Az első pár napja Olinak arra ment rá, hogy beleszokjak az angliai életvitelbe. Elég pesszimistán álltam a dolgokhoz, mert a folytonos borús időtől mindig álmos voltam.
Szinte ki sem mozdultam a házból, egész nap csak a két picivel játszottam, vagy Olinak segítettem. Láttam az arcán, hogy ez ellen lépni akar, de nem tudja, hogyan tegye.
Végül 4 nappal a megérkezésem után Fernando az egyik edzése után odalépett hozzám és a karomnál fogva felrángatott Nora mellől a földről. A kislánya és én is mérgesen néztünk rá.
- Apa! - csapott Nora Nino lábára.
- Fernando, engedj már el - rángattam meg a kezem, de semmi értelme nem volt. Jó egy fejjel magasabb volt, mint én, nehezebb és jóval erősebb. - Hé! - Nem akartam magam hagyni, hogy kirángasson a nappalijukból, de nem érdekelte. Felrángatott az ideiglenes szobámba, és lelökött az ágyra.
- Öltözz melegen, kint hideg van - szólt oda és már indult is kifelé.
- Nem megyek sehová! - kiabáltam utána.
- Rohadtul nem kérdeztem. - Szépen becsukta az ajtót és magamra hagyott. - 20 perced van menetre készen a konyhában várni.
- De én nem megyek sehova! - Kitártam az ajtót és utána szóltam. Éppen a szobájukba akart belépni.
- Fogadni akarsz? - nézett vissza, és becsukta maga után az ajtót.
Dühöngve öltöztem fel, és mikor lementem a konyhába, Oli aggódva nézett rám.
- Mit akar a nem normális férjed? - érdeklődtem meg tőle dühösen.
- Nem tudom - emelte fel a kezét. - Az én kezeim tiszták.
- Enyim is! - jött oda Nora és mutatta a tiszta kacsóit.
Pár percet ülhettem a konyhában csak, mert Fernando lesietett a lépcsőn és intett nekem, hogy kövessem. Morogva mentem utána, azért is, mert már érdekelt, hogy mit akar.
Beszállt a kocsiba és belülről kilökte nekem az anyósülés ajtaját.
- Hova megyünk? - ültem be.
- Majd megtudod - érkezett a válasz. Bámultam a tájat és pörgött az agyam.
- Sergio és Cristiano szerelmes belém. - sóhajtottam. Nem nagyon mondtam el nekik miért is menekültem el otthonról. - És azt hiszem, kezdek teljesen beleszeretni Cristianoba.
- Attól félsz, hogy Sergio ettől megutál? - kérdezte.
- Nagyrészt igen, bár tudja, mert látja rajtam - sóhajtottam. - De azért is, mert Crissel egy csapatban vannak, és félek, hogy nagyon összevesznek. A kapcsolatuk így se nagyon baráti.
- Te tartod össze őket - jegyezte meg Fernando.
- Igen - bólintottam. Ránéztem a szeplős arcú focistára. - Talán itt kéne új életet kezdenem. Milton Keysbe költözni a gyárhoz, és csak a munkára összpontosítani.
- Arra nem gondoltál még, hogy ezzel nem csak a saját életed keseríted meg? - kérdezte.
- Így jobb - suttogtam.
- Igen? Kinek? Nekem jobb, mert itt vagy velünk. Olinak jobb, mert nagyon szeret téged. Bár az már nekünk sem jó, hogy ennyire depressziós vagy - jegyezte meg. - Senki másnak nem jó. - Lassan fújta ki a levegőt a tüdejéből. - Sergioval beszéltem ma reggel. Elmondtam, mennyire depressziós vagy. Azt mondta, hogy rajta nem múlik semmi sem. Ő Larával összejött a héten, és neki csak egy kis idő kéne, hogy visszarázódjon a barátság kapcsolatba veled. Cristianoval nem beszéltem, de Ikerrel igen. Az ő elmondása szerint káosz van a portugálban nagyon.
- Tehát menjek vissza és vessem magam Cris karjaiba? - néztem rá hitetlenkedve.
- Nem - vigyorodott el. - A héten nem engedlek haza. Önző leszek és kiélvezem, hogy itt vagy. - Elnevettem magam. Ezért Kölyök a beceneve.
- Hova megyünk? - kérdeztem már vidámabban.
- Sehova - nevetett. - Csak elhoztalak kocsikázni. - Mosolyogva csóváltam meg a fejem. - Barátkozz Angliával. Jövő héten menj el a csapatodhoz gyakorolni, ahogy tervezted. És utána úgyis visszarepülsz velük Spanyolországba. Maradj otthon az első futamig. Tapasztald meg, mennyivel jobb otthon. - Picit elhúzta a száját.
- Hiányzik neked is, igaz? - mosolyodtam el picit.
- Már nem annyira, mint az elején - mosolygott. - De szívesen megyek haza.
- Én úgy érzem, hogy minden idegsejtem sikít, hogy menjek vissza - suttogtam. Kibámultam az ablakon.
- Néha jobb eljönni, és néha jobb nem látni és beszélni a barátokkal, hogy értékelni tudd - mosolygott.
- Mikor lettél te ennyire bölcs? - néztem rá vigyorogva.
- Két gyerek után lassan muszáj lesz felnőni - mosolygott.
- Te soha nem nősz fel - csóváltam a fejem. Megvillant valami játékos fény a szemeiben.
- Ez azt jelenti, hogy hazamegyünk és leülsz velem videójátékozni? - Elnevettem magam.
- Látom, nagyon hiányzik Pepe - vigyorogtam. Színpadiasan sóhajtott és bólintott.
Mikor haza értünk volt, egy körünk még Olival, hogy szinkronban könyörögjünk neki, hogy vigye el valamerre a gyerekeket, hogy tudjunk nyugodtan játszani. Végül mosolyogva csóválta a fejét, és elvitte vásárolni a két babát.
Fernandoval órákon át játszottunk. Persze focizni kellett vele. Annyira régen játszottam, hogy az első pár meccset simán megnyerte, pedig én Sergio mellett tanultam meg ezzel a kütyüvel játszani, és ő volt Nino nagy videójáték ellenfele. Eleinte nem volt vita, mert én voltam a Real Madriddal, ő az Athleticoval, de mikor VB FIFA játékkal kezdtünk el játszani már komoly veszekedés lett belőle. Mindketten a Spanyol válogatottal akartunk lenni. Oliék erre a vitára értek haza.
- Na jó - kivette a kezünkből a konzolt és végig nézett rajtunk. - 10 percig nyugton legyetek. Addig találjátok ki, kivel lesztek. Én leszek Spanyolországgal - elvigyorodott és nem hagyott lehetőséget ellenkezésre. Nora odafutott hozzánk és adott egy puszit Ninonak és nekem, Leo pedig anyukája kezében utazott fel az emeletre. Mikor Oli le tudta őket délutáni szundira fektetni, lejött és beült középre.
- Ki játszik ellenem? - nézett ránk. Összenéztünk Fernandoval. Ő megvonta a vállát.
- Én a győztessel játszok - adtam át a konzolom Olinak.
Ismertem őket még a gyerekmentes korszakból és ez pont az idézte. Akkor ült le hozzánk Oli játszani, és jött velünk bulizni, bár soha nem ivott sokat. Inkább mindig ő vállalta a sofőr szerepet.
Egészen a két gyerkőc ébredéséig jól elszórakoztunk. Osztottuk ketten Ninot, ő meg a végén mindig durcásan nézett ránk. Teljesen elfelejtettem minden bajom.
**
Két nap múlva viszont búcsút vettem a Torres családtól és átpakoltam a gyárba.
Ahogy odaértem, lementem a szimulátorhoz megnézni a beosztást. Végig Sebastian volt beírva, és ő is ült abban a percben a kocsiba.
- Szia - néztem a kezelőpultnál álló srácra. Biccentett és mutatta, hogy legyek csöndben, de én már eldöntöttem, hogy megijesztem Sebit. - Vetteeeeeeeeeel! - sétáltam oda a szimulátor mellé. 3 méter magasan volt, így elvesztem mellette, de akkorát ugrott a kocsiban a német srác, hogy koppant egyet a szimulátor.
- Ami, mi a francot csinálsz? - nézett rám dühösen. Édesen rámosolyogtam.
- Mikor jöhetek én? - érdeklődtem. Felsóhajtott és szólt a kezelőpultos srácnak, hogy végzett. Átadta nekem a helyet. - Megegyezünk, hogy a délutánok az enyémek? - érdeklődtem, mikor kaptam két puszit üdvözlés képen. Bólintott. Odasétált a beosztáshoz és a délutánokat átírogatta az én nevemre. Ez így nekem tökéletes volt, mert nem kellett korán kelnem.
Este 9-ig a szimulátorban ültem, némi megszakítással, míg ittam vagy a mosdóban voltam. Mikor bezárták a szimulátort, felmentem a főnökségre szólni, hogy egyébként itt vagyok a teszt végéig. Christian kicsit meglepődött, hogy itt lát, de örült nekem.
4 napom úgy ment el, mint a huzat. 10-ig aludtam, két órát edzettem Tommival, míg Sebi a szimulátorban volt, majd együtt ebédeltünk hárman és mentem én a szimulátorba. Este 9 után még volt egy két órás edzésem, és hullafáradtan dőltem az ágyba.
Tökéletesen meg volt csinálva a napom, így nem is volt időm gondolkodni. Ez nekem tökéletes volt, viszont a szervezetem nem bírta annyira jól az angliai párát, és a hideget, mivel a 4. nap vége felé már szorította a hátam és a mellkasom.
Mire gépre ültünk Sebivel és Tommival, hogy elmenjünk a tesztre, már köhögtem is.
Az első két nap volt az enyém a teszten.
Reggel forró teával és köhögés- lázcsillapítóval kezdtem a napot. Ebédszünetben megint gyógyszerekkel tartottam magam szinten, de egyre rosszabbul voltam, bár nem érdekelt. Eldöntöttem, hogy végigcsinálom a tesztet.
A szerelőim aggódva néztek rám második nap, mikor már annyira köhögtem, hogy semmi hangom nem volt, és a torkom folyamatosan váladékkal volt tele. A náthám miatt, ha minimálisan is tudtam beszélni, borzalmasan el volt torzulva a hangom.
- Tünés az orvosiba, és aztán menj haza - jött oda Ciaron, a versenymérnököm. - Behívom Sebastiant és a csapatát. - Már fordult el, hogy telefonál, de elkaptam a kezét.
- Végigcsinálom - próbáltam emberi hangon beszélni. - Végig akarom csinálni - szűrtem a fogaim között.
- Nem engedhetem - rázta a fejét.
- Akkor végigcsinálom versenymérnök nélkül - sóhajtani próbáltam, de csak kevés levegő ment a tüdőmbe, így inkább volt nyöszörgés. - Kérlek Ciaron, szükségem van a vezetésre. - Méregetett egy pár percig, majd bólintott.
- Vegyétek le kicsit a balanszot és hűtés helyett, amikor csak a boxban van, melegítsétek. - A szerelőim bólintottak, és egyből kaptam takarókat, hogy ne fázzak. Igaz, tök mindegy volt, mert rázott a hideg, bármennyi takarót meg kabátot pakoltak rám.
Nehézkesen szálltam be, mert elég gyenge voltam. Kérdéses volt az, hogy bírni fogja-e a testem a G-erőket.
Az első köröm maga volt a szenvedés. Amikor csak mertem, köhögtem. A nyomás összébb nyomta a tüdőmet, ami ettől még jobban fájt. Fokozatosan kezdtem hozzászokni a nyomáshoz, a legrosszabb mégis az volt, mikor megálltam a boxomnál, és betoltak. Azt hittem, a tüdőm sikítva ki akar mászni a torkomon át. Jó pár percig ültem a kocsiba a bukóval a fejemen, és próbáltam úgy köhögni, hogy az kintről ne nagyon látszódjon.
A legnagyobb meglepetés akkor ért, mikor kiszálltam a kocsiból. Eleinte nem is figyeltem. Ledobtam a kesztyűimet és csak utána néztem megint arra, ahogy az előbb az ismerős arcot láttam. Nem csaltak a szemeim. Cris nagykabátban, a pultnak dőlve engem nézett. Levettem a bukót, minden más cuccal együtt és leraktam. Fejemre húztam a sapkám, és belebújtam a kabátomba. Csak utána mentem közelebb.
- Hát te hogy kerülsz ide? - krákogtam halkan.
- Úgy hallottam, nagyon beteg vagy - nézett végig rajtam aggódva. - Ezek szerint igaz.
- De neked nem Madridban kéne edzened a holnapi meccsre? - értetlenkedtem.
- Tudod, mondtam, hogy kihagyok 10 napot - húzta el a száját. - Már nem fáj a lábam, csak formába kell lendülnöm. Lyon ellen már játszok kedden.
- És csak úgy eljöttél ide, Barcelonába? - kérdeztem kétkedve.
- Eljöttem, hogy hazavigyelek. - Megfogta a kezem és megszorította kicsit. - Beteg vagy Ami, ha nem pihened ki, hanem inkább erőlteted, csak még betegebb leszel, és a szezonnyitón nem lehetsz majd ott.
- De én végig akarom csinálni - dacoltam. Tudtam, hogy nem fogok nemet mondani neki.
- Tudni kell leállni - mosolyodott picit el.
- Menj haza - jött oda Sebi. Már overállban volt.
- Behívtak? - kérdeztem. Bólintott.
- Szeretek vezetni, szívesen jövök helyetted - mosolygott. - És neked pihenned kell.
- Ki szólt neked? - néztem Crisre. Előszedte a telefonját és pötyögött rajta egy kicsit majd a kezembe adta.
„ A csapatfőnök szólt, hogy Ami nagyon beteg, de makacs. Én edzésen vagyok, de te, ha tudsz, menj érte Barcelonába kérlek. S.R.”
- Christian felhívta Sergiot ? - döbbentem meg. Vigyorogva bólintott. Összeesküdött ellenem a világ. Vagy talán értem?
éééés újabb bizonyíték arra,hogy a Forma 1 a legjobb gyógyír és figyelemelterelő dolog a világon :P
VálaszTörlésNagyon remélem,hogy most Ami megbeszéli a dolgokat Crisszel.Nagy butaság lenne halogatni...báár tényleg kitartok amellett,hogy vagy Seb,vagy Jaime lesz a befutó xD ha nagyon beteg vagy,akkor pedig Casillas xD
a kedvenc részem a videójátékozás volt:) itt mindenkit hihetetlenül felszabadultnak képzeltem el,láttam magam előtt,ahogy ölik egymást :)
néha komolyan eltöprengek azon,hogy vajon ki is a legjobb barátja Aminek. Nagyon nagy százalékban Sergiót mondanám....csak hát az a kapcsolat már nem barátság.Az már egy egyenlőtlen kapcsolat.Nem tudnak egymás nélkül élni,de az egyik a barátját,másika szerelmét látja. Az ilyenek mindig nagyon érdekesek,de sajnos sokszor eltávolodás a vége,mert ezt nehéz bírni mindkét félnek. Bár a szerelmes sokszor hajlamos a mazochizmusra,csak hogy az illető közelében lehessen...
A másik tippem ugye Nino lehetne. A kicsit gyermeki stílusa annyira felszabadítóan hat Amire,nagyon jót tesz neki,és feltétel nélkül szereti,úgy érzem.:)
Mégis,akit valamiért Ami legjobb barátjának mondanék,az Iker. Ő TÉNYLEG egy barát,mindenfajta egyéb érzelem nélkül Ami irányába. Csöndesen tartja szemmel,egy külső szemlélő számára láthatatlanul,majd ha baj van,ott terem,helyreteszi,ordít vele egy sort,és ottmarad,hogy kisírhassa magát a vállán. Őt gondolom Ami legjobb barátjának.
persze tuti tévedek,és a végén kiderül,hogy Ami legjobb barátja nem más,mint David Villa xD
ennyi telik ma tőlem:D nem vagyok a kommenti topomon,úgy érzem xD
a konfliktusos
Ááááááááááá!
VálaszTörlésBocsi, hogy csak így, de ez az első, ami eszembe jutott. A végének a hatása alatt vagyok még mindig. De kezdem az elején.
Nino nagyon aranyos volt. Az elején a komoly, minden követ megmozgató férfi, aki a végére újra visszament gyerekbe. Örülök neki, hogy egyfajta támasz Aminak, ahogy Oli is. És a 2 kis Torres... zabálnivalóak!
Amúgy Ami nem teljesen 100-as mindig. Sebi megijesztése teljesen rendben van, az nekem is tetszett, még lehet, meg is csinálnám. De betegen vezetni... az már kicsit sok! Elhiszem, hogy hiányzik neki a vezetés és a lába miatt nagy szüksége van rá, de ennyire azért tényleg nem lehetett.
És a végén... Sergio komolyan szólt Crisnek? Tényleg? És tényleg jól olvastam? Még mindig nem hiszem... nálad soha nem mennek ennyire könnyen az események. Miért érzem azt, hogy ez bonyolultabb annál, mint amit én belelátok?
Szenzációs vagy a terelésben, az biztos.
Most ennyi voltam.
Puszi,
Móni
(U.i.: Réka, az nem kihívás volt, csak saját magam számára egy öröm, mert egyszer végre én is akartam olyan hosszan írni, mint te, mikor elemedben vagy. Komiknál te vagy a példaképem. :P)
Szia!
VálaszTörlésJól megkeverted a dolgokat... Az hogy Cris szereti Amit nem lepett meg mint ahogy az sem hogy Sergio is szeeti még de hogy Ami Crist szereti na az már igen!! Nem csodálom hogy kiborult.
Imádom a Torres családot :D:D
Hogy mondjak egy kis negatívat is, nem hinném hogy Ciaron a valóságban engedte volna visszaülni a pilótát ennyire betegen. Nem akarok kötözködni, csak számomra az derült ki hogy igényled néha a negatív kritikát is :P
Örülök hogy feltűnt Cris végén és már várom a folytatást!! :D