő is nézte a meccset. Teljesen lekötötte a figyelmét a sok futkosó pontocska. Mikor Crist mutatták tapsolt mindig.

- Legalább a saját fia megtapsolja. - jegyezte meg Mona.

- Ne mondj ilyet. - néztem rá. - VB alatt elviseltem, itt már nem. A lényeg, hogy győzzünk. Ha Cris ezért százszor feldobja magát, nem érdekel. Győzzünk, de azért ne nagyon szabályellenesen.

- Na, megy az infó. - nevetett Mona, mikor Mouval, az edzővel beszélt Xabi, majd Dudek ment oda Casihoz, trécselni.

- Kíváncsi vagyok, most mi jön. - magam alá húztam a lábam és figyeltem. Valami olyan húzást vártam, amivel még pár gólt tudunk rúgni, bár így is 4-0ra vezettünk, és már csak percek voltak hátra.

- Xabi mit csinál? Neki van már sárgája, nem? Mit szórakozik? - nézett nagy szemekkel Mona rám.

- De most mért!? - ordítottam a TV-vel mikor a bíró megadta Xabinak a második sárgát és így a pirosat is. Xabi távozott a pályáról. - Eszem meg áll! - dőltem vissza az kanapéra. Cris kisfia nyüszisen mászott bele az ölembe. Fáradt volt.

- Pár perc van vissza, kérlek bír ki. - néztem rá könyörgően. Hozzám bújt és laposakat pislogva nézte tovább a mecset.

- RAMOS! - ordítottam, mikor Sergio pár perc múltán ugyan azt játszotta, mint Xabi. Megkapta a második sárgát, és távozhatott a pályáról. - Ezt nem hiszem el. - sóhajtottam.

- Ezek meg vannak őrülve? - kérdezte Mona kiakadva. Sergiot mutatták, ahogy lemegy az öltözőbe. Nem volt különösebben ideges.

- Ezt mondta nekik Mourinho. - suttogtam. - Így mindkettejük összes sárgája törlődik, és egy meccset nem játszanak, de itt még nem gond. - nem akartam elhinni, amit mondok. - De ez így nem jó! Nagyon nem!

„ Mi volt ez az egész? Miért ennyire feltűnően? „

Megírtam Sergnek az sms-t és ott hagytam a meccset. Lefektettem inkább Ifjabbik Crist.

Mikor vissza lementem a nappaliba Mona már haza ment, és egy smst jelzett a telefonom.

„ Kérlek, hagyjuk. Holnap megyek haza kora reggel. „

Sóhajtva mentem tusolni és én is lefeküdtem aludni.

**

Reggel arra ébredtem, hogy valaki a nyakam, állam, arcom csókolgatja.

- Sergio. - suttogtam és magamhoz húztam. Belemosolygott a csókba. Mikor kinyitottam a szemem egy bánatos barna szempár nézett vissza rám.

- Gratulálok a győzelemhez. - simogattam meg az arcát. Bedőlt mellém az ágyba és egy fáradt sóhaj hagyta el a száját. - Basszus a baba! - lerúgtam magamról a takarót és ki akartam ugrani az ágyból, de Sergio elkapta a derekam.

- Cris már elvitte, és köszöni neked a felvigyázást. - magyarázta. Visszahúzott magához és addig fészkelődött, hogy a mellkasára kerüljek. Ha valami negatív történt egy meccsen régebben is ezt csinálta. Kellett neki valaki, aki ott van vele. Szülinapjára veszek majd neki egy nagy plüss macit.

Elég sokáig feküdtünk az ágyba. Csak akkor engedett el mikor már hangosan korgott a hasam. Egész napot együtt töltöttük kettesben.

**

Azt mondják, hogy aki nem járt még El Classicon, az nem tudja mi az igazi spanyol foci imádat. Én már sokadik El Classicomon voltam, de az élmény még mindig ugyan az volt. Ahogy a sok Realos közt besétálsz a Barca fellegvárába, az valami hihetetlen érzés. Aggódtam kicsit a fiúk miatt, mert tegnap a buszukat megtámadták, bár akivel beszéltem azt mondta minden rendben van.

- Mindkét csapat remek formában volt az idényben. - mondta Sara aki kivételesen velünk ült a lelátón.

- Szerintetek ez lesz a legizgalmasabb meccsünk? - kérdeztem. Sara bólintott. Körülöttünk mindenki Real fanatista volt. Pont a felező vonalnál ültünk a kispadok mögött. Nekem meccskezdés előtt már remegett kezem lában. Majdnem annyira izgultam, mint az első futamom előtt.

Hatalmas tapssal köszöntöttük a csapatunkat. Tudtam, hogy a hangom jobb esetben is el fog menni. Soha nem bírta igazán. Egész EB alatt suttogva beszéltem.

Az első Barcelona gólnál még reménykedtünk, hogy magukhoz térnek a fiúk. A játékuk nem volt rájuk jellemző. Labdát vesztettel, pontatlan passzok.. Mintha egy teljesen másik csapat lenne. A második gólnál már kezdtem imádkozni, és mellettem többen is már imát mormoltak.

Cris először akkor mutatta meg magát, hogy a pályán van mikor meglökte Pep Guardiolát, a Barca edzőjét. Persze a teljes Barca egyből Roninak esett, és a Barcások fujjoltak. Mögöttünk pár széksorral ült pár Barcás, és mellettünk, de azok messze voltak szerencsére. Aki a jegyet vette nekünk az már ismert. Volt már rá példa, hogy összevesztem más csapat drukkereivel, főleg Barcásokkal. Egyszer meg is téptem egy csajt, de már a stadionon kívül, és ez az EB-n volt még.

Megértettem Crist, hiszen a csapat alig 20 perc alatt két gólt kapott, és teljesen szét voltak esve.

Cris a Kapussal is összeakasztotta a bajszát, és onnantól kezdve gúnyos mosoly volt a kapus arcán ahányszor Cris a közelébe volt.

Még Casi is kicsit összebalhézott pár emberrel, de mint csapatkapitány, csak tisztességesen elküldte őket a fenébe.

Őrültem valahol mélyen, hogy David megtalálta a helyét a Barcában, de pont ez miatt mérgelődtem is, a második félidőben, hiszen az 55. és az 58. percben rúgott két gólt. 4-0ra álltunk. A srácok inkább már csak rugdosták a labdát.. meg az ellenfelet. Nagyon ideges volt a csapatunk, de mi se voltunk különb idegi állapotban.

Mikor megkaptuk az 5. gólt is sóhajtva temettem az arcom a kezembe. Ez nem sima vereség, a Barca arra ment, hogy még meg is alázza a Realt. Daviddal sem fogok pár hétig beszélni, ebben biztos voltam, pedig én mindig hangoztatom, hogy a barátság az pályán kívül van, és a pályán történtek nem befolyásolják. De ez most fájt a lelkemnek. 5-0…

Már bánatosan szedelőzködni kezdtünk a vége felé. Éppen háttal álltam a pályának, mikor az ellenfél drukkerei fujjoltak, a mieink pedig fehéredve néztek a pályára. Egyből megpördültem és csak egy nagy tömeget láttam a pályán. Az összes játékos egy csoportban állt, és jól láthatóan vitatkoztak. Nem értettem mi történt. Láttam, hogy a bíró piros lapot emel a magasba, és bőszen imádkoztam, hogy csak ne Realos legyen a kiállított és még kép ne sérüljön meg egy se. Mikor láttam Sergiot az öltöző felé trappolni iszonyú dühösen éreztem, hogy kifut a vér az arcomból. Xavi a pálya szélén állva ordibált Sergnek aki csak ellökte, és lement az öltözőbe.

- Mi történt? - néztem döbbenten Sarara aki ugyan olyan értetlen állt. A kivetítőn vártuk az ismétlést. Becsúsztak Messinek, de nem tudtam volna eldönteni, hogy Serg volt-e a bűnös vagy a másik fehér mezes.

- Ezért kapott pirosat? - akadt ki Sara. Épp megszólaltam volna, mikor az ismétlés folytatódott, és jól látható volt, ahogy Sergio erőből ellöki a tumultusban Puyolt aki bukfencezett egyet. - Sergio. - sóhajtott fel Sara. Mutatták, ahogy Casi rendre utasít pár Barcást. Kicsit furcsa volt látni, hogy még az ellenfél csapatából is hallgatnak rá, bár a válogatottban megszokták, hogy ő a CSK.

- Jeffer! - kiabáltam a kispadfelé. Jeffer ült legközelebb. Hátra nézett én pedig integettem neki, hogy én voltam. - Le menetek Sergio után? - feltartotta a kezét és a mellette ülőktől kérdezett valamit. Mou nem a kispadról nézte a meccset, így a helyettesétől vártam az engedélyt. Ismertek mindannyian szerencsére.

Mikor megkaptam az engedélyt rohantam le a lelátóról le az átkötő folyosóra és be az öltözőkhöz.

Persze a biztonságiak meg akartak állítani, de Mou a pályára vezető folyosón állt, és észre vette. Intett az őröknek, akik így egyből átengedtek.

- Köszönöm! - kiabáltam oda.

- 2 perced van. - kiabálta vissza. Bólintottam és már rohantam is.

Lenyomtam a Real öltözőjének a kilincsét és bementem. Serg a földön ült és a kezébe temette az arcát. Oda guggoltam elé. Gondolom azt hitte, hogy az egyik edző jött le.

- Sergio. - simogattam meg a fejét. Még mindig a meze volt rajta. - Sergio.. Meg tudsz nyugodni?

- Szégyent hoztunk a Real Madridra. - suttogta és rám nézett. Sok minden kavargott a szemébe. - Főleg én.

- Szerinted a többiek is ezt fogják gondolni? Szerinte Mou ezt fogja gondolni? - kérdeztem. Ismertem a csapatot, és kételkedtem benne, hogy egymásra mutogatnának. Mindenki magát fogja okolni.

- Nem tudom. - rázta meg a fejét. Még mindig ideges volt, de már elkeseredett is. Megöleltem és adtam egy puszit az arcára. Éreztem, hogy a mezétől és én pólóm is tiszta víz lesz, de ez volt a legkisebb bajom. - Büdös vagyok, hagyj. - tolt el magától. Egy apró mosoly már megjelent a szája sarkában.

- Nem érdekel. - vontam vállat és újra megöleltem.

- Magunkra hagynál minket, Ami? - szólalt meg Mou az ajtóban. - Mindjárt itt a csapat.

- Természetesen. - felkeltem és megpaskoltam Serg hátát. Ő is felkelt, és várta Moutól az ítéletet. Kimentem és becsuktam az ajtót. Megálltam a pályára vezető folyosón és vártam a játékosokat.

Halottam még lent is a meccs végét jelző sípot, és szinte egyből megjelentek az első fehér mezesek. Nem állítottam meg senkit, de mindenkire villantottam egy mosolyt. Próbáltam vissza mosolyogni, de csak fanyar mosolyszerű viccsorra futotta. Xabi Alonso állt meg egy pillanatra.

- Mi éreztük csak nagyon siralmasnak ezt a meccset? - reménykedve nézett rám, hogy majd talán azt mondom, hogy csak álmodta.

- Sajnos nem. De mindig van fent és sajnos lent is. - mosolyogtam rá bíztatóan. Lemondóan sóhajtott és bement az öltözőbe. Casi állt még meg mellettem és megölelt.

- Vidd haza Sarat kérlek. - aggódva nézett kicsit. - Nem érzem túl biztonságosnak a környéket. - bólintottam, ő pedig adott egy puszit az arcomra és bement az öltözőbe. Barcásokra semmi figyelmet nem fordítottam, így lehetett, hogy csak akkor vettem észre Davidot mikor megböködött.

- Nem is gratulálsz? - vigyorgott.

- Nem. - vágtam rá. - Most ne szólj hozzám. Kell pár nap, hogy megemésszem.

- Újabb bizonyíték: Spanyolország fővárosa Madrid, de a spanyol futballé Barcelona. - jött el mellettem Messi.

- Én nem csak térden, de szájba is rúglak. - szóltam utána.

- Hogy beszélsz hölgy létedre? - kérdezte Pique vigyorogva.

- Ne szólj hozzám. - morogtam. Kifelé indultam és közben Sarat hívtam.

- Ígérem attól még, hogy madridi vagy szeretni foglak! - kiabált utánam. Morogva mentem ki a stadionból.

- Szia, merre vagy? - kérdeztem, amikor felvette.

- A kocsid mellett állok. - vágta rá.

- Sietek. - és ki is nyomtam. 6 óra autóút várt ránk hazáig. Oda- vissza én vezetek, mert ugyan Saranak is van jogsija, de elégé kiborító utas tudok lenni. Csak Sergio mellett kussolok nagyon, mert hamar felhúzza magát, ha beleszólok a vezetésbe. Pláne ha a hőn imádott sportkocsijában ülünk.
**

Haza vittem Sarat és utána én is bedőltem az ágyamba. Tudtam, hogy Sergio ebéd táján ér majd haza.

Reggel kimentem és leengedtem a külső medencét, mert az idő kezdett már komolyabban lehűlni. A belső medencét is le kell majd engedni és új vizet engedni bele, mert már több hónapja van benne ez a víz.

Rendeltem kaját, és egy nagy flakon habfürdővel a kezembe mentem le a belső medencéhez. Írtam egy cetlit Sergnek hol vagyok és az egész üveg habfürdőt beleöntöttem a hatalmas medencébe. A medence két végében a falba pezsgő fürdős valami volt beépítve. Bekapcsoltam őket és a vízforgatót is, egyből habosodni kezdett a víz. Még a vízmelegítőt is bekapcsoltam, hogy jó meleg legyen. Feltűztem a hajam és ledobáltam a ruháimat. a köntösöket felakasztottam az ajtó mellett és belemerültem a langyos vízbe. Kikönyököltem középen a szélére. Úgy helyezkedtem, hogy szembe legyek az ajtóval.

Mire a kilincs megmozdult a hab már a kőre folyt kifelé.

- Te mit művelsz? - nézett körbe Serg.

- Óriás habfürdőt. A vizet úgy is cserélni kell majd. - megcsóválta a fejét. Kiültem a kőre, és hagytam, hogy végig folyjon rajtam a víz és a hab. Semmi nem volt rajtam. Keresztbe tettem a lábam és hagytam a vízbe lógni.

- Ehhez most nincs kedvem. - összefonta a kezeit a mellkasa előtt. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy a pólója, hogy nem szakad szét a hátán.

- Mihez is? - kérdeztem kacéran és végig húztam az ujjam a mellkasomon le a hasamon és végig simítottam a combomon. Ismertem Sergiot, valamivel el kell terelni a figyelmét a tegnapi meccsről, mert ha nem, nem fog kimenni belőle a feszültség, és nem tud majd játszani.

Még én is láttam, ahogy nyel egyet.

- Oké, meggyőztél. - ledobálta a cuccait és bemászott mellém a vízbe.

**

Este elmentünk bulizni be a városba Crissel, Ikerrel, Saraval, Monával, Marceloval és Di Mariával.

Már jó pár pohár pián túl voltam, a többiekkel együt. Sergio és Cris éppen utánpótlásért voltak. Én pedig Di Maria mellett üldögéltem, aki szintén eléggé sokat ivott.

- Tudod, rohadtul nem ismerlek. - jegyezte meg röhögve.

- Tudod rohadtul hasonlítasz az egyik pilótára a Forma 1-ben. - alig bírtam elmondani annyira nevettem. - De te jól nézel ki legalább.

- Ezt vegyem bóknak? - heherészett.

- Nem. Vedd sértésnek! Többet nem iszok. - támasztottam meg a homlokom.

- Dehogynem. - rakott elém egy feles poharat Cris. - Tequila. - vágta rá mikor kérdőn néztem rá. Sergio is oda dobtam mellém magát. Cris velem szemben ült le.

- Szerinted szexi, ha egy nő iszik? - kérdezte meg egy csaj aki ott állt nem messze tőlünk.

- Tud az szexi is lenni. - vágtam rá.

- Soha nem szexi, ha egy nő iszik. - vitatkozott. Innentől ez nekem kihívás. Megfogtam Sergio kezét és a nyelvem hegyével végig nyaltam rajta, majd szórtam rá sót. Cris elégedetten vigyorgott, hogy kihívásnak veszem a dolgot. A visszaérő Marcelo és a másik oldalamon ülő Di Maria pedig nagy szemekkel nézett. Sergio is vagy vigyorgott. Lehúztam a tequilát és érzékien végig nyaltam Sergio kezét ahol sós volt. Elégedetten vigyorogtam a csajra mikor Serg arcán végig futott a vágy.

- A piálás is lehet szexi. - oktattam ki. Felhúzott orral ment el onnan.

- Nem rossz, nem rossz. - nézett utána Cris.

- Mi van Irinával? - belehuppantam Sergio ölébe, aki egyből megtámasztotta a derekam, de a tömeget figyelte. Valami elgondolkodott.

- Semmi. - vont vállat Cris. - Nem megyünk haza?

- Mehetünk. - vontam vállat. Többiek csak bólintottak.

- Megkeresem Ikert és Sarat. - kelt fel Di Maria.

- Ki megyek a mosdóba. - pakolt le az öléből Sergio. Felkelt és már el is tűnt a tömegbe. Nem mondanám, hogy túl józan volt.

- Velünk maradtál. - vigyorgott Marcelo.

- Jaj nekem. - nevetem.

Mikor mindenki meglett haza taxiztunk.

Reggel kivételesen én keltem előbb. Egy pillanatig még élveztem, hogy Sergio hátulról átölel meg, hogy jó meleg van a takaró alatt, majd lehúztam magamról a takarót és meg akadt a szemem valamin: Sergio kezén egy telefonszám virított és egy női név. Egész pontosan Patricia Y. Rodríguez. Ismerős volt a név, de nem tudtam honnan.

Nem keltettem fel Serget és jelenetet sem akartam rendezni. Nem feltétlen jelent bármit is.

Laptopommal ültem be a konyhába, és rákerestem googleba a nő nevére.

- Hát persze! - sóhajtottam fel, mikor a képek között megláttam az arcát. Az este ő kötekedett velem, hogy nem szexi, ha iszik egy nő. Ő volt 2008-ban Miss Spanyolország. így már emlékeztem rá, még abból az időből, mikor Iker Evaval járt, mivel ő is egykor szépségkirálynő volt.

Nem voltam jóba semmi ilyen nővel. Modellek, Szépségkirálynők… Nem szerettem őket. szebbek voltak, mint én, és evett az irigység.

„ Patricia Y. Rodríguez telefonszáma van Serg kezén. Ha ez a nő el akarja tőlem venni, menni fog neki. Sokkal szebb, mint én. Utálom az ilyet. Mi a jó eget csináljak? „

Ha ilyen helyzetbe kerülök egy másik pasival Sergiot zaklatom ezzel, de ugye most hülyén, venné ki magát.

„ Semmit ne csinálj, ne rendezz jelenetet. Ha nem mondja el, kérdezz rá, ha terel, vagy nem válaszol egyből, akkor aggódhatsz. :D Kicsi lány, szerintem felesleges félned„

Kifújtam a levegőt és csináltam reggelit. Mire kész lettem Serg is lebotorkált az emeletről.

- ’ Reggelt. - ásított egy nagyot.

- Jó reggelt. - mosolyogtam rá. Adott egy puszit és leült enni. Nem néztem a kezére, és nem is említettem.

- Képzeld még nem is meséltem. - kezdett bele félig tele szájjal. Lenyelte és úgy folytatta. - Tegnap az a nő, aki téged szekált a mosdó felé megállított. - felmutatta a kezét. - Minden kérdés, kérés nélkül felírta a számát, hogy hívjam fel, ha elegem van belőled. - vigyorogva adta elő a dolgot. Teljesen megnyugodtam.

- És, felhívod? - kérdeztem érdeklődve.

- Nem - vont vállat és tovább evett. Jó érzés volt, hogy egy szépségkirálynő helyett engem választ. Már jó pár nőt dobott ki másik miatt.