Egy barát nem dörgölni az orrod alá, milyen borzalmasan választottál, csak csendben helyrehozza a hibádat mielőtt kárt okozna neked.

Órák óta csak ültem a TV előtt, míg Sergio edzésen volt. Percek óta szemeztem a telefonommal. Vártam, hogy megcsörrenjen, és valaki szórakoztasson, míg véget nem ér az edzés, és valaki nem jön át, ugyan Sergio csak este jön haza.

Előre dőltem és az első eszembe jutó embert hívtam.

- Szia!- vette fel vidáman Sebi. - Boldog karácsonyt így utólag is. Hallottam mennyire szent nálatok a karácsony, így nem hívtalak. És hallottam a balesetedről is, de nem tudtam, hogy hívjak-e vagy senkivel nem akarsz beszélni, így nem hívtalak, hogy te majd hívsz, ha beszélgetni akarsz. Hogy vagy, mi van veled, kocsiba tudsz ülni? Minden rendben? - egy levegővel mondta el. Muszáj volt nevetnem.

- Seb, Seb vegyél levegőt! - nevettem. - Neked is boldog karácsonyt. Aranyos vagy, hogy aggódtál, már jobban vagyok. Az elején elvesztettem kicsit a reményt. - magyaráztam. - De már megvan. Kocsiba akarok ülni. Bármibe kerüljön. Már simán mankózok.

- Az remek! - furcsa, de hallani az emberek hangján, ha mosolyognak. Talán az hangok akusztikája miatt, vagy valami egészen más oka van, de meg tudtam mondani, hogy Seb mosolyog. - Otthon szilveszterezel? - faggatott.

- Igen. - mondtam, de rájöttem, hogy ez így nem teljesen igaz. - Igazából a szomszédban. - nevettem el magam. - Cris partit szervez, és szerinte ott a helyem, még mankóval is.

- Vicces lehet, ahogy mankózol. - nevetett. Hallottam, hogy valaki németül magyaráz Sebinek. Most először kívántam azt, hogy tudjak németül. - Le kell tennem. Házi Forma 1-es bajnokságot rendezünk. Mintha lenne esélyük. - nevetett.

- Menj csak, szervusz. - mosolyogva nyomtam ki a telefont. Mint ismeretes volt, hogy Seb lett a Világbajnok idén, szóval megállíthatatlanul pörgött azóta, mint egy felhúzott búgócsiga.

A telefon listámat nézegettem és vártam, hogy valakinek eszébe jussak.

Két óra hosszat csak ültem otthon és Tv-ztem meg neteztem mikor Iker beengedte magát.

- Hogy vagy? - ült le fáradtan mellém.

- Jobban. - mosolyogtam rá. - Milyen volt az edzés?

- Fárasztó. - ásított egyet és már fel is kelt. - Csak benéztem megkérdezni, hogy vagy, meg elhoztam Sergio cuccát, amit az öltözőben hagyott. - mutatott az ajtó mellett árválkodó táskára. Bólintottam ő pedig nyomott egy puszit a fejemre és ott hagyott.

Nem sokkal később Cris is jött és ledobta mellém magát, de ő egyből végig is feküdt a kanapén. Az én lábam a kisasztalon volt, és a kanapé végében ültem, így Cris feje pont az ölembe landolt.

- Hogy vagy Kiscsajszikám? - kérdezte legalább olyan fáradt fejet vágva, mint Iker.

- Jól, de mi volt edzésen, hogy ennyire fáradtak vagytok? - érdeklődtem.

- Nagyon meg lettünk dolgoztatva így az ünnepek után. - nyújtózkodott. - És az idő is pocsék.

- Maradsz, vagy libegsz tovább? - kérdeztem mikor bekapcsoltam a TV-t amit nem is olyan régen nyomtam ki.

- Maradok. - nyomott el egy ásítást. Meghozták magukkal az álmosságot, mert én is egyre fáradtabb lettem és össze visszaásítoztam. Egyre laposabbakat pislogtam, míg el nem aludtam.

Utána már csak arra ébredtem, hogy Sergio beáll a kocsival a garázsba. Cris sehol, én viszont az ágyamban feküdtem gondosan felpolcolt lábbal. És még arra is figyelt, hogy a hajam ne kócolódjon össze, míg alszok, mert össze volt gumizva a hajam, pedig egész nap kibontva hordtam.

Néha tényleg elgondolkodom Crissen. Most akkor hetero- , homo- vagy metroszexuális? Vagy csak Crisról beszélünk.

Mikor egy Realos mezbe, álmos fejjel lementem a földszintre tudtam meg, hogy látogatónk van.

José Mourinho ült a nappaliba Ikerrel és Sergioval beszélgetett.

- Micsoda reklám ez a csapatnak. - nézett végig rajtam. Éreztem, hogy elvörösödöm. - Elpirítottam egy Fiatal hölgyet! - nevetett. Sergio csak mosolygott, én pedig még vörösebb lettem. Nem voltam pirulós fajta, de ez arcpirító volt. Próbáltam minél lejjebb húzni magamon a mezt, ugyanis a gatyát soha nem veszem fel.

Sergio volt, aki megkímélt és a kanapé végéből felvette a pokrócot, oda jött hozzám és körém tekerte.

- Sajnálom, ha zavarba hoztam. - mosolygott rám Mou. Felkelt és kicsit elbizonytalanodott. - Nem bánja, ha oda megyek két puszit adni köszönés képen? - kérdezett végül rá.

- Nem. - nevettem el magam. Ő is zavarban volt kicsit. Kaptam két puszit és éppen menekülőre fogtam volna a dolgot mikor Mou magyarázni kezdett nekem.

- Érdekelne a véleményed, mint úgymond kívülállót, aki azért belelát a csapat dolgaiba kicsit. - címezte nekem a szavait. Meglepetten pislogtam rá.

- Ha nem bánja felöltöznék előtte gyorsan. - lestem az emelet felé. Iker és Sergio jót vigyorogtak rajtam.

- Ha kényelmetlenül érzi magát természetesen. - mosolygott. - De nem kell tőlem engedélyt kérnie, hiszen én itt csak egy hívatlan vendég vagyok.

- Hívatlan soha. - jegyezte meg Sergio.

- Attól függ milyen hírekkel jött. - tettem hozzá vigyorogva. Casi meglepetten nézett rám, Serg viszont csak mosolygott.

- Rossz híreket szoktam hozni? - nézett a két focistájára. - Csak akkor jövök, ha rossz híreket szeretnék megbeszélni?

- Nem. - mosolygott rá Iker.

- Járt itt akkor is mikor az edzőnk lett. - nevetett Sergio.

- Igazatok van. - bólintott. - Rossz ómen vagyok a házaitokban. - nevetett ő is. - Megvárjuk. - nézett rám.

- Igazából… - néztem Sergiora. Lefele még ment a dolog, de felfelé nem tudtam még lépcsőn közlekedni egyedül.

- Ó persze a lábad! - csapott kicsit a homlokára Mou. - Ne haragudj teljesen elfeledkeztem róla. Jobban vagy már?

- Sokkal, köszönöm. - mosolyogtam rá. - Csak a lépcsőkkel meggyűlik a bajom.

- Mikor sérüléssel vagy itthon akkor neked is lépcsőznöd kell? - nézett Sergre.

- Ha komolyabb én olyankor lent alszom. - válaszolta, míg oda ért hozzám. - Vagy otthon vagyok Camasban, ott pedig nincs emelet. - hagyta, hogy egyedül menjek a lépcsőig, ott pedig nem szőrözött a karjaiba vett.

- Segítek vissza venni az izomvédőt. - tett le az ágyra.

- Miért jött? - kérdeztem halkan.

- Kérdéses a helyem a kezdőcsapatban, és azért jött, hogy megtudja ennek mi az oka. - magyarázta. - Iker csak azért van itt, mert ő a csapatkapitány.

- És mi az oka? - kérdeztem. - Az a két meccs legutóbb egymás után nem? Barca és ahol kiállítottak. Az utána gerjesztett utálkozás. Vagy miről nem tudok?

- Semmi ilyen. - mosolygott. - Csak nagyon fáradtnak érzem magam. - vont vállat. - Hamar kifáradok és szétesek kicsit fejben.

- Leterhellek? - kérdeztem aggódva. Közben óvatosan visszarakta a lábamra a ronda kék védőt. Egy egybe részes fehér ruhát vettem fel, aminek nagy szoknya része volt, és átlósan ment a mellkasomon a pánt, de csak egy volt belőle. Szerettem ezt a ruhát, olyan volt, mint egy hálóing.

Sergio lesegített az emeletről és beültem a fotelbe ahol eddig ült ő pedig a karfájára ült.

- Mi a véleményed, Sergio miért nem tud a pályán teljesíteni? - kérdezett szinte egyből.

- Szerintem leterheli az, ami velem van. - mondtam meg. Sergio meglepetten nézett rám. - Minden este később fekszik, mint én és korábban kel jóval, mint szokott. Ezért fáradékonyabb. Nem figyel eléggé magára, mert felemésztem minden idejét. Szerintem itt kereshető a gond.

- Nem játszol a Levante ellen. - nézett Sergiora. - Pihensz, de továbbra is jössz edzésre.

- Biztos, hogy ennyire szét kéne szedni a csapatot? - kérdezte Iker.

- Te sem fogsz játszani. - nézett rá Mou. Iker meglepetten nézett vissza rá. - 8-0 volt az előző eredmény. - magyarázta meg. - Most játszanak a nem kezdők, és a fiatalok főleg. Esélyt kapnak bizonyítani. Pihenjetek. Villareal ellen már játszani fogtok.

- Rendben. - bólintott Iker és Sergio is bólintott.

- Remélem igazad lesz, és ez a gond Amelia. - mosolygott rám. Felkelt és az ajtó felé indult. Sergio felkelt, hogy kikíséri, de Mou leintette. - Kitalálok. Szép estét, és használjátok ki a pihenésre kapott időt.

Intett és még rám mosolygott majd kiment az ajtón.

- Tehát most lesz egy zakónk? - néztem a két srácra. - Ha teljesen másik csapatot rak össze, akkor zakó lesz a meccsből?

- Nem feltétlen. - rázta a fejét Sergio. Mondta volna tovább is de Mou visszajött.

- Kispadra kerülsz. Ha muszáj, legyen bevethető védelem. - mutatott Sergiora. - De nem fogsz játszani, míg nem kerül veszélybe az összesített győzelem.

- Rendben, köszönöm. - bólintott Serg. Mou megint intett és távozott. Egy teljes percig ültünk csendbe és néztük az ajtót, vissza jön-e még. Mikor hallottuk a kocsit elhaladni Iker rám nézett.

- Egyszer látnám rajtad az én mezem! - vigyorgott. - Minek adtam oda, hogy nem használod?

- De használom, azzal szoktam a konyhába törölgetni. - vigyorogtam bele az arcába.

- Füllent. - nyomott egy puszit a fejemre Sergio. - Nem akarlak kirakni Iker, de jó lenne aludni. - nézett a másik srácra.

- Megyek. - kelt fel mosolyogva. - Gyógyulj meg. - adott egy puszit Sergivel kezdett fogott és már ott sem volt.

- Mit tettem? - néztem fel rá.

- Mert? - kérdezett vissza.

- Korán elküldted Ikert. - néztem az órára. - Ilyenkor még nem szoktunk aludni.

- Most mondjam neki azt, hogy menj már haza haver, mert beindít a barátnőm szerelése? - kérdezte vigyorogva.

- Akár. - nevettem. Megcsókolt, szenvedélyesen, de úgy tűnt nem a nappaliba akarja csinálni, mert az ölébe vett és felvitt a szobájába.

**

- Új szomszédunk van. - közölte Serg mikor Cristől haza ért. Ma volt a Szilveszteri buli.

- Átmegyünk köszönni? - keltem fel nehézkesen a kanapéról.

- Átmehetünk. - vont vállat. Camasban az volt a szokás, hogy ha új ember költözött az utcába átmentünk köszönteni. Mindenki ismert mindenkit.

Felöltöztem és átmentünk. Csöngettünk semmi. Harmadik csengetésre nyitott ajtót és dühös kinézetű férfi.

- Engem nem érdekel, hogy maguk mennyire híresek. - köpte a szavakat. - Hagyjanak békén. - és ránk csapta az ajtót.

- Maga eszement őrült! - ordítottam az ajtónak. - Köszönteni jöttük Önt! - Sergio megfogta a kezem és hazáig szinte vitt, mert én lecövekeltem. Be akartam mosni egyet a fazonnak.

- Biztos nincs jó napja. - nyugtatott.

- Ez egy segg! - dühöngtem.

- Nyugodj meg. - simogatta meg az arcom. - Nekem mennem kell, de maradj nyugton, rendben?

- Igen. - morogtam. Megint egyedül hagyott. Rohadt nagy volt ez a ház egyedül. Bekapcsoltam a hifit és feltekertem a hangerőt. Shakira Gypsy száma ordított spanyolul. Először csak a kanapénak dőlve hallgattam a zenét, a refrén előtti kedvenc versszakom viszont már ordítva énekeltem Shakirával.
- Nem fogom meggyónni a bűneim. Fogadhatsz, hogy megpróbálom, de nem győzhetek mindig. - behunytam a szemem, és a zene ritmusára dőlingéltem. Táncolni nem tudtam sajnos. - Mert cigány vagyok, Jössz azért velem? Talán ellopom a ruhád, ha jól áll nekem. Nem kötök szerződést soha, a cigányok se teszik, és nem hátrálok meg. Már megedzett az élet, és nem fogok sírni. Túl fiatal vagyok meghalni, ha szakítasz velem, mert cigány vagyok. - csak azért vettem észre a csengőt, mert a halknak tűnő hang nem volt oda való. Sokkal jobb kedvem volt a zenétől, főleg ettől a számtól. Ahogy kitártam az ajtót az új szomszéd állt ott. Magyarázott, de nem hallottam semmit. Hifire irányítottam a kezemben lévő hangerőszabályzót és lejjebb vettem a hangot, pont mikor másodszorra is jött a refrén.

- Mégis mit képzel magáról? - ordított velem. Meglepve néztem rá.

- Ha a hangos zene miatt van baja, közölném, hogy ma egész nap megengedett a hangos zene, sőt. - néztem az órára. - Még csak délután 1 óra van. Mindenhogyan megengedett.

- Nem a hangerővel van bajom. - ordított. - Azzal, hogy ilyet hallgat! - bökött a hifi felé.

- Mi baja Shakirával? - értetlenkedtem.

- Ez a szám gúnyt űz a cigányokból! - ordibált. Csípőre tettem a kezem, és épp, hogy el nem vigyorodtam. Imádtam, mikor kioktatnak, az Andalúz cigány hagyományokból vagy arról, hogy mennyire sértő dolgok vannak számukra. - tiszteletben kéne tartani az országunkban élő népcsoportot!

- Uram, mondja: Ön Cigány? - kérdeztem faarccal.

- Nem. De védem a jogaikat! Ebben az országban nem lehet ilyen széthúzás! - olyan idegesen magyarázott, hogy majdnem a szemébe röhögtem.

- Mondja Uram, Ön élt Andalúz régióban? - kérdeztem kedvesen.

- Nem, de ez megbotránkoztató..! - kezdett megint bele.

- Semmi sértő nincs ebben a dalban. Arról, szól, hogy egy valakinek összetörték a szívét, és hogy ne hagyják el, azért mert Cigány. - magyaráztam. - Semmi sértő nincs benne. - már megint szólt volna, és biztos nem kedves szavakat, mert vörösödött a feje, de leintettem.

- A szerény 20-21 évemmel, amiből 19-et Andalúz kisvárosban éltem le, elmondhatom, hogy ezen a maga fajta városi pukkancs csinál csak ügyet. - mosolyogtam kedvesen rá. - Jó magam is félig cigány vagyok. Nem hiszem, hogy jobban tudja ezt nálam. - oktattam ki. - Kérem távozzon, lassan megérkezik a párom Sergi aki ízig vérig Andalúz. - vágtam rá az ajtót. Felhangosítottam a zenét maxra és visszaültem a kanapé támlájára.

3 fele jött csak meg Serg nagy szatyrokkal.

- Úgy érzem, nem fogok jól kijönni a szomszéddal. - mondtam neki mikor már a konyhába ettem a müzlimet, amit hozott.

- Miért? Csak mert ránk vágta az ajtót? - kérdezte kíváncsian.

- Nem. Itt volt, és kioktatott arról, hogy Shakira Gypsy száma mennyire sértő a cigányokra. - Serg egyből elnevette magát. - Végig hallgattam. Úri hölgy voltam, és csak a végén vágtam rá az ajtót.

- Tehát akkor továbbra is csak a bal oldali szomszéddal leszünk jóba. - vigyorgott. Balra tőlünk Cris lakott.

- Serg, mennyire igaz az a pletyka, hogy Sara szemét nyilatkozata után Casi és Cris összekaptak? - kérdeztem mikor már éppen kiindult a konyhából. Hátra fordult és egy enyhe mosolyt erőltetett az arcára.

- Sajnos igazak. - válaszolta. - De már a balhén túl vagyunk.

- Majd beszélek Crissel. - bizonygattam.

- Ne. - rázta a fejét. - Hagyd, hogy ők rendezzék le. Saraval beszélj inkább.

- Vele fogok is, ne izgulj. - morogtam.

- De az lebegjen a szemed előtt, hogy Iker szereti, oké? - nézett vissza. - Ne úgy beszélj vele, mint régebben Elisabeth-el. - komolyan nézett rám.

- Az a csaj egy mocskos kis ribanc volt. - kértem ki magamnak. - És azt te basztad el, nem én! Én már csak egy kicsit rontottam a helyzeten. - vigyorogtam Sergire édesen.

- Csak egy kicsit, mi? - kérdezett vissza. - Na és Nereida? Nála is csak egy kicsit rontottál a helyzeten?

- Nem. - ráztam a fejem, és bekaptam egy púpos kanál müzlit. - Őt direkt üldöztem el tőletek. - Nereida, Cris barátnője volt, de rendszeresen összefeküdt Sergioval is, majd mikor Crist ott hagyta a csajt Sergihez jött sírva. Én akkor már itt laktam. A csaj az estét itt töltötte, de másnap délben sírva menekült a házból. Úgy leosztottam, hogy azóta se láttuk. Mindenki szerencséjére. - Az a nő csak tönkre tett titeket!

- És természetesen te voltál a hős, aki megmentett tőle minket. - húzta fel a szemöldökét kérdőn. Hatalmas balhé volt abból. - Rendben és mi van Evaval? Vele is beszélgettél és rá 4 napra szétmentek Ikerrel.

- Az nem én voltam. - mutattam rá kanállal Sergire. - Én csak arról beszélgettem vele, hogy mennyire nem szívlelem, és hogy ne aggódjon nem is fog ez változni. - mosolyogtam édesen. - De Iker nem is bánta azt a szakítást! Vérszívó liba.. - tettem hozzá morogva.

- Volt olyan akit szerettél vagy szeretsz? - tárta szét a kezét nevetve.

- Persze! - vágtam rá. - Olit imádom!

- Olit előbb ismerted, mint Nandót. - nevetette.

- Patit is imádom! - nyámmogtam a müzlimen.

- Oké, még valaki? - nevetett.

- Carolinát is szerettem! - jutott eszembe Sergio régi barátnője.

- Na jó. - morogta. Mai napig nem értettem a csaj mért hagyta ott. Akkor tájt került Serg a Realhoz.

- Saraht is szerettem, úgy ahogy mostanáig. - magyaráztam. - De nekem sok az, hogy bekever Ikernek, meg hogy ennyire utálkozik Cris felé. Még ha nem is bírja, tisztelhetné, de az arcát alapjáraton tarthatná. - Sarah nem is olyan régen nyilatkozta le, hogy Cris szerinte nagyon önző és egyéb finomságok. Azóta nem is beszéltem vele.

- Irináról mi a véleményed akkor már? - dőlt a konyhaajtónak. Irina Cris barátnője.

- Utálom. - mondtam teli szájjal. - Ronda, érzéketlen és se angolul se spanyolul nem tud rendesen. - magyaráztam. - Cristől csak a hírnév kell, bár sejtésem szerint Cris ezt pontosan tudja. Még soha nem láttam például Babuci közelébe azt a nőt. Bár ne is menjen, mert szegény gyerek megáll a fejlődésben. - húztam el a számat. Sergio nevetni kezdett.

- És mi a véleményed az új barátnőmről? - kérdezte vigyorogva.

- Édes, kedves, cuki igazán őszinte, és nem a hírneved miatt van veled. Nagyon szép, és remek pilóta. - a végére már nevettem. - Őt nagyon szeretem.

- Helyes, ugyanis megóhajtom rajtani. - nevetett és oda jött, hogy adjon egy puszit. Éppen teli volt a szám, így csak a homlokomra kaptam.

- Böksz. - dörgöltem meg a homlokom. - Borotválkozz meg.

- Igen is Kisasszony. - nevetett. - De te is. - tette hozzá.

- Mi, vissza nőt a bajszom? - simogattam meg vigyorogva a szám fölött a bőröm.

- Miért volt valaha is? - kérdezett vissza Serg.

- Ja, mikor műbajuszt ragasztottál nekem 10 évvel ezelőtt, és nem tudtam leszedni! - néztem rá csúnyán. Hahotázva ment ki a konyhából. - NEM VICCES! - ordítottam utána.

- De az volt! - kiabált vissza.

Morogva másztam le a pultról és bukdácsoltam fel az emeletre. Ideje volt készülődni. Lent szólt a zene, mi pedig fent a saját szobánkba öltöztünk.